HU  |   RO  

Korunk 2006 November

Bevezető

 


A letűnt társadalmi rendszer egyneműsítő diktatúrája idején tabutéma volt az országos szegénység; és bár tudtuk, hogy a pártnómenklatúra és az elnyomó apparátus kiváltságosai korántsem fejadagból élnek, vagyonosodásuk mértéke rejtve maradt az átlagpolgárok előtt. A kilencvenes évek elején aztán egyszer csak visszafordíthatatlan folyamatoknak lehettünk szemtanúi: átalakult a korábbi tulajdonszerkezet, jelentős mértékben megváltozott a foglalkozás-struktúra, nagy fokú gazdasági-társadalmi rétegződés indult be, amely mentalitás-válsággal, illetve életmódváltással jár együtt. Az állami vállalatok privatizációja, átszervezése, feldarabolása, a versenyhelyzet kialakulása kedvezőtlenül hatott a lakosság nagy részére. Akik a diktatúra megbuktatása idején még győztesnek hitték magukat, egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy a rendszerváltás vesztesei lettek. Jelentős arányú társadalmi rétegek marginalizálódtak, kerültek többszörösen hátrányos helyzetbe. Az újgazdagok vékony rétege mellett megjelent az újszegények megkerülhetetlenül nagy tömbje.


Minthogy a nemzetközi pénzvilág és az újgazdagok érdekei közösek, a jómódúak a továbbiakban még nagyobb gazdasági/politikai befolyásra tesznek szert, miközben a szegénység széles tömegek tartós és egyre mélyülő élethelyzetévé válik. Mindez sokféle feszültség forrása máris, és még inkább azzá válik az elkövetkezendőkben.


Amikor novemberi számunkat a múlt év végén elterveztük, és az 1989 utáni gazdasági/társadalmi rétegződések feltárásában otthonos szociológus munkatársainktól esettanulmányokat kértünk, nem tudhattuk előre, hogy kutatásaik során a szerzők az újszegények kérdéskörét részesítik előnyben. Azt sem, hogy a Szegénység Világnapjára (október 17.) érkezik be majd a kéziratok többsége.


Aligha véletlen mindez. Így legalább nagyobb nyomatékkal és remélhetőleg idejekorán tehetjük szóvá: ne várjunk mindent az európai csatlakoztatástól. A segélyezés önmagában aligha alkalmas a regionális aránytalanságok, a lélekgyilkos szegénység felszámolására.


Cs. P.


 


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal