Gonzalo Navaza (1957–)

Meghitt költés

(Fábrica íntima)

Egymaga szövi hálóját a lusta tarantula.

Az ostrom zűrzavarában, a pusztulás

romjai közt egy zugban haláltrófeákat

gyűjt sötéten. Akárha

kincs volna, törékeny sorstól gyanakvón

önnön sebeit nyaldossa a homályban,

s abban a hitben él, hogy a lét

addig tart, míg a szív odabent dobban.

Tudja, hogy minden odalett, hogy

semmi sem lesz többé ugyanaz, és mégis

egyedül s védtelen az éjben

halovány lámpást ragad, mely a csönd

sivár bozótján akár egy

hang ragyog. Alázattal,

egymaga szövi hálóját a lusta tarantula,

és fájdalommal méri az élet tartamát.

Sursum corda

Összehúzódás, elernyedés, ár s apály üteme,

Az élet gépies zaja a zsigerekben,

Napi hajóutunk gályafelügyelője,

élet és halál,

iránytűje

szív,

veled dalolok.