HU  |   RO  

Korunk 2008 Augusztus

Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)


Caius Licinius Calvus

I


Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!


Miért fakadsz ki mérgesen, rút pörsenés


Phoebus pöcsén s a rüfke múzsák popsiján?


A Fátumok, te gaz, rohadt, utálkozón


kinyomnak egyszer téged is: kifröcskölöd


élősdi, görcsös lelkedet, te közragály,


Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!


 


II


Partheniust hallgasd, s Philodemust még Gadarából,


   ki Herculaneumban él, s gúnyba’ feléri Biont!


Persze, ha már bölcsnek s finomultnak is érzed az elméd


   élét, te tömpe Durius, csak sose törd fafejed...


Senkire rá se fülelj, te tudósnak is ócska fajankó –


   s hallgasd magad, te törtető, versfaragászi tanonc.


 


III


Durius, oly görögös vagy! Durius, oly filozóf vagy!


Durius, oly tudományos a főd: csupa homlok az orcád!


Durius, átsugarazza személyed olympusi lágyság!


Mert kiköpött görög, az vagy! A tollpuha, grammatikus gőg


szellete annyira áthat, akár buta, görbe merevgörcs


nyelvezeted, ha kiszikkad a szó s a poétai véna...


Ám görög, az vagy... Amint mutogatja a ferde szakállad.


Vak, papoló borbély kaparássza le sanda pofádat –


s hogyha beléhalsz, sírjon utánad a Porta Capena.


 


IV


Mint kutyaszarban a nyű, biza, annyi a műértő már!


   Forgasd inkább Catullus új


metrumait, Cinnát, Ticidast meg Cornificiust,


   s főképp Catónak könyveit


bújd, de Bibaculus új munkáit is olvasd bátran,


   Sabinus, és ne búslakodj


versek habján, hősi dagályban, a nyáltengerben


   nyakig taposva – dúlt, komor


képpel a költészet szent dolgai közt ne szomorkodj:


   nevess merészen, légy szabad!


 


V


Tök Bibaculus, élj soká, te tömlő!


Töltekezz gyönyörökkel, és betegség,


bőrbaj, csúf kiütés ne nyűje irhád –


nem kór, csak kicsi nőci döntsön ágynak!


Kívánom, virulóbb legyél, s ezentúl


fölgyógyulni se bírj, ha részegeskedsz –


csak surrentumi bort ihass rogyásig!


 


VI


Csak Tertullia szép kezét szorítom,


szótlan kínban, akár csodás ereklyét:


éjszakámban az álmok elkerülnek,


fáj lomhán beleszenderülni lázas


életembe, hisz álom úgy nem enyhít,


mint lányom, Licinilla, majd ha reggel


ágyamhoz libeg újra, lágy mosollyal.


 


VII


Lányom, Cristula vissza tán sosem tér!


Megtört kedvem a föld alá suhamlik...


Arcom, kis Licinilla, jól jegyezd meg:


Alpheus vize is futó, tünékeny...


 


            Kovács András Ferenc műfordításai


 


 


Caius Licinius Calvus versei


Caius Licinius Calvus (i. e. 82–i. e.47 ?) előkelő plebejuscsaládból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok” néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti megalapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mindössze 156 vers, illetve 21 töredék maradt ránk.


 


 



Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal