HU  |   RO  

Korunk 2008 December

A trend előtti trend (Beszélgetés Oláh Gyárfás divattervezővel)


Kérdezett Keszeg Anna

 

 
– Kérlek, foglald össze néhány mondatban eddigi pályafutásod. 2001-ben mutattad be első komoly visszhangot kiváltó kollekciódat. Mi volt előtte? Mi következett?
– Tudatos pályaválasztás volt ez a részemről. A csíkszeredai művészeti líceumban végeztem Márton Árpád irányításával, festészet szakon. Aztán a temesvári Nyugati Egyetemen Zimán Magda, Elena Tulcan1 osztályában. Majd ösztöndíjat kaptam a budapesti Moholy-Nagy László Iparművészeti Egyetemre, textil szakon jártam Sárváry Katalin2 osztályába. Az első bemutató a diplomamunkám volt, amit Csomortáni Márta3 és más szponzorok segítségével készítettem el. Úgy sikerült, ahogy akartam, és nagyon jó ugródeszkának bizonyult: meghívás a iaşi-i Romanian Fashion Weekre4 és a többi hazai bemutatóra. 2005-ben Ferenc Ritával, a Harolt szövetkezet5 elnökével elkezdtünk tárgyalni egy saját brand létrehozásáról. Így jött a képbe az ADD, akik a PR-munkát végzik, aztán megszületett a név is. A név egyelőre nem nagyon tetszett, de hát ezt jelenti az üzlet, el kell indulni, és nagyon profi módon akartuk csinálni.
– Hogy látod az itthoni divatoktatást? Tud-e megfelelő felkészítést nyújtani a divattervezői pályára?
– Nem sokat tudok a mostani divatoktatásról. Vannak iskolák, ahol jobban promoválják a diákokat, vagy lehet, hogy az oktatás színvonala a jobb, s ez teszi tudatosabbá őket?. Szerintem az iskola csak egy jó háttér, ami biztosít dolgokat, főleg időt a munkára. Tőled függ, hogy mi történik azután. Egyet mondhatok biztosan: nagyon sokat kell dolgozni…
– Milyen szerepe volt a díjaknak a pályád alakulásában? 2006-ban az Erste Bank nagydíját (Kontakt Erste Bank Award) kaptad meg, amit a legkreatívabb és ígéretesebb kelet-közép-európai designernek ítélnek oda.
– Ezt az egy díjat kaptam egyébként, azt sem tudom, hogy jutottam oda... Végül is ez az első nemzetközi divatbemutatót jelentette már a brand megalakulásának első évében, ami egy jó indulás volt. De itthon nem kaptam semmiféle díjat…
– Milyen fesztiválokra jársz? Milyen hangulata van ezeknek a fesztiváloknak? Hol érzed/érezted a legjobban magad? Milyenek az itthoni fesztiválok a külföldiekhez képest?
– Nem is fesztiválok ezek, nevezzük inkább vásároknak.6 Most éppen a Korean Fashion Weeken vagyok Szöulban, nagyon jó itt a hangulat, rengeteg ember a világ minden részéről. Van nappali program, amikor a vevők érkeznek a standokhoz, magazinok szerkesztői, stylistok. Elkezdenek fotózni, s a legjobb esetben rendelnek is. Ez a cél. De az is nagyon jó, ha megjelenünk pár fotós magazinban. Az esti program a bemutatók. A casting, a próbák, a zene, a dj-k, a fények beállítása, a bemutató mindenhol más. Nagyon érdekes nekem összehasonlítani, hogy milyen volt Berlinben, Londonban, Pekingben vagy most Szöulban… És sok buli, party, érdekes helyek, emberek, de ez mind része ennek a világnak. Én mindenhol szeretem, szeretem a változatosságot. Itthon a Pasarela7 rendezvényén vettünk részt, ahol az Omagiu magazin választottjai voltunk. Ez is profi szervezésű rendezvény volt.
– Milyen a munkaritmusod? Mennyi idő alatt készítesz el egy kollekciót? Vannak-e terméketlen periódusaid?
– A munkaritmus: határidők és határidők, spring/summer – fall/winter – spring/summer. So, két hónap van egy kollekció elkészítésére. Terméketlen periódus, ezt egyelőre nem tudom megengedni magamnak.
– Milyen a modellekkel együtt dolgozni? Vannak-e kedvenceid?
– Modellekkel dolgozni… érdekes. De ez olyan fura kérdés… Sok kedvencem van, közöttük vannak szépek és csúnyák, kedvesek és szégyellősek. Most van egy friss kedvencem Londonból, Sera, egy japán fiú, ő nagyon … jólnevelt.
– A 2006-ban alapított Rozalb de Mura tervezője vagy. Milyen brandet képzeltél el e név mögé? Milyen férfi/nőimázst szeretnél közvetíteni? Van-e emögött valamilyen tudatosan megcélzott fogyasztói réteg?
– Igen, a Rozalb tervezője vagyok, de nem egyedül képzeltem el. Még van öt (Rita, Dragoş, Ioana, Maria, Erika) tagja a csapatnak, együtt dolgozunk az ilyen kérdésekben. Az az izgalmas, hogy az öt ember nagyon különböző háttérrel rendelkezik, és más korosztályt képviselnek, más szépségkoncepciót és egyáltalán ruhafilozófiát… De pont ez az érdekes. Nem könnyű nekem, sokszor éppen az ellenkezőjét gondolom egy bizonyos dolognak, mint a többiek. A brand majdhogynem magától alakul, a szegmens is fura kérdés, még nem igazán behatárolható, nagyon az elején járunk…
– Milyennek látod a román piacot? A divatkritikusok többször siránkoztak az itthoni közönség ízlésének egysíkúsága, edukálatlansága miatt. Érvényesnek látod-e ezt? Érdekel-e egyáltalán ez a kérdés?
– Kell hogy érdekeljen, persze. De mit lehet tenni, ez van most, Japán nem lesz itt soha, és az emberek nagyon gátlásosak, szeretik az uniformist, azt, amilyen a másé… de nem szeretnék erről beszélni.
– Az első kollekciódnak – ha jól tudom – köze volt a Szent Anna-tóhoz, az egzotikus térválasztás/térhasználat jellemzi a munkáid. Hogyan látod a ruhák és a bemutatókon a kiegészítő elemek viszonyát? Tér és zene. Honnan és miből válogatsz?
– A Szent Anna-tónál az első kollekció fotózása volt. Sajnos a bemutatókon kiegészítő elemeket nem használunk. Még mindig az a fajta száraz trend működik, a fények az egyetlen dolog, amivel játszani lehet. De például Londonban és most Szöulban sem engedtek semmiféle effektet, csak erős fehér fény egy semleges térben. Nem a pillanat számít, és nem is a nézők, csak az, hogy jó fotók készüljenek, amik majd megjelennek a neten és a magazinokban. Én ezzel nem értek egyet, de így működik, a show is nagyon gyors és rövid kell legyen, hogy a néző elérjen egy másik bemutatóra, ami esetenként a város másik végén van…
– Ha jól tudom, a bolt belső dizájnjáról a Liste Noire gondoskodik. Nekik köszönhető az a történeti hagyományokkal játszó boltbelső, mely ruháidnak kitűnő környezetet biztosít. Miért pont őket választottad? Miben jobbak, másak ők? Hogyan zajlott az együttműködésetek? Te irányítottad a koncepciót, vagy hagytad őket megvalósítani elképzeléseiket?
– A Liste Noire egy kéttagú csapat, Ioana és Maria. Őket nem én választottam. Viszont amit a bukaresti boltban látni lehet, teljes egészében az ő elképzelésük. Ebbe nem volt beleszólásom.
– Miért Bukarest? „Hungarian-Romanian designer”-ként láttalak már megnevezve: mennyire volt evidens a romániai divatvilágon belüli helykeresés?
– Fura dolgok ezek. Nem szeretem az ilyen megnevezéseket, de valahogy be kell hogy mutassanak, és akkor a romániai szót használják. Én sokat nem is kerestem a helyemet, jött magától. A külföldi médiában hol magyarnak, hol románnak neveztek. És hogy mért Bukarest? Mert romániai vagyok, és ha kérdik, honnan jöttem, marketing szempontból jobb a fővárost megadni: Rozalb de Mura, Bucarest… Ennek ellenére én magyar vagyok, és a cég és a termékek is Csíkszeredában született/születnek.
– Hogyan látod a közép-európai divatvilágot? Miben különbözik a normaadó nyugatitól vagy az óceánon túlitól?
– A közép-európai divatvilág… őszintén, nem sokat tudok róla, még a romániairól sem sokat… de annál többet a nyugat-európai, észak-európai avantgárdról, az új vagy fiatal tervezőkről. Csak hát eléggé laposnak tűnik nekem mindez, majdnem mindig azt látjuk mindenhol és mindenkinél. Persze én egy bizonyos tervezői rétegben tájékozódom. És aztán vannak a fiatalok között is nagyon jók, sajnos azokat nem ismerem még személyesen, de ők már egy következő lépcsőfokon vannak hozzám képest…
– Vannak-e inspirációt adó figurák a divatvilágon belül? Kiket neveznél mestereidnek?
– Vannak persze… Miuccia Prada, Jil Sander, Helmut Lang (lezárult pálya,8 de nagy egyéniség), a japánok, Comme des Garçons, Issey Miyake.
– Hát a divatvilágon kívül?
– Igen, a hétköznapi emberek London, Párizs, NYC utcáin… Streetfashion.
– Olvasol-e női magazinokat? Van-e a divattal kapcsolatos sajtónak szerepe munkádban? Ha igen, mit olvas Oláh Gyárfás?
– Néha igen, de nem annyira női, mint kimondottan divatmagazinokat. Viszont a férfimagazinokat és az építészeti folyóiratokat kedvelem leginkább. Számomra ezekben van több inspiráció…
– Követed-e, hogy mi bukkan fel a blogokon a kollekcióiddal kapcsolatban? Van-e jelentősége számodra ennek a médiumnak?
– Mások végzik helyettem ezt a dolgot, készen jön a postaládámba, és meg is nézem, de kicsit később, nem befolyásol semmiben… És igazából nagy internethasználó sem vagyok, ha nem muszáj, nem használom.
– Bevallom, úgy figyeltem fel a nevedre, hogy a romániai Elle egy összeállításában láttam Tom Wilson9 neve alatt, hogy Oláh Gyárfás-kreációt visel. Követed-e ezeket a nevedhez kapcsolódó történeteket? Milyen a viszonyod a román celebvilághoz?
– Másoktól szoktam megtudni, a munkatársaktól, a családtagoktól… Az első évben még követtem ezeket a dolgokat, de ma már nem nagyon izgat. Hogy őszinte legyek, nem nagyon ismerem a celebvilágot, és nem is érdekel…
– Kollekcióidat trendek ellenében haladóként vagy azokat figyelmen kívül hagyóként jellemzik. Figyeled-e ettől függetlenül a trendek alakulását?
– A trend olyan dolog, ami a levegőben van, a zene, ami mindenhonnan szól, a tévé, az utca, a mosogatószer, az almalé doboza. Sok belekerül egy kollekcióba ezekből a dolgokból. Lehet, hogy már a trend előtt megcsinálsz valamit, ami majd belekerül a trendbe. Akkor is trend marad, ha nem másolod, mert akkor a készítője vagy. De a szó szoros értelmében nem követek semmiféle trendet, a Rozalb egy másik kategória. Szeretem trend előtti trendnek nevezni.
– Vannak-e kedvenc színeid?
– Röviden: ilyen nincs. Minden színt kedvelek.
– Milyen szerepe van Csíkszeredának, az onnan származó lokális értékrendnek abban, amit csinálsz?
– Természetesen van jelentősége, és ez nagyon nyilvánvaló a ruhákon. Ez akkor látszik leginkább, amikor más tervezők munkái mellett látom a saját munkáim. Valahogy úgy van ez, hogy hiába írja bárhol, hogy Rozalb de Mura, Bucarest, nagyon látni a ruháimon, hogy nem Bukarest és nem Berlin és nem NYC.
– És egy utolsó kulisszakérdés: honnan öltözöl? Mit visel a divattervező?
– Már pár éve csak saját tervezésű ruhákban járok, de trikókat, kiegészítőket, cipőt általában külföldön veszek, de csak azért, mert ott több időm van nézelődni, és – hát igen – olcsóbb is… de most nem mondok neveket, mert nem akarok reklámozni senkit… De szeretek turkálóba is járni, Csíkszereda egy turkáló-paradicsom, de itt inkább régi anyagok után szoktam kutatni.
 
JEGYZETEK
1. Zimán Vitályos Magda textilművész. 1990-től a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának tanszékvezető tanára. Elena Tulcan díszítőművész, a Temesvári Nyugati Egyetem tanára. Mindketten a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem végzettjei.
2. Textilművész, 1987 óta tanít ruhatervezést az Iparművészeti Egyetem textilművészet szakán.
3. A csíkszeredai székhelyű, női készruhagyártásra szakosodott Apropo Kft. igazgatója.
4. A román divathetet 1990-ben rendezték meg először Iaşi-ban. A 2008 májusában tizenegyedik évfordulóját megélt rendezvényt Irina Schrotter divattervező kezdeményezte.
5. Hargita megyei, csíkszeredai központú, férfi és női divatruházati termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó cég. Az ötvenes évek óta létezik. 2005 óta a későbbiekben említett Rozalbdemura brand (www.rozalbdemura.ro) tulajdonosa, mely Oláh Gyárfás designer egyedi tervezésű ruháit árusítja. A Rozalb de Mura boltja Bukarestben van a Lipscani utcáról nyíló Curtea Sticlarilorban, ún. concept store, mely nemcsak a ruhák kiállítását biztosítja, hanem egyéb képzőművészeti rendezvényeknek is helyszíne.
6. Az ún. fashion weekek a divatipar fő, egy hétig tartó kereskedelmi eseményei, ahol a divattervezők, divatházak bemutatják kollekcióikat, a vásárlók pedig tájékozódhatnak a szezonális trendek alakulásában. A legjelentősebb divathetek a New York-i, a londoni, a párizsi és a milánói. A legelsőt 1943-ben szervezték New Yorkban, azóta a világ jelentősebb nagyvárosaiban sorra lett divathét, 2000-ben számuk robbanásszerűen megnőtt.
7. A Pasarela bukaresti divatfesztivált 2008. május 29–31. között szervezték meg először a francia nagykövetség támogatásával. A fesztiválon bemutatott kollekciókat a rendezvény társszervezői, a divatmagazinok hívták meg. Az Omagiu meghívottjaként részt vevő Rozalb de Mura mellett meghívott volt még: Maria Lucia Hohan (Beau Monde), Carmen SecÄreanu (The One), Lena Criveanu (Luxury).
8. Helmut Lang 1999-ben eladta brandjét a Prada Groupnak, 2005-ben viszont, minthogy nem volt elégedett a vállalkozás eredményeivel, elment a cégtől. Azóta East Hampton-i birtokán él, s nem avatkozik a Helmut Lang bizniszbe, amely 2005-ben ismét visszakerült az Egyesült Államokba.
9. A bukaresti Elle, Románia vezető divatmagazinjának zenekritikusa.
 
 
 



Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal