HU  |   RO  

Korunk 2009 Szeptember

Az első erdélyi „Monstre kiállítás”


Bordás Beáta

 


A csíkszeredai Munkácsy-kiállítás néhány aspektusa

 

A 2007-es év egyik legfontosabb kulturális projektje volt a Csíkszeredában megrendezett Munkácsy Mihály-kiállítás,1 amely újszerű elemeket hozott a kiállításszervezés, kiállítási marketing, erdélyi múzeumi szponzorizáció terén. Erdélyben először váltak megtekinthetővé a sokak által „a magyar festészet Petőfijének” titulált festőművész klasszikus alkotásai. Ennek ellenére a Munkácsy-kiállítás legfontosabb aspektusa az volt, hogy egy joviális székelyföldi múzeum a nagyméretű befektetéseknek köszönhetően, fél év leforgása alatt európai szintű kiállítótérré alakult, amely látogatók tízezreit vonzotta, és azóta több rangos tárlat befogadását tette lehetővé.2 Ezért tartjuk fontosnak felvázolni a Munkácsy-kiállítás által generált folyamatokat, melyek nagyon modern megvalósításokat tettek lehetővé. A beszerelt korszerű infrastruktúra, a kiállítás reklámkampánya, látogatottsági rekordja mind újszerű volt az erdélyi múzeumi gyakorlatban, akárcsak a múzeum fiatal igazgatójának, Gyarmati Zsoltnak a menedzser típusú igazgatói szemlélete.3 A fiatal igazgató tudatos építő tevékenységgel (kapcsolathálózat kiépítése, majd ezeknek köszönhetően a múzeum ismertségének növelése) dolgozott ki Erdélyben először egy olyan múzeumi tevékenységet, amelynek célja a helyi értékeket bemutató, állandó (és sokszor porosodó) kiállítások mellett a nagyméretű, látogatóbarát és különleges időszaki kiállítások bemutatása. Erdély-szinten rendkívül kevés sikeres, nagyméretű képzőművészeti kiállításról tudunk, a Munkácsy-hoz hasonló magas látogatottságú tárlatra (61.690 ember volt rá kíváncsi) pedig még nem volt példa, e siker kulcsa a Gyarmati-féle új típusú múzeumvezetésben is rejlik.

A Munkácsy-kiállítás nem kortárs művészetet hozott el Csíkszeredába, és nem is helyi kezdeményezésű, helyiek által rendezett tárlatról van szó, hiszen az előzőleg kilenc magyarországi helyszínen4 szerepeltetett Munkácsy Mihály festményeiből álló vándorkiállítás műtárgyai kerültek bemutatásra a Csíki Székely Múzeumban. A magyarországi tárlatok szakmai rendezője, Gyarmati Gabriella békéscsabai művészettörténész válogatta össze a 47 festményt és a festő relikviáit Pákh Imre amerikai műgyűjtő, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum anyagaiból. Tehát egy külföldről érkező anyagot látott vendégül Csíkszereda, de a székelyföldi régióban már az is páratlan volt, hogy sikerült a csíkszeredai múzeum falai közé hozni ezt az igényes kiállítást, hiszen európai szintű követelményeknek kellett megfelelni, hogy fogadhassák a tárlatot.

 

A kiállításrendezés újdonságai

A csíkszeredai városi múzeum, amelynek a 18. században épült Mikó-vár ad otthont, a tárlat érkezése előtt nem rendelkezett korszerű, biztonságos kiállítótérrel. Így Erdélyben mindaddig példátlan mértékű, több mint egymillió új lej értékű beruházást5 igényelt a kiállításra való felkészülés, amely a következő munkálatokat foglalta magában: az öt kiállítóterem felújítása (padlóburkolat-csere, falak lefestése az egyezményesen megállapított bordó színre), a mellékhelyiségek felújítása, korszerű klímaberendezés (amely állandó 18 fokos hőmérsékletet biztosít) és a párátlanító berendezés beszerelése, korszerű fénytechnika felszerelése (ez ötvenezer euróba került6), ultramodern biztonságtechnika (infravörös függöny, térérzékelő kamerák, füstjelzők) beszerelése. A biztonságot fokozták a 24 órás védelmet biztosító fegyveres őrök is. A legnagyobb költségvetési tételt a modern biztonságtechnika és a speciális berendezések jelentették, de a képek szállítása és biztosítása is hatalmas összegbe került. A kölcsönző műgyűjtő és az intézmények ingyenesen bocsátották a múzeum rendelkezésére a műtárgyakat, csupán annyi derült ki a sajtóból, hogy a biztosítási díjakat és a műtárgyak szállítását a csíkszentkirályi Hargita Gyöngye Rt. (Perla Harghitei) vállalta, több millió forintos tételben.7 A gigantikus befektetésekre a múzeumnak önerőből nem futotta volna, az erdélyi szakmai gyakorlatban újszerű volt a nagynevű szponzorok megtalálása. A csíkszeredai múzeum fenntartójaként Csíkszereda Polgármesteri Hivatala a beruházások harmadát (körülbelül háromszázhatvanezer lej) finanszírozta, a többi anyagi forrás a nagynevű szponzoroktól (mint a MOL, OTP Bank) származott, akik összefogtak a nagy erdélyi magyar kulturális projektként felfogott kiállítás létrehozásáért. A csíkszeredai múzeum különböző marketingcsomagokat dolgozott ki a kiállítás partnerei számára. Arany fokozatú támogatója lett a kiállításnak a Csíki Hírlap és az Udvarhelyi Híradó, két napilap, amely rengeteget tett a kiállítás népszerűsítéséért, a témához kapcsolódó kiegészítő anyagokat jelentettek meg, az elsők között adtak hírt a kiállításszervezés minden mozzanatáról és később a látogatottságról, nagyméretű sajtóreklámokat jelentettek meg a lapban, az olvasók számára Munkácsy-vetélkedőket szerveztek. Ezüst fokozatú támogató a MOL, az OTP Bank, a Trilak és a Communitas Alapítvány volt. A befektetett összegekre nincs rálátásunk, ezért csak találgatni lehet, viszont a következő évi Nagybánya-kiállítás marketingcsomagja alapján ezen cégek hozzájárulása harmincezer euró körül mozoghatott. További támogatók voltak a Melinda Impex,8 a Perla Harghitei ásványvíz-palackozó vállalat (a festmények több millió forintos szállítási díját ez a vállalat finanszírozta), a Mida autószalon, a Domo elektrotechnikai eszközöket forgalmazó cég, a Tikkurila Kft.9 és a Duna Televízió. E három kategóriájú fontosabb támogató mellett magánszemélyek, intézmények és különböző profilú cégek támogatták a Munkácsy-kiállítás Erdélybe hozatalát.

A csíkszeredai Munkácsy-kiállítás nemcsak horderejében és a befektetések szempontjából volt jelentős. A szervezőknek teljesen új szemléletű, nagyméretű reklámkampányt sikerült lebonyolítaniuk, amely Erdélyben korábban ismeretlen PR-eszközöket is alkalmazott. A reklámkampány sikere is nagymértékben hozzájárult a tárlat látogatottságához, közel hatvankétezer ember tekintette meg a csíkszeredai Munkácsy-kiállítást. A jól felépített reklámkampány költségeiről pontos adatokat nem ismerünk,10 tény viszont, hogy ezt is szponzor-pénzekből finanszírozták. A kiállítás arculatának kialakításáról, a reklámelemekről a tanulmány végén szereplő interjúból minden lényeges kiderül, elöljáróban csak annyit emelnénk ki, hogy az erdélyi múzeumi gyakorlatban addig nem alkalmazták a mesheket (átlátszó alapú, nagyméretű, épületek falára rögzített reklámfelület, amelyre nagyon jó minőségű reklámokat lehet nyomtatni), a kiállítás internetes honlapja11 is úttörő marketingelem volt, hiszen Erdélyben még nem készült egyetlen kiállításnak külön weboldal és domain-név, Magyarországon sem túl gyakori ez a megoldás. A csíkszeredai kiállítás honlapján fontos újdonság volt a virtuális galéria, amelynek köszönhetően az érdeklődők virtuálisan körülsétálhatták a kiállítóteret, és megcsodálhatták a kiállított festményeket. A reklámkampány újszerű, sikeres eleme volt az Ásító inas című Munkácsy-festmény köré font televíziós reklámfilm is.

 

A kiállítást övező nyilvánosságról

A kiállításhoz kapcsolódó újdonságok egyik eleme volt az a rendkívüli sajtónyilvánosság, amelyet az esemény kapott. A rendezvény horderejéhez méltóan a sajtó végigkövette a kiállítást már attól a pillanattól kezdve, hogy 2006-ban bizonyossá vált a tárlat Csíkszeredában történő bemutatása. Amellett, hogy az erdélyi magyar nyelvű sajtó folyamatosan foglalkozott a tárlattal, a médiaorgánumok nagy része (példátlan módon) ingyen reklámozta az eseményt, tehát részt vett a nagyon sikeres médiakampányban. Több mint nyolcszáz írás született a sajtóban a csíkszeredai Munkácsy-kiállításról, melyeknek alapos elemzését egy államvizsga-dolgozat keretében végeztük el.

A sajtódiskurzus elemzésének következtetéseit a következőképpen foglalhatjuk össze: a csíkszeredai Munkácsy-kiállítás elsősorban a helyi12 és az erdélyi magyar nyelvű sajtóban13 volt jelen, és hogy a román nyelvű,14 illetve a magyarországi napilapok15 szinte egyáltalán nem foglalkoztak vele, csupán a hírügynökségek16, de azok is leginkább a megnyitó és a botrány kapcsán. A magyarországi sajtó a megnyitó kapcsán Szili Katalin látogatását, valamint a megnyitón elhangzott politikusi beszédeket tartották magasabb hírértékűnek, és a sajtóbotrányról cikkezett a legtöbbet, szám szerint az összes magyarországi sajtóanyag fele erre a két eseményre és alig néhány napos időintervallumra (május 4–8.) korlátozódik.

A megnyitó nemcsak az egyedülálló kulturális esemény miatt volt jelentős, hanem Szili Katalin látogatása és védnöki szerepe okán is, így néhány nap alatt rengeteg hír és tudósítás született az eseményről. Érdekesség, hogy a megnyitó utáni napokban a fő médiatámogatók (Csíki Hírlap,17 Udvarhelyi Híradó18 és a Krónika19) saját szerzeményű, kiadós riportokkal adóztak a megnyitónak). A tárlatmegnyitóra időzítve sajtóbotrányrobbant ki, amelyet két román hírügynökségi anyag20 és egy nacionalista túlkapásoktól sem mentes román napilap, a Gardianul21generált. Ez utóbbi lap arról cikkezett, hogy a megnyitó a „románoknak tilos” volt, arra nem hívtak meg egyetlen román közéleti személyiséget, de még a román nemzetiségű Hargita megyei prefektust sem. Székedi Ferenc publicista Új Magyar Szó-ban megjelent írására22 hivatkozva a magyar sajtó gyorsan reagált a hamisnak tartott vádakra,23 azt állítva, hogy a megnyitót megelőző sajtókonferenciára minden újságíró (nemzetiségétől függetlenül) meghívót kapott, és a megnyitó alatt is megkérdezte többször a múzeumigazgató, hogy óhajtja-e valaki románul hallgatni a beszédeket? A magyarországi sajtóorgánumok és az erdélyi magyar nyelvű sajtóorgánumok „védekezése” azon alapult, hogy a román sajtó jelen volt a megnyitó előtti sajtótájékoztatón, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a megnyitóra is meghívták volna a képviselőit, és arra sem született magyarázat ezekből a magyar anyagokból, hogy miért nem volt jelen a megye prefektusa az eseményen. A sajtóbotrány öt nap alatt lecsengett, érdekes módon a lokális lapok nem foglalkoztak a botránnyal, amely ezennel ki is fúlt, de érdemi magyarázattal a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal azóta sem szolgált. A Munkácsy-kiállítással kapcsolatban ez volt az egyetlen botrány, hiszen a sajtó többnyire osztatlanul pozitívan és lelkesen számolt be a múzeummal és a Munkácsy-projekttel kapcsolatban.

A megnyitó után a sajtó továbbra is érdeklődött a kiállításról, de egy teljesítményorientált megközelítési módban, ugyanis minden ötezredik látogatóról tudósított az erdélyi magyar sajtóorgánumok zöme, a magyarországi sajtót leginkább a Munkácsy-tárlat összesített nyolcszázezredik látogatója érdekelte. A kiállítás bezártáról is elég sok írás született, a hírek mellett a legfontosabbak a nagy terjedelmű, összefoglaló riportok,24 amelyek áttekintették az egész csíkszeredai Munkácsy-jelenséget (múzeumi infrastruktúra felújítása, látogatottság, a tárlat jelentősége, megnyitó stb.).

Az erdélyi sajtóorgánumok közül a Csíki Hírlap (a kiállítás arany fokozatú támogatója) foglalkozott a legtöbbet ezzel a kulturális eseménnyel, munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérték a múzeum tevékenységét nemcsak hírekben, hanem saját riportokkal is, továbbá folytatásokban közölték az egyik művészettörténész által írt Munkácsy-életrajzot,25 a sajtóbotránnyal viszont nem foglalkoztak. Az Udvarhelyi Híradó, a kiállítás másik arany fokozatú támogatója már jóval kevesebbet foglalkozott az eseménnyel, de ebben a lapban is megjelentek olyan saját anyagok, amelyek más sajtóorgánumok számára forrást képeztek, és átvették őket. A Krónika napilap ritkán írt a kiállításról, de akkor nagy lélegzetű, hatalmas fotóval is ellátott anyagokat hozott, első kézből merített információkkal. Az Erdély.ma internetes portál kiszűrte a lényegesebb anyagokat, elsősorban riportokat és tudósításokat, amelyek a kiállításról születtek, ugyanis a honlap az erdélyi napilapok (elsősorban a Krónika és a csíkszeredai lapok) anyagait közölte, anélkül hogy változtatott volna rajtuk. Emellett ez a portál a sajtóbotrányról is írt. A magyarországi sajtó elsősorban az MTI (Magyar Távirati Iroda) révén foglalkozott a csíkszeredai kiállítással, a hírügynökség aktívan tájékoztatott a felújítási munkálatokról is, de legfőképpen a megnyitóról. A sajtóbotrányról három hírt adott ki, amelyeket nemcsak a magyarországi sajtó, hanem az erdélyi is forrásként használt fel, ugyanakkor a kiállítás bezárta után is jelentkezett egy nagyobb összefoglalóval. A hírügynökség azért is játszott fontos szerepet ebben a médiadiskurzusban, mert adásából vette át a többi fontos magyarországi hírügynökség és hírportál (Stop.hu, Metropol.hu) és más sajtóorgánumok is (Szentkorona Rádió, Népszava, néha a Duna Televízió) az információkat. Más sajtóorgánumok (elsősorban a Kossuth Rádió, MTV) saját anyagokat is készítettek az eseményről.

A Munkácsy-kiállítással kapcsolatos sajtódiskurzus másik fontos jellemzője, hogy elmaradt a kiállítást övező szakmai diskurzus, azaz erdélyi művészettörténészek, muzeológusok nem fejtették ki véleményüket a kiállításról, és az erdélyi művészeti szaksajtó sem érdeklődött az esemény iránt. Ez a jelenség éles ellentétben áll a budapesti, 2005-ös Munkácsy-kiállítást (a csíkszeredai „elődje”) övező rendkívüli szakmai érdeklődéssel. A budapesti kiállítás kapcsán a magyarországi művészettörténészek igyekeztek új interpretációkat nyújtani Munkácsy festészetének jellemzőiről, és két ellentábor feszült egymásnak: az egyiken helyezkedtek el a Munkácsyt a legnagyobb magyar festőnek tartó szakemberek, a másik pólus tabudöngető, radikálisabb szemléletmódot képviselt. A szakmai vitában új kérdésfelvetések születtek, például a Munkácsy-festmények hitelességét, modernségét illetően, de polemizáltak a festő „nemzeti jellegéről”, festészetének eredetiségéről is.26 Szakmai körökben a legnagyobb vitát Molnos Péter tanulmánya27 generálta, amelyben a szerző utalt bizonyos kiállított festmények „kétségbe vonható eredetiségére”, sőt, még a magyarországi bulvársajtó is megszellőztette az ügyet.28 Ha nem sikerült is szakmai konszenzusra jutni, a viták egyértelműen szóbeszéddé tették az illető kiállítást, Munkácsy Mihály művészete pedig új megvilágításba került. Nemcsak a szokásos életrajzokat olvashatta az érdeklődő közönség, hanem a különböző tudományossági fokú tanulmányokat is, amelyek még kíváncsibbá tehették a kiállított művekre. Ezzel szemben a csíkszeredai Munkácsy-kiállítás kapcsán egyetlen erdélyi művészettörténész írása jelent meg, az egyik csíkszeredai napilapban,29 Túros Eszter tollából. A szerző igyekezett megragadni a kiállítás rendezési elveit, továbbá Munkácsy műfaji sokszínűségére, egyetemességére és modernségére adott magyarázatokat. A csíkszeredai kiállításhoz kapcsolódó erdélyi szakmai hozzáállás kimerült abban, hogy a napilapok átemeltek a magyarországi művészettörténészek által írt a csíkszeredai kiállítás katalógusában,30 vagy a kiállítás honlapján olvasható Munkácsy-életrajzokat.31 Az alábbi idézet szemlélteti legjobban az erdélyi sajtó viszonyulását ehhez a nagyméretű kultúreseményhez, amelynek kapcsán inkább a számok és a nézettség izgatták a közvéleményt, nem a Munkácsy-kérdéskör szakmai vonatkozásai: „Vitatható, hogy művészeti szempontból Munkácsy Mihály a legnagyobb magyar festő vagy sem, mindenesetre a magyarok körében ő a legnépszerűbb. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a siker, amely a Munkácsy-kiállításokat övezi.”32 A napilapok viszonyulására jellemző a fenti állapot, de ha megvizsgáljuk az erdélyi kulturális kiadványok palettáját, elég siralmas kép fogad: egyetlen képzőművészetre specializálódott, magyar nyelvű szaksajtótermék létezik, a Székelyudvarhelyen kiadott Erdélyi Művészet, amely nem foglalkozott a jelentős kulturális eseménnyel. A tágabb profilú kulturális folyóiratok33 közül kettő foglalkozott az erdélyi Munkácsy-kiállítással. A csíkszeredai Székelyföld havilap a Munkácsy-kiállítás megnyitójára időzítve, a 2007. májusi lapszámát34 Munkácsy-reprodukciókkal illusztrálta, és két írást közölt Munkácsyval kapcsolatosan. Az egyik a kiállítás honlapján megtalálható Munkácsy Mihály életrajz Boros Judit tollából,35 a másik szöveg pedig Gyarmati Zsolt múzeumigazgató rövid, beköszöntő tájékoztatója a kiállításról,36 amelynek passzusai ugyancsak meglelhetőek a Munkácsy-honlapon. A Hétben Kürti Emese publikált támadó hangú, vitára gerjesztő cikket a Munkácsy-kultusz ellenében,37 amely nem konkrétan a Csíki Székely Múzeumbeli Munkácsy-kiállítást támadta, hanem azokat az intézményeket, amelyek birkaszellemben csak arra hajtanak, hogy átvegyék a minél nagyobb nézőszámot produkáló kiállításokat (tehát burkoltan a csíki múzeumot is érinti a kritika). Kürti írásának legfontosabb eleme az volt, hogy felrótta a Munkácsy-mítosz háborítatlanságát,38 így írása szakmai vitát is generálhatott volna, de sem a szerző, sem az erdélyi művészettörténészek nem hoztak fel érdemi érveket a Munkácsy-életmű újraértelmezésének szolgálatában, magyarán az erdélyi szakma nem látott kihívást a Munkácsy-kiállításban. Pedig kiaknázhatta volna a festmények „fizikai jelenlétét” (addig a Munkácsy-művekről szóló diskurzus nagyrészt teoretikus irányú volt,39 mert a művek csak reprodukciókból voltak ismertek az erdélyi szakma és közönség számára a fizikai távolság miatt) új értelmezéseket hozó tanulmányok írására, vagy minimum egy kiállításkritika vagy tanulmány születhetett volna a témában. A szakma érdektelenségére talán részleges magyarázattal szolgálhat az a tény, hogy az erdélyi Munkácsy-kiállítást teljességében magyarországi szakemberek rendezték, a tárlat anyaga is külföldről érkezett, a szakma ezt „konzerv-kiállítás”-nak nevezi, és kevesebb megbecsülésnek örvend, mint az önerőből szervezett tárlatok. De ez nem mentesíti az erdélyi művészettörténészeket egy ilyen volumenű tárlat figyelmen kívül hagyásának szakmai vétsége alól.

Az anyagi befektetés, a látogatottság, az újszerű marketingprojekt és nem utolsósorban a páratlan társadalmi összefogás tekintetében Erdély-szinten mérföldkőnek tekinthető ez a csíkszeredai kiállítás, amely új utat nyitott a hazai múzeumi szakmában. A csíkszeredai múzeum példája talán járható útnak bizonyul a siker felé, tapasztalatát más székelyföldi múzeumok is megpróbálhatnák hasznosítani. A Gyarmati Zsolt-féle menedzser-múzeumigazgató szemlélet elsajátítása nemkülönben javíthatná a térség múzeumainak látogatottsági mutatóit.

 

Jegyzetek

1. Munkácsy-képek Erdélyben. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2007. május 5. – július 15.

2. A nagybányai művésztelep. Csíki Székely Múzeum, 2008. május 8 – július 18.; A tatárjárás 1241-1242. Csíki Székely Múzeum, 2009. február 15. – május 3.

3. Erről a szemléletről a tanulmány végén szereplő interjúból nyerhetünk képet.

4. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (2005-ben rendezték meg a több mint száz Munkácsy-festményt felvonultató kiállítást, amelyet több mint háromszáz ezren tekintettek meg, e kiállítás anyagaiból mutattak be a következő helyszíneken); Debrecen, Déri Múzeum; Pécs, Janus Pannonius Múzeum; Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum; Szeged, Móra Ferenc Múzeum; Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum; Miskolc, Herman Ottó Múzeum; Szombathely, Szombathelyi Képtár; Szolnok, Damjanich János Múzeum.

5. K. A.: Ébresztő? A csíki Munkácsy-kiállítás, avagy mennyibe kerül Székelyföld EU-integrálása. Transindex, 2007. márc. 12., lásd: http://penz.transindex.ro/?cikk=5325, letöltve: 2009. május 29.

6. Gál Andrea: Munkácsy-projekt: siker és folytatás. Erdély.ma, lásd http://erdely.ma/kultura.php ?id=26572&autoid=31303&year=2007&month=07&day=27&what=archivum, letöltve: 2009. május 14.

7. Készül a Munkácsy-tárlat fogadására a Csíki Székely Múzeum. MTI, 2007. márc. 31. Emellett: „Annyi tudható, hogy a biztosító a nemzetközi műtárgy-szállítmányozás élvonalába tartozó Hungart lesz.” In: K. A.: Ébresztő? A csíki Munkácsy-kiállítás, avagy mennyibe kerül Székelyföld EU-integrálása. Transindex, 2007. márc. 12., lásd http://penz.transindex.ro/?cikk=5325, letöltve: 2009. május 29.

8. A cég profiljából adódóan feltételezem, hogy elsősorban az illemhelyek új berendezését finanszírozták.

9. A kiállítótermek bordó színre festését intézte.

10. A Gyarmati Zsolttal készült interjúból kiderül, hogy az igazgató ódzkodott a pontos számadatok közlésétől.

11. www.munkacsy.ro

12. Csíki Hírlap, Udvarhelyi Híradó, Hargita Népe.

13. Krónika, Szabadság, Új Magyar Szó, Háromszék, Népújság, Erdélyi Napló stb. A hírportálok közül elsősorban a Transindex (www.transindex.ro) és az Erdély.ma (www.erdely.ma) cikkezett a kiállításról.

14. Elsősorban a román hírügynökségek tudósítottak az eseményről: Mediafax (román magán hírügynökség); Rador (a Román Rádió hírügynöksége); Rompres (jelenleg: Agerpres, román állami hírügynökség).

15. Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, Metropol.hu, Stop.hu, Szentkorona Rádió, Duna Televízió, Magyar Televízió stb.

16. HUN-INFO Hírügynökség; Magyar Távirati Iroda (MTI, magyar állami hírügynökség).

17. Szőcs Lóránt: Munkácsyval robbant Csíkszereda. Csíki Hírlap, 2007. máj. 7., lásd http://www.csiki-hirlap.ro/index.php?menu=archiv_olvas&id=5434#top, letöltve: 2009. május 30.

18. Barabás Blanka: Több mint kiállítás. Udvarhelyi Híradó, 2007. máj. 7.

19. Kovács Csaba: Munkácsy-korok teremről teremre. Krónika, 2007. máj. 7., 8. (lásd http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=10404, letöltve: 2009. május 30.)

20. Harghita: Preşedintele Parlamentului Ungariei, la vernisajul expoziþiei Munkácsy (Hargita: A magyar Parlament elnöke, a Munkácsy-kiállítás megnyitóján) Rompres, ID: 170359, 2007. máj. 5.; Miercurea Ciuc: La inaugurarea expozitiei celebrului pictor maghiar Munkacsy Mihaly nu a fost invitata nici o personalitate a vietii publice romanesti Radio România ActualitÄþi, Rador, 2007. máj. 5. 15:02.

21. Kovacs Anna, Luminiþa Castali: INTERZIS ROMÂNILOR. Gardianul, 2007. máj. 7., 1, 3., lásd: http://www.gardianul.ro/2008/07/15/gluma_zilei-c45/o_expozi_ie_organizat de_marko_ bela_interzis_rom_nilor-s94152.html?gotoc=36696, letöltve: 2009. június 2.

22. Székedi Ferenc: Pro domo. Új Magyar Szó, 2007. máj. 7., 5.

23. Garzó Ferenc: Román napilap „kirekesztőnek” nevezi a Munkácsy-kiállítás csíkszeredai megnyitását. MTI, 2007. máj. 7. 12:35. Ezen hírt átvették többek között: (MTI): Csíkszeredában kirekesztették a románokat? Stop.hu, 2007. május 7., 13:52., lásd http://www.stop.hu/articles/article.php?id=131783, letöltve 2009. május 30.; Csíkszeredában kirekesztették a románokat? Szentkorona Rádió, 2007. máj. 7. 19:04, lásd http://szentkoronaradio.com/elszakitva /2007_05_07_csikszeredaban-kirekesztettek-a-romanokat, letöltve: 2009. május 30.; Román napilap „kirekesztőnek” nevezi a Munkácsy-kiállítás csíkszeredai megnyitását. Metropol.hu, 2007. máj. 7.; Csíkszeredában kirekesztették a románokat? Erdély.ma, 2007. máj. 7., lásd: http://erdely.ma/kisregio.php?id=24584&autoid=27840&year=2007 &month=05&day=07&what=archivum, letöltve: 2009. május 30.; Határon túli hírek – A román lapok a román meghívottakat hiányolták a Munkácsy-kiállítás megnyitójáról. Kossuth Rádió, 2007. máj. 8. 13:35.; Nem kirekesztő a Munkácsy kiállítás. Duna Televízió, 2007. máj. 8. lásd http://www.dunatv.hu/kultura/nemkirekesztoamunkacsykiallitas.html?query=ki-rekeszt%C5%91, letöltve: 2009. június 2.

24. Szőcs Lóránt: A számokon túl... Csíki Hírlap, 2007. júl. 17. 135. sz.; Ady András: Sikerrel zárult a csíkszeredai Munkácsy-kiállítás. Hargita Népe, 2007. júl. 20., lásd http://www.hhrf.org/hargita nepe/2007/jul/hn070720t.htm, letöltve: 2009. május 28.; Gál Andrea: Munkácsy-projekt: siker és folytatás Krónika, 2007. júl. 27. 143. sz. Átvette ezt az anyagot az Erdély.ma, lásd: http://erdely.ma /kultura.php?id=26572&autoid=31303&year=2007&month=07&day=27&what=archivum, letöltve: 2009. június 2.; Székedi Ferenc: A Munkácsy-kiállítás krónikája. Záróra a Mikó-várban. Erdélyi Riport 2007. júl. 26. 29. sz., lásd http://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage &page_id=312, letöltve: 2009. május 30.; S. B. Á. (=Sándor Boglárka Ágnes): Sikeresen zárult a Munkácsy-kiállítás Csíkszeredában. Szabadság, 2007. júl. 18. 165. sz., 1, 2.

25. Bakó Zsuzsanna: Rendhagyó pályakép. In: Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben. Katalógus. Szerk.: Gosztonyi Ferenc. Magyar Nemzeti Galéria – Szemimpex Kiadó, Bp., 2005. 13–30.; a csíkszeredai kiállítás honlapján a Munkácsy Mihály/ Életpálya menüpont alatt olvasható, azonos címmel. A Csíki Hírlap hét folytatásban közölte a tanulmányt Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály életrajza és alkotásai címmel: 2007. ápr. 2., ápr. 3., ápr. 5., ápr. 17., ápr. 19., ápr. 26., máj. 3.

26. Révész Emese az Ars Hungarica hasábjain foglalta össze a Munkácsyról szóló szakmai diskurzus alakulását a következő tanulmányban: Révész Emese: Munkácsy az ezredfordulón. Munkácsy a nagyvilágban és a Munkácsy-olvasókönyv. Ars Hungarica 2005. 2. sz. 507–526.

27. Molnos Péter: Essünk neki Munkácsynak! In: Markója Csilla (szerk.): Munkácsy-olvasókönyv. Enigma 2005. 43–44. 87–99.

28. Hamisak a galéria Munkácsy-képei? Blikk 2005. szept. 27., 1,4.

29. Túros Eszter: Munkácsy Mihály Csíkban. Csíki Hírlap, 2007. máj. 7. 84. sz. (mellékletben)

30. A Munkácsy-képek Erdélyben – Válogatás v. Pákh Imre amerikai műgyűjtő, a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum képeiből. Katalógus. Szerk. Szemenkár Mátyás, Szemimpex Kiadó, Bp., 2007.

31. Például Bakó Zsuzsanna: Munkácsy Mihály életrajza és alkotásai. Csíki Hírlap, 2007. ápr. 2., ápr. 3., ápr. 5., ápr. 17., ápr. 19., ápr. 26., máj. 3. (A tanulmány a www.munkacsy.ro-n a Munkácsy Mihály/Életpálya menüpont alatt olvasható); Boros Judit: Munkácsy Mihály életútja I. Székely Hírmondó, 2007. márc. 27., lásd http://www. szekelyhirmondo.ro/article.php?id=5172, letöltve: 2009. június 2. és Boros Judit: Munkácsy Mihály életútja II Székely Hírmondó, 2007. ápr. 3., lásd http://www.szekelyhirmondo.ro/article.php?id=5225, letöltve: 2009. június 2.; Boros Judit: Munkácsy Mihály (1844–1900). Szabadság, 2007. ápr. 21. 92. sz., 10.; (bb) [Barabás Blanka]: Ismerjük meg Munkácsyt! Munkácsy Mihály (1844-1900). Udvarhelyi Híradó, 2007. ápr. 12., ápr. 17., ápr. 19.; Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus-képei. Szabadság, 2007. ápr. 25. 95. sz., 11.; folytatása I.m. Szabadság, 2007. máj. 5. 102. sz. 10.; I.m. Szabadság, 2007. máj. 9., 10. 105. sz.

32. Szőcs Lóránt: Munkácsyval robbant Csíkszereda. Csíki Hírlap, 2007. máj. 7., lásd http://www.csiki hirlap.ro/index.php?menu=archiv_olvas&id=5434#top, letöltve: 2009. június 3.

33. A kolozsvári Művelődés, a kolozsvári Korunk, a román nyelvűek közül az Observatorul cultural, Dilema veche, România LiterarÄ.

34. Székelyföld 2007. 5. sz.

35. Boros Judit: Munkácsy Mihály (1844–1900). lásd http://www.munkacsy.ro/mm_eletpalya.php, letöltve: 2009. május 29. A Székelyföld honlapján lásd http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MjA3, letöltve: 2009. május 30.

36. Gyarmati Zsolt: Munkácsy-képek Erdélyben – válogatás v. Pákh Imre amerikai műgyűjtő, a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum képeiből. Lásd http://www.hargitakiado.ro /cikk.php?a=MjA2, letöltve: 2009. június 2.

37. Kürti Emese: Munkácsy igazi arca. A7 portál, 2007. márc. 30., lásd http://www.ahet.ro/latvany/ kritika/munkacsy-igazi-arca-1457-81.html, letöltve: 2008. november 24. (mellékletben)

38. „Az utóbbi évek nagy sikerű Munkácsy kiállításai alkalmat adhattak volna arra, hogy szakítva a »nemzet nagy festője« mítosszal, megvalósuljon az életmű kritikai feldolgozása, amely valódi érdemeinek megfelelően helyezi el Munkácsyt a magyar művészettörténetben. Ehelyett a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei egy korrekt, de minden történeti distanciát nélkülöző kiállítást és tudományos katalógust bocsátottak a köz javára, a köz pedig folytatta a Munkácsy-zarándoklatok birkaszellemű gyakorlatát.”

39. Révész Emese: Munkácsy az ezredfordulón. Munkácsy a nagyvilágban és a Munkácsy-olvasókönyv. Ars Hungarica 2005. 2. sz. 510.

 

 

 

 

 




Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal