HU  |   RO  

Korunk 2009 Szeptember

A művészet színtere: a természet


Lőrincz Ildikó

 


Minimum Party-alkotótábor

 

Művészet a természetben vagy természet a művészetben? Mindkét irányból közelíthetünk, hisz az élmény-gazdag természeti környezet lehet ihletforrás, és lehetőséget teremt a felfedezésre, de ez a fajta keresgélés még nem meríti ki a természettel való közvetlen fizikai kapcsolatteremtés lehetőségeit. A természetművészeti alkotások a természettel való harmónia újrateremtésére törekszenek, és ily módon a természet alapvetően nem ábrázolási témát jelent, hanem a hozzá való közeledés egyfajta attitűdöt feltételez, amely nem kapcsolható kizárólagosan egyetlen irányzathoz (pl. resource, ecological, green, primitivist, ritual, earth, environmental, land stb. art), hanem mindezen szemléletmódok metszéspontjában, illetve azok egymásra hatásából jön létre.

Nehéz összefoglalni mindazt, ami az elmúlt tizenhárom év során történt a természeti környezetben zajló Minimum Party alkotótáborokban. Több mindenről szól a Minimum Party Társaság kezdeményezése: az alkotómunka helyszínének egyéni keresgélésén túl itt a közösségépítés sajátos formája is megvalósul, és a kettő egymással karöltve ad lehetőséget az újabb és újabb alkotások születésére. Eddig megjelent hét katalógusával pedig a Társaság a művészeti dokumentáció felvállalásában is fontos szerepet tölt be. Továbbá a civil kezdeményezések között egy olyan speciális helyet foglal el, amely nem szűkíthető le egyik vagy másik művészeti ág vagy irányzat, illetve az elméletek, a kutatás, a kísérletezés, az oktatás, az alkotóképesség fejlesztésére vagy a természetvédelem bármelyikére, hanem mindezen területek átjárhatóságát és összehangolását próbálta megvalósítani az évek során.

Az igencsak ösztönző környezetbe kerülő alkotótábori résztvevők évről évre bizonyos időre „összeverődve”, a közös alkotófolyamat során valami olyasmivel találkoznak, amivel a primitív kultúrák közössége is szembesülhetett: az ember és az élő világegyetem egymásra utaltságával, életközösségével. A művészet úgy találhat otthont a természetben, ahogy az emberiségnek is kellene, azaz hogy a természetet és a saját kultúráját ápolja egyszerre, a természetbarát nevelés révén. A helyszínen „talált” hangulat és anyag mindinkább háttérbe szorítja az otthonról hozott élményeket, a természeti környezetet az alkotók bevonják a műalkotásba. Ez persze feltételezi a természet szeretetét is. Ha mindez adott, akkor eljutunk a természetművészeti alkotásokhoz. De fontos előbb körülírni, mit is fed a természetművészet fogalma.

A természetművészeti események megnevezése többféle és igen változatos szerte a világban. A nature art megnevezés Amerikában nem használatos, itt inkább a land art és a belőle kinövő számtalan irányzat pontos megnevezése jellemző (environmental art, earth art, ecoart, resource art, primitivist art stb.). Európában a természetművészet (nature art, Naturkunst, Site-specific art, arte povera) megnevezés használatos gyűjtőfogalomként az utóbbi közel negyven évben. Ázsiában szintén a nature art kifejezést használják. A nature art magyar megfelelőjével, a természetművészet kifejezéssel első ízben talán az Ernst Múzeumban megrendezett Természetesen1című kiállítás katalógusának előszavában találkozhatunk, amelyet Keserü Katalin írt. A nature art jegyében született művek jellemző tulajdonságaiként a következők sorolhatók fel: e művek az urbánus környezettől távol, általában természeti, esetleg falusi környezetben jönnek létre. Az így létrehozott „jel” az adott táj specifikumát, egyedi jellegét, „szellemét” erősíti, természettel való összefonódása megváltoztathatatlan, a mű nem tud létezni ezen a meghatározott környezeti kontextuson kívül.

Ám a természetművészeti alkotások nagy része efemer jellegű, vagy sok esetben nem hosszú életű, ugyanis alkotója sok esetben az adott környezetben fellelhető, könnyen mozdítható, természetesen lebomló anyagokat használ. A természetművész tiszteli a népművészetet, és megpróbálja elkerülni az agresszív beavatkozásokat, kerüli a gépi alkalmazásokat, technikákat. A létrejött művek általában nem szállíthatók, így nem is mutathatók be a világ nagy múzeumi helyszínein. Továbbá nem koncentrálhatók, így kívül esnek a gyűjtők érdeklődésén is, sőt az örökkévalóságnak szánt műalkotás mítosza sem érvényes rájuk. Egyetlen dolog, ami a természetművészeti alkotások „megmentése” érdekében tehető, a dokumentáció készítése és annak archiválása.

Létezik egy sokak által használt ismeretelméleti modell, mely szerint ahhoz, hogy megállapíthassuk egy művészeti kezdeményezés hozott-e gondolatokban vagy művészi eszközökben maradandót, szükséges egy történelmi távlat, amelynek birtokában ítélkezhetünk. Ez alkalmazhatatlan abban az esetben, ha egy ma is szerveződő, kortárs természetművészeti kezdeményezésről akarunk beszélni. De talán megkönnyíti majd a művészettörténészek dolgát az a tény, hogy az immár tizennégy alkotótábort maga mögött tudó Minimum Party Társaság a táborszervezés mellett folyamatosan arra törekedett, hogy létrehozza azt a dokumentációt, amely elengedhetetlen feltétele az utólagos megítélésnek. Márpedig a sok esetben event-ként, egyszeri és megismételhetetlen eseménysorként megvalósuló Minimum Party-s természetművészeti alkotások csakis e dokumentáció révén élnek tovább. Eddig összesen hét katalógus áll az érdeklődők rendelkezésére, amelyet kiegészít a Társaság archívumában felgyűlt gazdag fotó- és filmes dokumentáció, valamint a társaság honlapja (www.minimumparty.org).

Az összművészeti tábor műhelyeiben folyó alkotómunka a Kászonok vidékén, Kászonaltíz községtől (Hargita megye) 8 km-re két kis patakkal övezett erdei tisztáson valósul meg. Az 1996-os tábor vizuális műhelyének vezetője, Újvárossy László képzőművész a tábor érdekességének azt tartotta, hogy nemcsak képzőművészek vesznek részt, hanem különféle fakultásokról is jönnek a diákok. Az eltérő érdeklődésű tábori résztvevők új előadásformákkal, más-más alkotói attitűddel és a természet adta, minimális eszközhasználattal találkozhatnak.

Az előző táborokban a Tiszás pataka partján megtartott koncertek hangzását a vízfolyás hangja tette egyedivé, de volt példa arra is, hogy a zeneműhely koncertjét egy olyan „stúdióban” tartotta meg, amelynek falait az erdő fenyőfái képezték, és a szél suhogásának hangja is beépült az előadásba. A fotósok az évek során itt éjszakai fotózással és fényrajzok készítésével, fotóinstalláció felállításával, lyukkamerákkal, a fotogramm és cianotípia már-már elfeledett technikáival is kísérleztek. A vizuális művészek a tábor helyszínét alakítják és tarkítják évről évre, tájalakításaik legjobb példái az adott környezetbe „simuló” installációk voltak és lesznek. A mozgásszínházi produkciók egyike – a zenészek patakkoncertjéhez hasonlóan – szintén a patak vizében zajlott, de a patak kövein síkló táncosok végül egy távolabbi fa ágaira is felkapaszkodtak, majd a közönséget is bevonva szaladtak végig a derékig érő fűvel benőtt tisztáson. Az ilyenszerű alkotásokat és produkciókat némelykor csupán fénykép őrzi, esetenként leírások vagy mozgóképes felvételek is létezenek róluk a Minimum Party-archívumban.

Több művészeti ágazatot felölelő (összművészeti jellegű) rendezvények, fesztiválok még voltak és vannak. A Minimum Party Társaság számára viszont mindinkább fontossá vált a természeti környezet és a művészi tevékenység/alkotás központi helye. Már a kezdetektől megpróbálták meghatározni a tábor jellegét, azt a vonást, amely megkülönbözteti a Minimum Partyt más hasonló felállású táboroktól. Összművészeti alkotótáborra, ráadásul olyan rendezvényre, ahol profik és amatőrök együtt alkothatnak természeti környezetben, és ahol az alkotás folyamatára esik a hangsúly, nem található egyetlen analógia sem a környékünkön. „Ebben a táborban valóban működik az emberek közti találkozás, a hely kínálata: ezek a dolgok organikusan, természetesen nőnek és bontakoznak ki. Nagyon érdekesnek tartom például a vizuális művészeti műhely indító, előrevetítő keretmotívumát, ami nagyon szépen, konzisztensen összefogja a műhelyt úgy, hogy a különböző irányból érkező emberek gondolatai testet öltenek, anélkül hogy a tevékenységnek merev, skolasztikus jelleget kölcsönözne. […] Egészen más ez a kínálat, mint más táboroké, és ez fontos, úgy érzem, hogy a szolgáltató típusú nyári táborok, rendezvények mellett a Minimum Partynak igenis megvan a helye, mert ezt a kínálatot máshol nem találod meg”– vallja Irsai Zsolt képzőművész a Minimum Partyról egy 2005-ben készült interjúban.2

Azon túl, hogy egymás mellett több különböző típusú művészet (művészeti ág, műfaj) képviselteti magát, szükségessé vált az is, hogy éppen erre a mindenféleségre álljon itt egy motiváció. Ily módon vált fontossá, hogy a tábor helyszínén és idején felmutatható legyen az eltérő helyekről érkező értékrendek és trendek közös nevezője. Ez a közös nevező lett tehát az alkotás, pontosabban az alkotás folyamatának/történésének immanens értékként, sőt alapértékként való fel- és elismerése, és erre tevődik a hangsúly a Minimum Party Kiáltványában3 is.

A 1995 őszétől diákszövetségi szakosztályként működő Minimum Party Társaságot 2000-ben jegyezték be hivatalosan, mint művészeti célokkal működő önálló egyesületet. A szervezőknek a fenti kiáltvány megfogalmazásán kívül ezúttal a bejegyzéshez szükséges alapító okiratban céljaikat is meg kellett fogalmazniuk. Ezek a következők: a kortárs művészetekkel foglakozó fiatal művészek érdekeinek támogatása; fórum létrehozása az alternatív, akadémikustól eltérő, kísérleti jellegű összművészeti próbálkozások megvalósítására az erdélyi kortárs művészek közösségének kialakításához, művészcsoportok alakulásához való hozzájárulásának tekinti és az erdélyi kortárs művészeti értékek népszerűsítése az ország határain túl.4

A művészetre vonatkozó hazai információhiányból következik az a tény, hogy a művészi tevékenységet a köztudat a szakirányú végzettséggel rendelkezők kiváltságának tekinti. Ezzel szemben a Minimum Party Társaság a fenti célok értelmében olyan művészeti, kísérletező fórumokat próbál létrehozni, amelyekben az intézményes keretekből kiszoruló művészeti megnyilvánulások is teret kapnak. Ugyanakkor, amint a fenti, gyakorlati célokból kitűnik, a Minimum Party Társaság olyan művészeti igényeket próbál kialakítani és kielégíteni, amelyek a nagyvilág művészeti mozgalmaihoz való felzárkózást, bekapcsolódást is elősegítik. Azzal, hogy a Társaság vállalkozik a művészi értékek hazai felkutatására, a kreatív munka ösztönzésére és az alkotók háromnyelvű katalógusban történő bemutatására, nemcsak az erdélyi közösség számára fontos, hanem a világ művészeti térképén is értékes színfolttá válhat a külföldi (nem magyarajkú) tábori résztvevők révén. Ezekben a katalógusokban részben feldolgozza az évről évre születő természetművészeti alkotásokat, ily módon teremtve meg a lehetőséget a megőrzésre és a szélesebb körű bemutatásra.

A táborok meghirdetésére, a plakátok elkészítésére kezdettől fogva külön gondot fordítanak a szervezők. Az évek során olyan sajátos arculatú plakátokon, szórólapokon, illetve honlapon folyt a népszerűsítés, amely valamelyest érzékeltetni próbálja az alkotótábor természetművészeti jellegét. Kezdetben a konstruktivista ábrázolásmód és a mértani figurák, a grafikai elemek játéka volt jellemző, ahol minden szabályosságra utaló részt valamilyen módon megtör egy játékos elem, egy-egy vonaltörés, ami talán utalás a tábor hangulatára is. Mostanára már konceptuálisabb arculat jellemzi a Minimum Party rendezvényeit, illetve a táborok szlogenjét vagy jeligéjét (A dobbantás – 2000, A felkelő Föld árnyékában – 2001, Felragyogó Ikarosz – 2002, Katakomba – 2003, Egyen-súly – 2004, Anch’io sono pittore – 2005, Árnyékvilágosság – 2006, Déjà vu – 2007, Téridény – 2008, A Nap: Király! – 2009).

Az első 50 oldalas fekete-fehér nyomtatásban kiadott katalógus (az 1996–1999 évek alkotótáborainak dokumentációja) kétharmada képoldal, amelyek a különféle műhelyek reklámjai, azzal a jól meghatározott céllal, hogy a tábori műhelyek létezését hirdessék. E katalógusban jelent meg először a Minimum Party Társaság Kiáltványa, egy a művészettel, a művel, az alkotással és az alkotótáborral kapcsolatos állásfoglalás öt pontban.

A 2000-es alkotótábort külön katalógus dokumentálja, amelyre szintén jellemző a kollázs-technikára épülő képes oldalak gazdag jelenléte. Emellett néhány esszében magáról az alkotótábórról írják le benyomásaikat a résztvevők. A 2001–2002-es alkotótáborok katalógusa a tervezés terén sok új ötlettel, a kifejező elemek gazdag variációjával bővült. Itt minden oldalnak számítógépes, 3D-technikával létrehozott alapja van. E katalógusnak fontos részét képezi a 2002-ben Kísérleti művészetek: múlt, jelen, jövő címmel sorra került szakmai fórum előadásai kivonatainak három nyelven (magyar, román, angol) történő bemutatása.

Egy még inkább letisztult tervezői arculatot mutat a 2003–2004-es évek alkotótáborait tartalmazó katalógus, amelyben tovább folytatódik a 3D-technikával létrehozott alap, ám ennek egy egyszerűsítettebb formájának lehetünk tanúi. Ez utóbbi katalógus a szakmai fórum előadásainak teljes szövegét tartalmazza. A 2005–2006-os éveket dokumentáló Minimum Party-katalógus arculatban még egy váltást hozott: ez utóbbi ugyanis inkább egy fotóalbum szerkesztésmódját követi. E katalógus gazdag képanyagát függelékben képmagyarázat egészíti ki, a műhelyismertetők és egy-egy alkotás margóján született írások most kevesebb helyet kaptak a képek uralta oldalakon. A 2007-es és 2008-as alkotótáborokról külön-külön készült katalógus. Az előbbiben újat jelent a képek durva raszterizálása, amely kezdetleges nyomdatechnikát imitál, a felhasznált nagyszámú képnek grafikus, dekoratív hatást kölcsönözve. Ennek a kiadványnak a fele az irodalom műhelyalkotásait tartalmazza, ily módon hangsúlyozottan szépirodalmi jelleget is kapott. A 2008-as katalógusban ellenben az elemző-dokumentartista szöveg dominál, ugyanis ebben az évben a katalógus megírását célzó műhely is működött a táborban. Ugyanakkor a zene műhely is kiemelt szerepet kapott: a kiadvány CD-mellékletet tartalmaz a táborban készült zenei felvételekkel.

A Minimum Party Társaság az összművészetben találta meg szellemi mozgásterét, és nyitott mindennemű természetművészeti elképzelésre. Történik ez főként azért, mert a kísérletező attitűd a művészetben nem szűkíthető le egyetlen stílusirányra vagy művészeti ágazatra. Ezenkívül a Minimum Party-alkotótáborokban elmosódnak a művészek és nem művészek közötti határok is. A természetbe való kivonulás motivációja, az elszigetelődő, a természetet biztos menedéknek tekintő alkotási módszer az alkotótáborban részt vevők számára általában a természetközeli paraszti kultúrában is megőrzött ősi, pogány vallásokból eredő természeti liturgiák, a természethez való viszony szakrális, tiszteleten alapuló jellegének felidésére ad lehetőséget. A még élő népi tárgykészítés fortélyai, amelyek homályba vesző idők óta a tradíció által öröklődtek, még elleshetőek az alkotótábor műhelyeiben. Ezekkel a jellegzetességekkel karöltve a Minimum Party rendezvénye Romániában egyedülálló módon és 1996 óta folyamatosan felvállal egy sajátos kulturális irányelvet: a művészet helyszínének a civilizációtól távol eső természetben való kijelölését. Az alkotótáborok szervezése tovább folyik, remélhetőleg Kászonszék egyik gyönyörű erdei tisztása, Tiszástő a Kászon-patak és a Tiszás pataka összefolyásánál az elkövetkezőkben is ideális természeti környezetet és találkozóhelyet jelent a művészetet művelők és a művészetek iránt érdeklődők számára.

 

JEGYZETEK

1. Természetesen Ernst Múzeum, 1994.

2. Megjelent a 2005–2006-os katalógusban. 26–27.

3. A Minimum Party Társaság KIÁLTVÁNYA (Megjelent a Minimum Party táborok katalógus 8. Oldalán, Kvár, 2000.):

4. A Minimum Party Társaság egyesületi Alapító okirata. Általános rendelkezések. 7. paragrafus. (1. A művészet, hasonlóan a tudományhoz, az emberi alkotókészségből ered, és ugyanebből táplálkozik; 2. Definíció: műnek nevezzük az olyan alkotottat, ami által a művészet megvalósul, és ami tárgyát, célját, értelmét vagy egyszerűen csak lehetőségét képezi a művészetnek; 3. Mivelhogy a fenti meghatározás nem dönti el, milyen műben valósul meg a művészet, a Minimum Party Társaság az értékhierarchiák közös elemének az alkotófolyamatot tartja és a hangsúlyt is erre helyezi; 4. Táborunk az a hely, ahol nem a művészetet próbáljuk meghatározni, nem a Művet próbáljuk létrehozni, hanem ahol a létrehozást (alkotást) próbáljuk tettenérni; 5. A Minimum Party alkotótábor magát az alkotótábor fogalmát értelmezi újra.)

 

 

Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal