HU  |   RO  

Korunk 2008 Március

Vázlatok az újévi naplóból (versek)


Bal谩zs Imre J贸zsef

Az első betűimmel ismerkedem újra


 


Csupa italic, ezek az első betűk,


s mind legalább tizenhat pontos, ha


tizenkettő most a normál.


Lila papírborítás, és szépen


látszik, ahogy egyre csúnyább,


egyre felismerhetőbb az írás:


első cé osztály,


második cé osztály,


harmadik és negyedik cé,


és ami mögötte van.


Teljes az archívum,


követhetők a mondatok,


követhető a felejtés mintázata.


 


 


Két fotó


 


Hegytetőn álló társaság,


ki-ki összebújva, egymás vállán,


hátul égbolt, rajta néhány sziluett:


lehetne-e más, kinek a válla, csapzott


feje teljesen kirajzolódik –


körülötte senki válla, keze, haja,


csak a villamosság, mellyel


mégis kapcsolódna máshová.


Vibrál a levegő,


kétméteres a hatósugár.


 


*


 


Mindkettejükön kölcsönruha;


ünnep van, ez látszik rajtuk,


ilyen egyszer történik velük,


és nem tér vissza.


Ezért néz az egyikük


előre, pontosan a kamerába.


Ezért néz a másik félre, s közben


kapaszkodnak még kicsit egymásba.


 


 


Átrendezem a könyvespolcot


 


Adalékokat gyűjtök egy nagy műhöz, előbb


megszabadulok attól, ami akadályoz.


Darabonként hordom ki az emlékeimet magamból.


Rendszerezve; ha majd egyszer mégis kellenének,


előhívhatók még.


Új emlékekkel népesítem be magam,


azokkal, amelyek nem történtek meg velem,


de már végképp elkerülhetetlenek.


 


 


Felmegyek az internetkávézóba


 


Hosszan keresgélek, végül


megtalálom magamban a csatlakozót,


átvágok saját füstös, sötét alakokkal tele


földszintemen,


tájékoztatást kérek arról,


hogyan jutok fel az emeletemre,


botorkálok, elhelyezkedem –


fellélegzek, hogy jelszóra


nincs szükség: már bent vagyok.


 


 


A csapat edzője rovást tesz


 


Kiértékeli az edző, hogy szerepelt


csapata az utcák bajnokságán.


Precíz mindenütt a számtani közép,


a sportrovat táblázatai köszönnek vissza,


csak itt az is látszik, mi van mögöttük.


Tizenéves srácok közt a legnagyobbik


rovást tesz: A jövő csapata.


Abból hiányzik már ő


(bár ott az öccse: én),


de amit nem tud:


hiányzik a kötőanyag is.


Széthull, még mielőtt


összejönne az álomcsapat.


A nemzedékváltás elmarad,


ahogy már annyiszor;


új időkhöz új játszmák tartoznak.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal