HU  |   RO  

Korunk 2009 Január

A király ritkán mulat (Társas esztétikák)


Keszeg Anna

 


Filip Florian: Zilele regelui (A király napjai)

 

2007-ben kezdtek el Filip Florian kapcsán kiadói sikerről beszélni. A Magvetőnél 2008 januárjában Karácsonyi Zsolt fordításában kiadott Kisujjak hat nyelven jelent meg (illetve van megjelenőben, a Harcourt kiadónál 2009-ben dobják piacra). A szerzői jogokat megvásárolt kiadók között két nagyágyú, a Harcourt és a Suhrkamp. Ezért Florian a jelenleg „legkörüludvaroltabb román prózaíró”.1 Szerencsés egybeesés. Négy itthoni díj után közbelép a kiadói kommunikációs szakember. A 2005-ben megjelent könyvön kezdi kipróbálni a román könyvkiadás a nyugati könyvpiacon való érvényesülést, a könyvvásárokon való pozicionálást, egyfajta PR-siker mindez, nemcsak a kötet sikere. És nem véletlen, hogy a könyv kapcsán a sorozatszerkesztőre és a román könyvkiadás „szerzői jog-királynőjére” is ráirányul a figyelem.2 Aztán kicsit egyszerre és párhuzamosan történik mindez a román „hiperrealista” filmek nemzetközi elismerésével, van valami azonos habitus a Puiu–Mungiu-vonal és Florian prózája között. Posztkommunizmus, tranzíció, lokális kultúrák és modernizáció, mindez a lehető legkisebb léptékben, eltérő narrátori hangszereléssel. Közben Filip és Matei Florian közös regénye, a BÄiuţeii, gyerekkori történetek feldolgozása két eltérő perspektívában, 2008-ra újabb egyéni Florian-kötet, a Zilele regelui. Ezúttal történelmi. S ennek nagyon örülök.

A régészeti lelet megítéléseinek kontextusai és az azonos emléktartalmak eltérő értékelései után a hardcore történelmi regénynek igazán itt volt az ideje. A másik filmes párhuzam miatt is: a posztkommunista román filmipar első nyugati karriermintákat kihasználó rendezője, Nae Caranfil is 2008-ban mutatta be első történelmi-kosztümös filmjét, a Restul e tÄcerét. A közelmúlt francia inspirációjú társadalomkritikai értékelései után egy családi emlékezetben hagyományozódó történet impozáns mozgóképesítésével próbálkozott, szerintem kevesebb, mint több sikerrel. Viszont a hatvanas generációban megmozdult az a történeti érzékenység, amit a változások után talán a legnehezebb volt éleszteni és fejleszteni.

A Zilele regelui I. Károly román király uralkodásának 1866 és 1881 közötti periódusáról szól, a fejedelemmé való meghívástól a királlyá koronázásig. Így. Mint egy történelemkönyv fejezete, csak kicsit hosszabban. Van benne léptékváltás, politikatörténethez való visszatérés, várostörténet, forráskritika. 1866-ban Karl Eitel Zephyrinus Ludwig de Hohenzollern-Sigmaringen 27 évesen elfogadja a román fejedelmi címet, eljárja a porta általi kinevezést, nyugati típusú alkotmányos monarchiát fabrikál, németes urbanisztikai mintára modernizálja a román fővárost, vasutat építtet, függetlenségi háborút vezényel le és nyer meg, királlyá koronáztatja magát, feleségül veszi Elisabeth Paulinét, elveszti egyetlen lánygyermekét. Német területekről verbuvált udvartartásába vele utazik Bukarestbe Joseph Strauss agglegény fogorvos (és annak kandúrja, Siegfried), megtelepszik a Lipscani-on és rendelőt nyit, időnként egy légyölő galóca-főzettel beleszól a fejedelem mindennapjaiba, barátokat szerez a kereskedőutca német vállalkozói között, feleségül veszi Elena Ducovic szerb dajkát, kisfiuk születik, akit ortodox hitre keresztelnek, orvosként részt vesz a függetlenségi háborúban, és a király miatt konfliktusba kerül feleségével. Ez a konfliktus a regénybeli történet sava-borsa, valódi titokban tartott királyi ágyi pletyka: a még legény fejedelem egy, a fogorvos által ajánlott vak prostituálthoz jár a legteljesebb titokban, Strausst négy évvel később keresi meg a nő a törvénytelen fiúval. Miközben a király házasodik. Miközben a fogorvosnak gyereke született. Strauss tartja a titkot, a feleség rá irányuló gyanúját sem oszlatja el. A politikai botrány elmarad, a magánéleti nem, de a könyv végére lesz ellenszere. A történeti narrációban van egy mozgásban levő elem, amit a királyi család épségét veszélyeztető ismeretlen történet lecserélhet. És nekem ez az elem volt kérdéses. Mi helyett áll, ha korábban nem tudtunk róla?

A kötet a kortárs román történetírás két nagy vonulatához is kapcsolódik. Egyrészt a Boia-féle történeti mítoszkutatáshoz (amiről mondanom sem kell, mennyire sikerágazat), másrészt meg az I. Károly körüli egyre bővülő és egyre professzionálisabb forrásközlésekhez. A történeti mítoszkutatáshoz azáltal, hogy a kortárs román nemzettudat legakutabb problémáját, az idegenhez való viszonyt, illetve a franciaszimpátia és németellenesség megnyilvánulásának kérdését veti fel. I. Károly és Herr Strauss Bukarestbe érkezése kultúrsokk a javából, a kulturális különbségek szisztematikus rendszerével. A német uralkodó a felgyorsuló időt telepíti a román fővárosba: individualizmust a kollektivista kultúrába, magas kontextusú kommunikációt az alacsony kontextusú helyére, teljesítményorientált mentalitást, hosszú távú orientációt: polikróm kultúrát cserél monokrómra. A fejedelem terminusaival: „ez a szerencsétlen ország, mely a legszigorúbb elnyomásban élt, a despota kormányzásról minden átmenet nélkül tért át a legmodernebb alkotmányra, olyan alkotmányra, amilyen egyetlen népnek sincs Európában. Eddigi tapasztalataim alapján e folyamatot a legnagyobb csapásnak tartom arra való tekintettel, hogy a románok nem dicsekedhetnek az ehhez szükséges erények birtoklásával.”3 A fogorvos terminusaival: „Volt néhány kliense, hűségesek és időszakosak is, de már az első perctől felfogta, hogy valamiféle helyi rigolya folytán az embereket nem zavarta, hogy nincs foguk. Nem tisztították a szájukat, ettek, ahogy tudtak, siettek megszabadulni romlott fogaiktól. Kihúzták saját maguknak, cujkába, pisztácialikőrbe, rozspálinkába, konyakba áztatták fájdalmukat, vagy elmentek a nagy vésős és fogós borbélyokhoz, akik fogászoknak nevezték magukat.”4 Ebben az összefüggésben a regény a modernizáció és akklimatizáció, a hibrid bukaresti kultúra, a modern várostervezés, a konfrontálódó nemzet- és identitástudatok, az – éppen egy idegen uralkodó általi – országépítés könyve. Hogy ennek az országépítésnek mi a helye és kontextusa a mai román kultúrában.

A forrásközlésekben és az I. Károlyhoz kapcsolódó hivatásos történeti narrációkban kereshető vissza az a mozgó elem, amit a regény eseményei a törvénytelen Hohenzollern-Sigma-ringen-sarj szüzséjével helyettesítenek. I. Károly uralkodása forrásadottság szempontjából az egyik legizgalmasabb korszaka a román történelemnek, az uralkodó ugyanis poroszos rendszerességgel vezet naplót,5 ennek memoárrá szerkesztett változatának kiadása uralkodásával egyidős,6 s igen izgalmas szerzőségi kérdések merültek fel a szöveggel kapcsolatban, a történeti monográfiákon túl két korabeli irodalmi igényű feldolgozása is van,7 mindkettő szemtanútól. A Cuza és az I. Ferdinánd és II. Károly körüli magánéleti botrányok között ezekben a szövegekben az egyik legnagyobb tét a király erkölcsösségének kérdése, illetve az utód nélkül maradt királyi párral kapcsolatos mondén pletykák elutasítása vagy szítása. S bár a történész nem látja megalapozottnak a még házasulatlan király szerelmi viszonyaira vonatkozó spekulációkat,8 a terepet lehetetlen nem belakni. Florian a vak prostituált gyerekének történetét illesztette ide: a logika a fejedelemnek való feltétlen engedelmességgé, a feudális típusú lojalitásé. A modernizáció mellett, annak kiegészítő-történeteként. Bogarásztam is kicsit a szövegkiadásokban, honnan az anekdoták, honnan a kisember-történet negatívjában megrajzolt uralkodói életút elemei, mi a fontos ebből Floriannak, hogyan szelektál. De ez már filológia. Elég annyi, hogy Bukarest Bucuresci-nek szerepel, a királynő Elisabeta helyett Elisabeth-nek, ahogyan I. Károly is nevezte naplójában. A forráskiadó Docea a naplóban ezeket átjavította a mai, egyezményes használatra hivatkozva.9 Melyik részről mit jelent a forráshűség és a forrásmódosítás gesztusa?

Szövegnek is szép. Sok apró mentalitástörténeti, a fogyasztás kultúrtörténetével, Bukarest történeti arculatával kapcsolatos részlettel. És a macskaszerelmet még nem is említettem.

A kötet CIP-leírásához lapozok. A kiadó székhelye Jászvásáron a Carol I., Bukarestben az I. C. BrÄtianu (akit a regény utolsó fejezetében neveznek ki miniszterelnökké) sugárúton. Igen, minden innen indult. 1866-ban.

*Polirom Kiadó, Iaşi, 2008.

 

JEGYZETEK

1. http://www.supliment.polirom.ro/article.aspx?article=1125

2. Uo. A cikk végén Lucian Dan Teodorovici és Simona Kessler véleménye a kötetről. Kesslert G. Liiceanu nevezte a szerzői jogok román királynőjének, amikor 2006-ban a Capital toplistáján a 99 helyre került a száz legsikeresebb román nő között. http://www.phg.ro/stiri/Cultura/Simona_Kessler_ Ma_salveaza_umorul_-s42599.html

3. …aceastÄ nenorocitÄ ţarÄ, care a trÄit întotdeauna în cea mai asprÄ supunere, a trecut fÄrÄ nici o transiţiune dela un Guvern despotic la constituţiunea cea mai liberalÄ, o constituţiune precum nu are nici un popor din Europa. Eu consider aceasta, dupÄ experienţa Mea, ca o pacoste cu atît mai mare cu cît românii nu se pot mÄguli cÄ posedÄ virtuţile neapÄrat trebuitoare... (203.) Ford. tőlem.

4. Avea cîţiva clienţi, unii statornici, alţii întîmplÄtori, dar înţelese de la bun început cÄ acolo, ca un nÄrav al locului, oamenilor nu le pÄsa dacÄ sînt ştirbi. Nu-şi curÄţau gurile, mîncau cum puteau, se grÄbeau sÄ scape de dinţii stricaţi. Şi-i scoteau singuri, înmuiaţi în ţuicÄ, masticÄ, secÄricÄ şi rachiu, sau mergeau la bÄrbierii cu dÄlţi şi cleşti mari, care îşi ziceau mÄcelari. (79.) Ford. tőlem.

5. A napló kiadása furcsa mód csak nemrég kezdődött el: Jurnal. Carol I. al României. Vol. I. 1881–1887. (S. a. r. és ford. Vasile Docea) Polirom Kiadó, Iaşi, 2007. A kiadás előszavában Docea kitér a késői kiadás okaira.

6. Az első teljes román kiadás adatait adom meg: Memoriile regelui Carol I. al României. De un martor ocular. I-XVII. Editura ziarului Universul. Buk., 1909–1912. Az alcímben említett szemtanú identitása kérdéses, Docea szerint Mite Kremnitzről lehet szó, aki Eminescuval való kapcsolata révén is része a román irodalom történetének.

7. Mite Kremnitz: König Karl von Rumänien. Ein Lebensbild. Schles. Verl.-Anst,, Breslau, 1904.; Paul Lindenberg: König Karl von Rumänien. Ferd. Dümmler’s Verlagsbuchhandlung, Berlin, 1906. Román fordítása: Paul Lindenberg: Regele Carol I al României. (Ford. Ion Nastasia) Humanitas Kiadó, Buk., 2003.

8. Jurnal… i. m. 21.

9. Uo. 30.




Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal