HU  |   RO  

Korunk 2009 Szeptember

Cseh Gusztáv – térben és időben


Kántor Lajos

 


A 20. század harmadik harmadában nevet és tekintélyt szerzett kolozsvári grafikai iskola, a benne fontos szerepet vállalt művész teljesítménye indokolja, hogy az évfordulós alkalmat felhasználva idézzük idősebb és fiatalabb nemzedékek emlékezetébe Cseh Gusztáv (1934–1985) életművét. Egy dolog a kegyelet, a múlt megbecsülése – más kérdés az esztétikai-szellemi-képi jelenvalóság lehetősége. Cseh Gusztáv mindkét vonatkozásban megidézhető.

Érdemes újra és újra elmondani, hogy az ő pályája a hangsúlyos időszerűség, a mindig-jelenvalóság jegyében indult, élete utolsó éveiben viszont a nemes értelemben vett „kegyeleti” vonal került előtérbe – és ezzel, a Hatvan főember s a Jeles házak rézkarcsorozatával aratta legnagyobb közönségsikerét. Az erdélyi múlt képbe foglalásának munkája bizonyára tiszteletet biztosít továbbra is Cseh Gusztávnak, már csak azért is, mert a mívesség, a szakmai tudás nem szabad(na), hogy háttérbe szoruljon a különféle új technikák (s a csak-ötletek) divatja idején. De amit a 75. évét meg nem ért Cseh Gusztávra emlékezve most a legfontosabbnak vélek, az a vérbeli művészt minősítő fantázia és dinamizmus, amely őt ebben a kolozsvári grafikai iskolában a legelső sorba helyezte. A múlt század hatvanas-hetvenes éveinek kihívásaira tudott érdemben válaszolni, eleinte inkább irodalmi művek illusztrációival, karikatúrákkal, könyvborítókkal, majd hovatovább önálló grafikai lapokhoz jutva el – hasznosítva a horizonttágító olvasmányélményeket (talán mindenekelőtt Franz Kafka hatását). Cseh Gusztávot egyre inkább a terek foglalkoztatták, a valóságosak és képzeletbeliek, a válaszkereséseknek rendelte alá a grafikai technikát. Csupán a Korunk kiadásában (2002-ben) megjelent hármaskönyve és főként a Megrajzolt pátria harmadik kötetet újralapozva olyan változatosság, olyan gazdagság tárul elénk, ami kétségtelenül próteuszi természetre vall. De sosem támad fel bennünk az utánzás gyanúja. A művészi gondolat térben és időben jár, a komód mellett ülő falusi öregasszonytól a nagyváros házai fölött járó vándorig, a Vaskapu erőművétől vissza a szebeni régi városképig, a népművészeti motívumoktól az absztrahált formában megragadott ritmusig, az ex librisbe bedarált embertől Bartókig és az időgépekig jutva el.

Cseh Gusztáv huszon-harminc évekkel ezelőtt sikeresen készített fel diákokat a főiskolára. Vajon a mai ifjú képzőművészek tudják-e, hogy ki volt valóban Cseh Gusztáv? Hogy még mindig (ma igazán?!) lehetne tanulni tőle? Ahogy ugyancsak erdélyi kortársától, a szintén viszonylag fiatalon elhunyt Baász Imrétől lehetett és lehet… (Nem divatot, hanem valódi művészi szemléletet!)

 

 

Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal