HU  |   RO  

Korunk 2008 December

Collection loisir parfait – őszi divatlapmustra


K. A.

 

 
Megvettem, átlapoztam, archiváltam, négyet választottam: L’Officiel, Paris – septembre 2008, Vogue, Paris – octobre 2008, Elle România – noiembrie 2008, Harper’s Bazaar România – noiembrie 2008. Tisztázzuk az elején: a négyből kettő, a Vogue és a L’Officiel tisztán divatmagazinok, a másik kettő valamivel tágabb tematikájú női magazin. Amatőr divatlaprajongóként kábé tudom, hogy mire számíthatok: a szeptemberi szám iskola- és munkaév-kezdős minden esetben, de a legjobbak trendkatalógussal együtt, az októberi– novemberi inkább csúszószámok, a decemberire gyúrnak a szerkesztőségek. Ehhez képest az októberi Vogue minden szempontból reveláció. Főként a divatfotó-sorozatokat éreztem telitalálatnak, három a főszerkesztő, kettő pedig a fashion director,Emmanuelle Alt összeállítása. Carine Roitfeldre, a francia Vogue hírhedt szerkesztőjére az amerikai Vogue-főszerkesztő Anna Wintourral folytatott rafinált aknaharcai miatt figyeltem fel két éve: azóta követem, mit talál ki ismét a kontinentális divat újradefiniálására. Hozzá hasonló egyértelműséggel senki nem húzott határt az amerikai és európai divatvilág közé. Ezúttal olyan fogalmak köré építették a négy fotósorozatot, melyek egyszerre rendezték át az őszre jósolt trendvonalakat, illetve kérdőjelezték meg a „klasszikus” darabok „klasszikusságát”. A nyolcvanas évek, az afro-hatás, a klasszikusok (trencskó, selyemsál, gyémántnyaklánc, fehér ing, spagettipántos estélyi), a piros színű provokatív darabok bundával kombinálva, végül pedig a szmoking; fotósok pedig a nonpluszultra Patrick Dem-rachelier-től Mario Testinón át férfidivattervezői karrier mellett fotózással is próbálkozó Hedi Slimaneig. A Plastique 80 összeállításért külön hálás vagyok: olyan kevésszer kerülnek központi szerepbe a fényes diszkóhatású darabok, hogy már önmagában is merészség egyértelműen csak ehhez a hagyományvonalhoz visszanyúlni. Most viszont a nyolcvanas évek hatásának ennél nagyobb holdudvara is van. A Harper’s Bazaarban Joan Collins szövege szól erről a korszakról: jó adag beleéléssel persze, de meggyőzően. Az Elle-ben pedig Adina Rosetti összeállítása (ez a legizgalmasabb, a romániai szocialista kereskedelemre és fogyasztásra alkalmazza a trendet).
Haladjunk lépésben, különben végképp elárulom a nyolcvanas éveken kívül a francia Vogue iránti elfogultságom. A L’Officiel borítólapja az idei őszi trendek fekete dominanciájára utal, s visszakapcsolható a Harper’s Bazaar azon cikkéhez, ami a divatvilág evolúciójaként, de friss trendként is beszél az egyre konceptuálisabbá váló, eszmei tartalmakat közvetítő kollekciókról. (Ioana Calen: Moda ideilei/ Gondolatok divatja. 102–103.) Krízis-szindróma? Az biztos, hogy a kilencvenes évek óta nem volt a divatvilágnak ennyire reflexív szezonja, mint ez az őszi-téli. Ha a reklámoldalakon túljutottunk (a pálmát az Alberta Ferretti viszi, négy, vonaton utazó, fáradt arcú, puha selymekbe és zsorzsettbe öltözött lány), rögtön jön is e szám központi témája: Ralph Lauren frissen nyitott boltja az Avenue Montaigne-en (2008. október 2.), aztán több összeállítás is a konceptuális divat témájához: divat és science fiction, futurisztikus elemeket tartalmazó kollekciók és bemutatók. Majd a főbb trendelemekről egy-egy oldalas összeállítás (szeptemberi szám, nagy jelentősége van). Az újdonságok kategóriában a divatbeli dekonstrukció nagy képviselőjének, Martin Margie-lának Antwerpenben nyíló retrospektív kiállítását harangozzák be, február 8-ig látogatható – ezt bejegyzem a soha nem megvalósuló, de kötelezően megvalósítandó programok listájára. Könyv- és filmajánló: innen Sarah Chiche első kötetét tartom számon (Grasset), igencsak lelkes a kritika. Az Alber Elbaz-interjú messze a legjobb, a Lanvin tervezője ciklámen csokornyakkendővel beszél a Saint Laurent-háztól való távozásáról s ezzel szemben a Lanvin előnyeiről. Aztán a bűvös séf és a világhírű táncosnő páros interjúja: Alain Ducasse/Dita von Teese, Anne Hathaway exkluzív és most a fotósorozatokra ki sem térek (csipke, skótkockás darabok és egy élőszobros haute couture-válogatás). A zárórész a legjobb: a legnevesebb harminc női vállalkozóról és a női vállalkozói hálózatokról van egy terjedelmes, évnyitó összeállítás. Az Elle címlapfotóján Jennifer Lopez, a Harper’s-én Liv Tyler. Az Elle-ben interjú Gabriela Adameşteanuval, aztán egy furcsa kísérlet a cool fogalom román példákon való illusztrálására, riport a Furla harmadik generációjáról, a román nagykövetekről, Philip Treacy kalaptervezőről. És a filozófia itt sem kerüli el a divatot, az Adrian PÄlie-féle fotósorozat Az angyalokról címet viseli. Trendelemzés itt a legvégén. A Harper’s Bazaarból már csak egyet emelek ki: az Amanda Harlechről szóló riportot, aki tizenegy éve a Chanel hivatalosan alkalmazott múzsája. Rajta Karl Lagerfeld szeme. A kulturális válogatásban: Anna Gavalda Cea care alinÄ (La Consolante) című kötetéről, a Beau Monde-féle divatvilág-történetes kötetről, a Grand Palais-beli Picasso-kiállításról tudósítanak. 2008 novemberében természetesen Barack Obamá-ról is szólnia kell egy kétoldalas rövid írásnak.
Enyhe gazdasági válságtól való félelem, a nyolcvanas évek nagy visszatérése, avantgárd divatjelenségekre való érzékenység. Ez a közös. Alkalmazott technikák és jótanácsok az Elle és a Harper’s részéről, tudatos trenddekonstrukció a Vogue-ban, klasszikus trendközvetítés a L’Officielben. Ez a különböző. Már csak a megfelelő környezet kell hozzá.
 



Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal