HU  |   RO  

Korunk 2008 Június

Várható, Táj, Képírás, Állomány (versek)


Kibédi Varga Áron

Várható


 


Most már csak az kell, amire nem lehet várni,


amit a felhők felszippantanak,


amit megemészt a láthatár,


amit csak a vakok ölelnek át.


 


Most már kiiktatták a törzsszámokat,


megszüntették az igeragozást,


készül a lelki szegények hazája:


 


minden, ami utolérhetetlen,


ami mulaszthatatlan.


 


 


 


Táj


 


Jogosan gondolkodni,


csendesen csevegni,


hangtalanul hadakozni:


ez minden?


 


Az estére rátelepszik a csend,


a gondolatok bezárkóznak,


a harcosok elvonulnak


máshova, gondosan:


 


a világnak sok tája van,


hangosak és csendesek:


be lehet őket festeni,


be lehet őket takarni.


 


Úgy lélegeznek, mint mi.


 


 


 


Képírás


 


                                                                Mendlik Évának


 


A festményeken összekulcsolt kezek,


nagyon öreg asszonyok a holdvilágban.


Néha egy-egy rózsaszínű kerékpáros:


ezek tájképek, sűrűn esik a hó.


Az utcán éppen elesik egy melankolikus menyecske,


kezében üres kosár.


Aztán csendéletek: befőttesüveg és csontváz.


 


Sokáig nézzük az üres falakat is, ahonnan mindent leszedtek.


 


A végén minden megfordul: a képek felduzzadnak és újrakezdődnek.


Megmerevednek.


 


 


 


Állomány


 


Véget nem érő végállomások,


alig érthető állományok,


vallomások a végső okokról;


világunkat így rakjuk össze,


egyébként is minimális hibák (repedések) jellemzik büszke domborműveinket.


 


Bukdosó környezetünk ebből tevődik össze:


így éli a mi életünket tovább.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal