HU  |   RO  

Korunk 2009 December

A bevásárlóközpontok környezetpszichológiai ambivalenciái


Dúll Andrea — Demetrovics Zsolt

 


Bevezető gondolatok

Egy 2001-ben Magyarországon készült normál populációs lakossági adatfelvétel1 szerint a felnőtt – 18 és 65 év közötti – népesség több mint fele legalább havonta-kéthavonta, de mintegy 15%-a legalább hetente megfordul valamilyen bevásárlóközpontban/plázában.2

A 18–30 éves korosztály plázákban való elérhetősége még nagyobb arányú. Ennek a korosztálynak a kétharmada legalább havi-kéthavi, mintegy negyede legalább heti rendszerességgel jelen van ezeken a helyeken.3Ez a korosztály bizonyos problémákban, például a drogfogyasztásban jelentősen érintett. Ezt alátámasztják a 2002 és 2006 között lefolytatott kutatásunk4 adatai is. Vizsgálatunkban a nagy bevásárlóközpontokban megforduló fiatalok életvitelét, droghasználati szokásait, valamint egyéb szenvedélyproblémáit tártuk fel kvantitatív és kvalitatív technikák segítségével.5Eredményeink is alátámasztják, miszerint a plázákat indokolt a fiatalok életvitelét érintő egészségpszichológiai beavatkozási színtérként tekintetbe venni: a bevásárlóközpontok a társas viselkedés és az interakciók kitüntetett tervezett tereivé váltak. A környezetpszichológusok és más társadalomtudósok számára lassan nyilvánvalóvá válik: a plázák napjainkra olyan összetett szabadidős színterekké váltak, amelyek számos pszichológiai és társas igényt elégítenek ki. Ebből természetesen nem következik, hogy a bevásárlóközpontokban zajló élet egyöntetűen pozitív, ugyanakkor érdemes lenne szakítani azzal a hagyománnyal, hogy a „plázajelenséggel” foglalkozó tanulmányok többsége a bevásárlóközpontokat és a hozzájuk kapcsolódó jelenségeket pusztán negatív felhanggal tárgyalja.6 A jelen tanulmányban néhány, a plázahasználatban mutatkozó ambivalenciára7 mutatunk rá, elsősorban környezetpszichológiai8 szempontból. Javaslatunk szerint a bevásárlóközpont-jelenség dinamikus ellentmondások mentén írható le.

 

A plázák ambivalenciái környezetpszichológiai nézőpontból – alapelvek

Már a korai környezetpszichológiai vizsgálatok eredményei is utaltak arra, hogy a pláza mint hely lélektanilag nem egységes. Annak ellenére, hogy például a vásárlói viselkedés vagy a térhasználatszintjén a plázák belső tere egységesnek tűnik, a leíró értékelés szintjén, a mentális reprezentációban különféleképpen megítélt áreákra oszlik.9A vásárlókörnyezet globális jellemzői fontosak a látogatók térpreferenciáiban: ilyenek például a gondos karbantartás, a szervezettség, a sötét és a fények egyensúlya, a biztonság, a védettség, a mennyiségileg és minőségileg kielégítő információ, a fedettség, az egységesség, a gyalogos közlekedési lehetőségek, a külső-belső térkapcsolatok (ablakelhelyezés), a speciális aktivitások, az intimitás lehetősége, a zöld növényzet mennyisége és a tisztaság.10 Lényeges azonban: attól függően, hogy a látogatók fejében a bevásárlóközpont milyen célra definiált (egyféle célra, pl. csak bevásárlásra, sokféle célra vagy éppen „laza” célra, amilyen a később tárgyalt csellengés), nagyon eltérhet a plázáról kialakított mentális reprezentáció. Úgy tűnik, a használó térértékelése szempontjából nem a bevásárlóközpont egészleges sajátságai a legfontosabbak, hanem a közvetlen vásárlási területé, azaz boltéez azonban csak akkorigaz, ha a pláza tulajdonságai általánosan megfelelőek!11 Ez azért érdekes, mert az eltérő térreprezentáció hosszú távon szétzilálhatja a látogatók viselkedési homogenitását (pl. mindenki szabályosan vásárol) amiatt, hogy az emberek eltérő céllal és gyakorisággal keresik fel az egyes plázatereket, ami aztán visszahat a térről kialakult tudásra és így tovább. Ez akár annak a folyamatnak az alapjául is szolgálhat, hogy az eredetileg a plázába tervezett viselkedések köre kiszélesedhet, akár a deviáns viselkedések irányába is.12

A plázaépítészet ma is érvényes alapelveit a bécsi születésű amerikai Victor Gruen dolgozta ki, aki a bevásárlást rekreációs, pihentető tevékenységként értelmezte: „A vásárlás mindenki számára szükséglet, de sokaknak örömet is okoz.”13 A grueni (és a mai) plázakoncepció lényege, hogy a bevásárlóközpontok egész (építészeti, közlekedési, belsőépítészeti stb.) kialakításának ezt a fogyasztási rekreációt kell szolgálnia. Ebben a gondolatban – ha környezetpszichológiai szempontból végiggondoljuk – számos ellentmondás és ambivalencia feszül.

 

Biztonságos város

A pláza város. Biztosítania kell, hogy a város, pontosabban egyromantikus, esztétikus, időjárási viszontagságoktól védett belváros által nyújtott benyomásokhoz hasonló élmények alakuljanak ki a plázalátogatóban. Victor Gruen maga bevásárlóvárosról beszélt, amely tulajdonképpen boltokkal szegélyezett sétálóutcák összessége, autók nélkül, padokkal, éttermekkel, sok dísznövénnyel, vizes elemekkel. Ez az egyik lényeges ambivalencia: a pláza város, de annak devianciái nélkül: városszerű, de erősen kontrollált környezet – nem olyan kusza és veszélyes, mint az igazi városok. Ez persze előny, ám a biztonságnak ára van.

 

Szigorúan szabályozott köztér

Abevásárlóközpontoknak kezdettől markáns társas és kulturális szolgáltatásai (sportolási és szórakozási lehetőségek, szolgáltatások tömege14) voltak és vannak. Önálló tér, amelyben „városias” események történnek, azaz jellegzetes köztérfunkciókat is betölt. A köztér jellegű működés azonban kezdettől számos ellentmondástól terhelt.15 Ezek egyike a kontroll vs. magánszféra dinamikája. A plázafilozófiában ugyanis kitüntetetten fontos, hogy a tér nemcsak a vásárlás, hanem a hely használatának egésze szempontjából biztonságos, ellenőrzött legyen. Erre fentebb utaltunk. Az ellenőrzés16 egyaránt vonatkozik az ambiens környezeti tényezőkre – klíma, megvilágítás, esztétika stb. – és a térhasználat társas-normatív kontrolljára. A plázák – amint azt saját kutatásunk17 is alátámasztotta – abban az értelemben egyáltalán nem közterek, hogy a használatukat a teljesen publikus színterekhez képest jóval több kontrollmechanizmus korlátozza. A szabályok egy része explicit, „nyilvánvaló”, könnyen észlelhető, például nem szabad koldulni, jelentős részük azonban nem nyilvánvaló, a térkialakításból vagy egyéb környezetpszichológiai térjellemzőből eredő, nehezen vagy egyáltalán nem tudatosuló szabályozás is érvényesül a plázaszíntereken, például a térszerkezetből következik, hogy egy-egy árucikk megtalálásához kicsit „kóvályogni” kell. Mind az explicit, mind az implicit kontrolltényezők lehetnek társas vagy szociofizikai jellegűek. Explicit társas kontroll például a biztonsági őrök állandó látványos jelenléte. Az implicit társas kontrollra példa a láthatatlan, hozzáférhetetlen, maximális ellenőrzést gyakorló vezetőség működése vagy a plázalátogató csoportok önmeghatározás-alapú egymástól való elkülönülésének módjai például haj- vagy ruhaviselet alapján. Az explicit szociofizikai kontrolltényezőket szemléltethetik a térhasználati lehetőségekről és korlátozásokról tájékoztató, ezeket „előíró” piktogramok, feliratok (fényképezni tilos). Az implicit szociofizikai kontroll példája az ülőbútorok elrendezése vagy a találkozásra alkalmas terek elhelyezése a plázán belül.

 

Szabályozott szabadság

Gruen már a plázaépítészet alapjainak lerakásakor kifejtette, hogy a bevásárlóközpontokat kívül-belül úgy kell kialakítani, hogy a látogatók viselkedését egyértelműen szabályozzák a vásárlás és egyéb tevékenységek szempontjából. Az árukat jellegük szerint felosztotta, és az egyes árucikktípusoknak megfeleltetett egy-egy építészeti-környezeti struktúrát. Az ún. kényelmi árukat (a mindennapi élet elemi szükségleteinek kielégítésére szolgálókat, pl. élelmiszereket) forgalmazó üzleteket például könnyen hozzáférhetővé kell tenni, ezért a bevásárlóközpont földszintjén ajánlott a kialakításuk. Az ún. összehasonlítási árukat (pl. szórakoztató elektronika) kínáló boltokat viszont érdemes viszonylag nehezebben megközelíthetővé tenni (pl. a pláza felsőbb szintjeire), mivel a vevők a jobb minőség vagy az olcsóbb ár érdekében hosszú utakat is hajlandóak megtenni. Ennek természetesen az is előnye, hogy keresgélés közben a vásárlók nézelődnek, ami persze további fogyasztás esélyét rejti magában: „a pénzköltés maximalizálása érdekében az emberek áramlását tervezési eszközökkel bizonyos irányokban befolyásolni kell.”18

 

Kontrollált otthonosság

A fentebb említett izgalmas térszabályozási ambivalencia környezetpszichológiai szempontból azért is érdekes, mert már a korai vizsgálatok is igazolták, hogy erős kölcsönkapcsolat, tranzakció van az épített környezet és a benne zajló viselkedés között: minden építészeti környezet jellegzetes és többnyire jól meghatározható viselkedésmintázatokat indukál, amelyek stabilak, és hosszú időn keresztül fennállnak, még akkor is, ha a környezetben változnak az emberek.19 A plázatervezők nyilvánvaló törekvése, hogy – az alább említésre kerülő szórakoztató vásárlás szellemében – barátságos és pihentető, hosszas elidőzésre csábító, „otthonos” környezetet hozzanak létre. A csábító, profi módon kialakított térdizájn arra biztatja a látogatókat, hogy érezzék otthon magukat. Csakhogy valójában nem tehetnek így. Ugyanis egy bevásárlóközpontnak olyan erős szervezettségű környezetnek is kell lennie, amelyben komoly hangsúlyt kap a biztonság és a kontroll.20 A plázalátogatók a legjobb esetben is csak részben tekinthetik magukénak az efféle tereket: minden eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy elvegyék a plázázók kedvét attól, hogy a bevásárlóközpontokban a vásárláson kívül bármi mást tegyenek.21 Természetesen ez nem történik meg a fogyasztás fenntartása érdekében, de a lehetősége megvan. Jól látható ez olyan deviáns magatartások esetében, mint a kéregetés, az alkoholos befolyásoltság, ápolatlanság, zseblopás vagy politikai nézetek propagandisztikus hangoztatása. A pláza ebben a tekintetben ambivalens jellegét a vizsgálatok szerint a látogatók megítélése is tükrözi: akik biztonsági szempontból elégedettek a plázával, általában kedvezőtlennek találják a társas környezetet, és fordítva, akik a szociális környezetet kellemesnek ítélik, azok a biztonságiak jelenlétét kevéssé tartják érzékelhetőnek és kézzelfoghatónak.22 Nagyon izgalmas, hogy a kellemes társas érintkezés és a nyilvánvaló biztonság/kontroll23 kívánalmai a plázában környezetpszichológiailag ellentmondanak egymásnak.24 Valószínűleg ebben a tranzakcionális szociofizikai jellegzetességben gyökerezik a plázára nagyon jellemző, szintén erős ambivalenciával jellemezhető csellengő viselkedés is, amelyet a pláza mint viselkedési színtér egyik lényegi velejárójának kell tekintenünk.25

A plázák ebben az értelmezésben szigorúan ellenőrzött pszeudoközterületek otthonosnak szánt jellemzőkkel. A valódi városok nyilvános tereinek gazdag életét hatékonyan szimuláló félnyilvános terek, amelyek előnyei a kényelem, a választék és a (viszonylagos) olcsóság. Ambivalens (sokak szerint egyértelműen negatív) jellemzőjük viszont az erősen kontrollált társadalmi érintkezés.

 

Átmeneti tér

A plázahasználók és köztük is különösen a fiatalok számára a bevásárlóközpontok megítélése egyfelől markánsan pozitív, hiszen viszonylag biztonságos környezetet jelentenek, és a kinti világ gyakran visszataszító, durva valóságával szemben egészen más világot jelenítenek meg.26 Ennek feltehetően az is oka, hogy a bevásárlóközpontokat rendszeresen felkereső „már nem gyerek, de nem is felnőtt” (vagyis a megjelenő felnőttkorban27 levő) fiatalok esetében kimutatható a családtól és az iskolától való elidegenedés. A pláza olyan hely, amely tulajdonságaival mintegy megkérdőjelezi a felnőttvilág hegemóniáját, így a fiatalok egy köztes, átmeneti térben érezhetik magukat: „A bevásárlóközpontok olyan élményt nyújtanak, amely kiemel bennünket a hétköznapok racionális rendjéből, és olyan helyet, ahol tértől és időtől független, misztikus, rituális élményt lehet átélni.”28 A pláza tehát semleges, konfliktusoktól mentes színtérként élhető meg, ahol ráadásul kölcsönösen előnyös és támogató, ámde igencsak törékeny társas kapcsolatok alakulhatnak ki.29

A plázát leginkább látogató fiatalok tehát már nem gyerekek, ám nem is felnőttek még. Azáltal, hogy olyan helyeken tartózkodnak, amelyek megkérdőjelezik a felnőttvilág hegemóniáját, a fiatalok egy köztes, átmeneti térben találják magukat. Egyes tanulmányok eredményei ugyancsak felfedték, hogy a bevásárlóközpontokat gyakran, akár naponta használó serdülőkorú fiatalok egyfajta „törzsközönségnek” is tekinthetők – ők a „plázacicák”, „plázapatkányok”.30 Ezek a fiúk és lányok hasonlóan nagyfokú elidegenedési érzést fejeztek ki mind a családjukkal, mind az iskolájukkal kapcsolatban. A bevásárlóközpontokat mint semleges területet használták, amelyben kialakult számukra egyfajta – bár törékeny, de mégiscsak kölcsönösen támogató – közösség.

 

Társas magány – kedvenc hely

A gyerekek és a kamaszok hétköznapi helyeken végzett mindennapi aktivitásainak 19–30%-át teszi ki az egyedül vagy társasan „lógás” (csellengés) valahol, beszélgetéssel/játékkal fűszerezve.31 A serdülők ugyanúgy vágynak a félreeső, mint a társas interakciót biztosító helyekre.32 Azok a helyek, ahol a visszahúzódásra, a társas magányra (szociális közegben lenni aktív részvétel nélkül) és a társasági életre egyszerre van lehetőség, gyakran válnak kedvenc hellyé, azaz pszichológiailag kitüntetett színtérré. Adatszerűen is igazolt,33 hogy a pláza a társas és egyéb pszichológiai igények széles skáláját elégíti ki: a vásárlás (71%) és egyéb fogyasztás (evés-ivás, 21%) mellett többek között kellemes közösségi keretet biztosít a betérők számára a barátaikkal való találkozásra (12%) és a pihenésre (29%). Arra is kifejezett igény mutatkozott, hogy a plázalátogatók „csak úgy” leüljenek, „lógjanak” (a jelen kutatás terminológiájával: csellengjenek), és figyeljék a körülöttük nyüzsgő embereket (13%). A pláza tehát kifejezett közösségitér-funkciókat mutat.

Felmérések bizonyítják, hogy a bevásárlóközpontokban az egyik leginkább kedvelt időtöltés a többiek jövés-menésének, aktivitásainak szemlélése, ami a társas magány egyik formája. Ugyanakkor akár a vásárlás, akár az egyéb megnyilvánulások során fennáll a szociális interakciók lehetősége is. Ezen a társas szabályozási dinamikán keresztül a kamaszok kedvenc helyei, és így a plázák is a szabadság és a kontroll érzését, a biztonság és a magánszféra optimális szabályozásának élményét nyújthatják.34 Ezek a környezetek a látogatót magukban tartják, a belső terek szerkezete sétára, ott-tartózkodásra, nézelődésre, csellengésre serkent: „Az épített környezet fogyasztásának sajátos formái a séta, a vizuális fogyasztás. […] Így kezdjük el nagyban fogyasztani a különböző morfológiájú és kulturális lenyomatú tereket”35 – a térfogyasztás36 nyomán a tér beépül a helyidentitásba.37

 

Pihentető túlterhelés

Egy további környezetpszichológiai ambivalencia, amely a pláza szociofizikai környezetére jellemző, a pihentetés és a túlterhelés kettőssége. A társas magány jelensége egy más értelmezésben azt jelenti, hogy a hely, ahol „társasan magányos” lehet a fiatal, egyszerre biztosít izgalmat és elvonulást, azaz restoratív, „helyreállító” hatású.

A kedvenc helyek restoratív tulajdonságúak. Az ittlét feltölt, biztonságot ad, a térhasználó hangulata optimalizálódik. A helyreállító, pihentető helyek a figyelmi folyamatok optimalizálásán keresztül az érzelmek szabályozásában kulcsszerepet töltenek be, ugyanis az alábbi tulajdonságokkal, pontosabban ezeknek az egyén számára kielégítő mintázatával rendelkeznek.38

– Távollét (being away): a hely valós vagy lélektani távolságot nyújt a mindennapi rutinszerű cselekvésektől és a megszokott társas közegtől.

– Gyönyörködtetés (fascination): a hely tulajdonságai (pl. hangok, fények, víz, növények és egyéb természeti elemek) megerőltetés, szellemi erőfeszítés nélkül lekötik az egyén figyelmét. A plázákban nagy a háttérzaj, sokféle szín, illat, fény keveredik, sok ember mozog, beszélget, vásárol, eszik… A pláza belső tere szabályozott, kellemes és állandó a klíma, viszonylag esztétikus, mindenképpen tiszta, karbantartott hely. Ez kellemes élményt vált ki a látogatóban, a színek, fények, hangok, szagok kavalkádja pedig úgy fárasztja el a látogatót az arousal-, azaz az idegrendszeri háttéraktivitás-szint39 befolyásolása útján, hogy a folyamat gyakorlatilag nem is tudatosul. A plázakörnyezet egyik fontos hatásmechanizmusa a sípolás (screech40): minden színes, vibráló és túlzsúfolt, ami érdekes ugyan, ám mégis fárasztó és monoton – és mivel intenzív élménybevonódással jár, sajátos módosult tudatállapotot is okozhat. Egy vidámparkban „kemény gyönyörködtetés” zajlik, amely kevés teret hagy a gondolkodásnak. A „lágy gyönyörködtetés” alacsonyabb intenzitású, esztétikailag kellemes, a személy reflexióképességét nem gátló ingereket jelent. A pláza a kettő között van, valahol a közepes tartományban.

– Kiterjedtség (extent): a környezet – amellett hogy perceptuálisan koherens – sokkal több felfedeznivalót ígér, mint amennyit első pillantásra észlelni lehet, így felfedezésre, nézelődésre csábít. Ez a plázák jellemző tulajdonsága.41

– Illeszkedés (compatibility): „a környezetnek illeszkednie kell ahhoz, amit a személy éppen tenni próbál, és ahhoz, amit tenni szeretne.”42

A kedvenc hely választása a személy élményeinek megfelelően történik. A helyreállító helyek nem csupán a pihenést segítik, hanem izgalmat és élvezetet is jelentenek a használóknak.

 

Vásárlás: társas szórakozás és frusztráció

Környezetpszichológiai szempontból egy hely értékelése leginkább attól függ, hogy milyen mértékben tudja kielégíteni a használók szükségleteit és aktivitáspreferenciáit.43 A szabadidő- és kikapcsolódáskutatások szerint egy teret – a benne végzett konkrét tevékenység mellett – a restoratív helyzetnek tulajdonított szociális jelentés tesz pihentetővé.44 A társas jelentés a csoport összetételének és a kikapcsolódás megszervezésének függvényében változó, ami a vásárlói viselkedésre is igaz. A pláza népszerűségének egyik lényegi összetevője az, hogy mennyire képes társas szempontból ingergazdag környezetet biztosítani.45 Ugyanis annak ellenére, hogy a pláza és az egyéb vásárlókörnyezetek elsődleges céljuk szerint bevásárlókomplexumok, a látogatók elsősorban mégsem a bevásárlás feltételei alapján értékelik ezeket a helyeket. A plázák összterületének legalább 10%-a a szabadidős tevékenységeknek ad teret.46 A látogatók elsősorban azt mérik fel, hogy mennyire elégíti ki a helyszínen a bevásárlóközpont szociofizikai színtere a számukra fontos pszichológiai és társas igényeket. A vásárlás szempontjából történő értékelés csupán az utolsók között van a sorban.

A kikapcsolódáshoz vezető szabadidős élmények helyreállító jelentését alapvető módon határozzák meg a társas interakciók. Az interakciós hatás a bevásárlóközpont alapműködését, azaz kereskedelmi környezetként való funkcionálását is meghatározza: a szociális facilitáció hatását vizsgálva a fogyasztói magatartáson belül kimutatták,47 hogy a vásárlások nagy részét az emberek csoportosan végzik. Az emberek egy csoport tagjaként több időt töltenek az üzletekben, és nagyobb értékben vásárolnak, mint egyedi vásárlóként.48

A bevásárlóközpontok manapság egyre inkább átveszik más, korábban létező találkahelyek, kulturális központok funkcióját. A bevásárlóközpontok építtetői, építészei szerint a plázák újfajta közösségi együttlétre alkalmas terek. Ugyanakkor tudjuk, hogy a pláza egy sajátos életfilozófia és életvitel hordozójává, megnyilatkozási terepévé vált. Korábban említettük, hogy a bevásárlóközpontok félig nyilvános terek. Így – annak ellenére, hogy a plázák kényelmes helynek számítanak a szabadidő egy részének eltöltése szempontjából – a társas élet vonatkozásában mégsem tekinthetők problémamentes helynek a fiatalok számára. Saját kutatásunk49 is igazolta, hogy a plázákban jelentős például a drogérintettség. Úgy tűnik, a bevásárló- és szórakoztatóközpontokban felkínált életforma és a világszínvonalú áruk tömege azok elérésére, megszerzésére motiválnak, miközben ennek irrealitását nap mint nap megtapasztalják azok a fiatalok, akiknek a társadalmi helyzetük megélhetési gondokkal, egzisztenciális nehézségekkel jellemezhető. A pláza átmeneti hely. A dinamikusan polarizálódó társadalom leszakadó rétegei körében olyan irreális vágyak és igények keletkezhetnek, melyek teljesíthetetlenségét megélve feszültségek ébrednek és maradnak fenn egyesekben. Ezek a feszültségek számos esetben – a megfelelő megküzdési stratégiák hiányában – önkárosító, társadalmilag is problematikus magatartásformák megjelenéséhez vezetnek.50 Mindez a problematikus egészségmagatartás (pl. drogokhoz fordulás) és/vagy a kriminalizálódás felé mutathat.51

 

Záró gondolatok

A környezetpszichológiai kutatások szerint a pszichológiailag jelentős, kedvenc helyek (mint láttuk, a pláza is ilyen bizonyos társadalmi csoportok számára) rövid és hosszú távon egyaránt lényegesek az érzelem- és önszabályozásban. A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága, hogy a pláza a benne zajló viselkedések aktív kontextusa. Szociofizikai környezeti ambivalenciáinak megértése az egész bevásárlóközpont-jelenség értelmezését segítheti.

 

JEGYZETEK

1. Paksi Borbála: Drogok és felnőttek. A tizennyolc év feletti lakosság drogfogyasztása és droggal kapcsolatos gondolkodása az ezredfordulón Magyarországon. L’Harmattan, Bp., 2003.

2. A bevásárlóközpont fogalmat a következő értelemben használjuk: olyan üzletközpont, amely több ezer négyzetméteres alapterületű (6000–20 000 m2), és a – legalább egy – élelmiszerbolton kívül különböző üzletek és szolgáltatások (étterem, mozi, bowling, kaszinó stb.) működnek benne. A plázafogalom a jelen tanulmányban ennek szinonimája: Dúll Andrea – Szokolszky Ágnes (szerk.): Környezet – pszichológia. Akadémiai Kiadó, Bp., 2006.

3. Paksi Borbála: A drogfogyasztás tendenciái a kilencvenes évek végén – a középiskolások körében végzett vizsgálatok alapján. Kézirat, 2000.

4. „Fények és árnyak” – Rizikótényezők, prevenciós szükségletek és lehetőségek. Széchenyi-projekt, száma: 1B/0001/2002, 2. számú, „A plázalátogató fiatalok viselkedésének, életérzésének, életfelfogásának vizsgálata” című alprojekt. A kutatást részletesen bemutatjuk tanulmánykötetünkben: Pláza, ifjúság, életmód. Egészséglélektani vizsgálatok a fiatalok körében. (Szerk. Demetrovics Zsolt – Paksi Borbála – Dúll Andrea) L’Harmattan, Bp., 2009.

5. Dúll Andrea – Demetrovics Zsolt – Paksi Borbála – Felvinczi Katalin – Buda Béla: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei: a „hely–fogyasztás” kontextuális elemzése. In: Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia… 107–132; Demetrovics Zsolt et al.: i. m.

6. J. Manzo: Social control and the management of “personal” space in shopping malls. Space and Culture 2005. 8. 83–97.

7. A jelen tanulmányban nem térünk ki az egyik legismertebb ambivalenciára, a plázák szakrális–profán dinamikájára. A „fogyasztás templomai”, azaz a „bevásárlóközpontok tervezési alapelvei között egyszerre van jelen a szakrális és a profán. Előbbi a központi tér égbe kinyíló üvegkupolájával és az itt szinte kivétel nélkül megtalálható »tabernákulum-helyettesítő«-vel, utóbbi pedig a börtönalaprajz pragmatikus logikájából kölcsönzött szervezési elvvel (központi térből induló folyosókra felfűzött »cellák« sorozata) illusztrálható”. (Idézi Lukovich Tamás: Kiskereskedelem a nagyvárosban. Új Magyar Építőművészet, 1998. 4. 40–41. 40.) A profán–szakrális dinamika számos vonatkozásban a plázában mutatkozó viselkedésben is megmutatkozik – részletesen lásd Dúll et al.: Környezet és pszichológia…

8. Dúll Andrea: A környezetpszichológia története. Magyar Pszichológiai Szemle, 2001. 2. 287–328.

9. R. M. Downs: The cognitive structure of an urban shopping center. Environment and Behavior, 1970. 2. 13–39.

10. H. Timmermans: Retail environments and spatial shopping behavior. In: Behavior and environment: Psychological and geographical approaches. (Eds. T. Gärling – T., R. G. Golledge) Elsevier, Oxford, 1993. 342–377; H. Oppeval –Timmermans, H.: Modeling consumer perception of public space in shopping centers. Environment and Behavior 1999. 1. 45–65.

11. N. N. Patricios: Human aspects of planning shopping centers. Environment and Behavior, 1979. 4. 511–538.

12. Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia…

13. Lukovich Tamás: Fogyasztok (és kommunikálok)… 106.

14. „A ravatalozó az egyetlen intézmény, amely egyelőre nem tört be a modern bevásárlóközpontba” – idézi L. Cohen: A városközponttól a bevásárlóközpontig. A közösségi bevásárlóhelyek átrendeződése a háború utáni Amerikában. Café Bábel, 1997. 1. 35–48. 38; Dúll Andrea – Paksi Borbála – Demetrovics Zsolt: A helyfogyasztás színterei: bevásárlóközpontok környezetpszichológiai elemzése. In: Demetrovics Zsolt et al: i. m. 19–72.

15. Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia…

16. A jelen tanulmányban elsősorban a pszichológiai eszközökkel történő kontrollra utalunk; természetesen a szabályozásnak számos más lehetősége is van az árucikkek minőségétől az árszínvonal alakításáig stb.

17. Demetrovics Zsolt et al.: i. m.

18. Lukovich Tamás: „Fogyasztok (és kommunikálok), tehát vagyok”. Konzumpolisz a hálózatok társadalmában. In: Urbanisztika, 2000. (Szerk. Csontos János – Lukovich Tamás) Akadémiai Kiadó, Bp., 1999. 95–110. 107.

19. H. M. Proshansky – W. H. Ittelson – L. G. Rivlin: The influence of physical environment on behavior: Some basic assumptions. In: Environmental psychology. Man and his physical setting. (Eds. H. M. Proshansky – W. H. Ittelson – L. G. Rivlin) Holt, Rinehart, and Winston, Inc., New York, 1970. 27–37.

20. J. Manzo: i. m.

21. D. L. Uzzell: The myth of the indoor city. Journal of Environmental Psychology, 1995. 15. 229–310.

22. D. L. Uzzell: i. m.

23. Ez a „hívogató megvalósítás, taszító menedzsment” ideológiája. Uo.

24. Dúll Andrea et al.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei…

25. Lásd még Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia…; Dúll Andrea et al.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei…

26. Dúll Andrea et al.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei…

27. J. J. Arnett: Emerging adulthood: a theory of development from the late teens through the twenties. American Psychologist, 2000. 55. 469–480.

28. Komlósi Anna – Móricz Éva – Horváth Dénes – E.A.G. Groendand – J. G. Bloen: A szerencsejáték jelenség. Alkalmazott Pszichológia, 2000. 4. 59–72.

29. G. H. Lewis: Rats and Bunnies. Core kids in an American mall. Adolescence, 1989. 96. 881–889.

30. A plázában sok időt töltő, csellengő fiatalokat általában negatív elnevezésekkel illeti mind a köznyelv, mind a kutatások szóhasználata: plázapatkány, plázacica, plázagyerek, akik lődörögnek, bandáznak a plázában. Bogosian „apokaliptikus plázatörténetében” egyenesen pervertált plázalézengők szerepelnek. E. Bogosian: Plaza. Regény. Ulpius Ház, Bp., 2000/2002; J. Fetto: “Mall Rats”. American Demographics, 2002. 24. 10.

31. R. Moore – D. Young: Childhood outdoors: Toward a social ecology of the landscape. In: Children and the environment. (Eds. I. Altman – J. F. Wohlwill) Plenum, New York, 1978. 83–130.

32. K. M. Korpela: Children’s environment. In: Handbook of environmental psychology. (Eds. R. B. Bechtel – A. Churchman) Wiley and Sons, New York. 2002. 363–373.

33. D. L. Uzzell: i. m.

34. Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia…; Dúll Andrea et al.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei…

35. Lukovich Tamás: Fogyasztok (és kommunikálok)… 104.

36. S. Chaplin – E. Holding: Consuming architecture. Architectural Design. Consuming architecture, 1998. 1–2. 6–10.

37. Dúll Andrea: A helyidentitásról. Magyar Pszichológiai Szemle, 1996. 4–6. 363–391.

38. Összességében a természeti tájak rendelkeznek leginkább ezekkel a helyreállító hatású, restoratív tulajdonságokkal (S. Kaplan: The restorative benefit of nature: toward an integrative framework. Journal of Environmental Psychology, 1995. 15. 169–182.), de a plázák is erőteljesen hordozzák ezeket a tulajdonságokat. Dúll Andrea et al.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei… Lásd még R. Kaplan – S. Kaplan: The experience of nature: a psychological perspective. Cambridge University Press, New York. 1989.

39. Lásd Dúll Andrea – Urbán Róbert – Demetrovics Zsolt: Aktivációs szint, stressz és a tudatállapotok. In: Pszichológia pedagógusoknak. (Szerk. Kollár Katalin, Szabó Éva) Osiris, Bp., 2003. 131–168.

40. H. P. Martin – H. Schumann: A globalizáció csapdája. Perfekt Kiadó, Bp., 1998.

41. Dúll Andrea et al.: Környezet és pszichológia…

42. S. Kaplan: i. m.

43. D. Stokols: Group x place transactions: Some neglected issues in psychological research on settings. In: Toward a psychology of situations: An interactional perspective. (Ed. D. Magnusson) Lawrence Erlbaum Assoc., Hillsdale, NJ, 1981. 393–415.

44. N. H. Cheek – D. Field – R. Burdge: Leisure and recreation places. Ann Arbor Science, Ann Arbor. 1976.

45. R. A. Feinberg – B. Sheffler – J. Meoli – A. Rummel: There’s something social happening at the mall. Journal of Business and Psychology, 1989. 4. 49–63.

46. D. L. Uzzell: i. m.

47. D. L. Uzzell: Basingstoke Shopping Centre. A study of pedestrian flow and shoppers attitudes. Prudential Portfolio Managers Ltd., London. 1987; D. L. Uzell: i.m.

48. R. Sommer – S. Aitkens: Mental mapping of two supermarkets. Journal of Consumer Research, 1982. 9. 211–215.

49. Lásd Demetrovics Zsolt et al.: i. m.

50. Losonczi Ágnes: A Magyar népegészség romlásának társadalmi okairól. INFO-Társadalomtudomány, 1997. 40.

51. Az objektív feltételek szempontjából azonos életkörülmények nem automatikusan idéznek elő tömeges és azonos reakciókat. Az a tény, hogy a hasonló helyzetűek tömegei számára ez kezelhető probléma, s nem idéz elő krízishelyzetet, azt bizonyítja, hogy léteznek olyan személyiségjegyek, képességek és készségek, amelyekkel kezelhetők az ilyen és ehhez hasonló feszültségek.

 

 

Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal