HU  |   RO  

Korunk 2009 Január

Tizenhat nyomtatott oldalban három hét fesztiválról


K.A.

 


Három interjú, öt és fél előadás-elemzés, három átfogó kiértékelő, egy vallomás, két hír, huszonkilenc fotó (itt csak a terjedelmi korlátok miatt nem osztályozom a képeket is), egy reklámoldal és négy nyelv: ez lenne az Európai Színházi Unió 17. fesztiválját kísérő magazin első számának statisztikája. Összesen három jelenik meg a fesztivál ideje alatt. A szervezők által (is) autorizált szövegek, egyfajta hivatalos sajtóvisszhang azon túl, amit több-kevesebb rendszerességgel a fesztivál honlapján tallóznak (http://www. huntheater.ro/upfest/sajto.php). Dokumentum a majdani színháztörténésznek arról, hogy milyenek voltak e fesztivál vasár- és ünnepnapjai ugyebár, kik voltak ott, milyen elvárásokkal, milyen elképzelésekkel, miféle megvalósításokkal. És ebben alapos ez a magazin: hogy minden kategóriát összegyűjt, alul- és felülnézetet produkál egyszerre, s az előadások, díszletek, helyszínek művész- vagy sajtófotói mellett sok a spontán kép a fesztivál helyszínei között ingázó csoportokról.

Némi morbid humorérzékkel – ha a színház haláláról szóló teóriákat nem értjük mögé – az első (francia) írás címe: A színház meghal. Igazi francia kisesszé, olyan étincelle-oh-joie-divine-ös, lelkes és elfogult, de egyedülállóan lendületes. Aztán koncepciózusan angol nyelvű nagyinterjú Tompa Gáborral: itt olvasható a fesztivállal kapcsolatos szervezési munka szabályainak hivatalos verziója, a két szervező színház közötti munkamegosztás forgatókönyve és Tompa intézményvezetéssel kapcsolatos koncepciója. A következő oldal a díszlettervezőé: Varga-Járó Ilona laudációja, rövid önjellemzése. Két következő oldal az első két vendégjátéknak, a francia Ionesco- és a portugál Achternbusch-feldolgozásnak szentelve, s a középső oldalon – stratégiailag a lap felezőpontján – a stúdióterem befejezéséről szóló tudósítás két mega-fotóval. Izgalmas az Ella Horváth Andor- és Eugen Wohl-féle értelmezése közötti eltérés, a szerepcserés anya-fiú viszony kétféle megközelítése. Egy nagyoldal Nánay Istvánnak a kolozsvári színházról szóló értékelésével és a vele készült interjúval, aztán egy újabb Biró István színházi fényképészről, a legutolsó pedig a Fesztivál Café-s hivatalos és nem hivatalos programokról.

Nekem így áll össze a kép: a színházas szakma elmélete és gyakorlata egy nagy presztízsű és Kolozsváron premierben megrendezett fesztivál kapcsán csak a színházi ember összes jelentésének kimerítése által mutatható fel. A portrék és eseménybemutatások mögött az az eufória, ami minden fesztivállátogatónak feltűnt, ha megállt a másfél hónap alatt a színház büféjében. A Zsigmond Andrea szerkesztette lapnak ez is a dolga: forrást produkálni a későbbi sűrűleírásokhoz. Soknyelvűségével, globális és lokális folyamatos összemérésével van benne valami az uniós szabványhoz való alkalmazkodás igyekezetéből.

Az összehasonlítás kedvéért érdemes a tavalyi fesztivál torinói anyagaiba is belenézni: (http://www.utenet.org/ ute/PDFs/DPFest171007.pdf). Kiváló terminus comparationis. (UP fest magazin, http://www.huntheater.ro/upfest/ujsag.php)

 

Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal