Mai finn irodalmat? Gránátalmát?

„Miért is nem pityókát?” – motyoghatná mindennemű kérdőhangsúly nélkül (azon egyszerű oknál fogva, hogy az efféle intonációs hivalkodás eleve száműzetett a finn nyelvből) Muttinen Ábel,* a tutyimutyi külseje ellenére praktikusan álmodozó modern finn Horác, ha erről a Látó folyóirat lapjain Erdélybe érkezett irodalomcsomagról tudomást szerezne. Ábelünk, Svejk kortársa, Oblomov mifelénk méltatlanul kevéssé ismert lelki rokona, a könyvkereskedő, bizony megjárta egykor egy könyv lapjain az északi éghajlati viszonyok közt hiú álmodozásnak (ha nem egyenesen istenkísértésnek) számító almatermesztéssel. „Miért is nem pityókát inkább!?” – sóhajtott akkor, dédelgetett almafái fagyott hullái láttán.

Igen. Az almával kezdődött, azzal szokott kezdődni minden. Almával, kicsit kicsi, kicsit erjedt, de „aito suomalainen”, azaz valódi finn almával indul a júliusi Finnlátó is. „Vigyázat!!” – figyelmeztet Domokos Johanna, a lapszám ötletgazdája, vendégszerkesztője a veszélyre a bevezetőben. Ez az az alma, ami az erdélyi magyar olvasóközönséget paradicsomi állapotának, finn-irodalomról-mit-sem-tudásának elvesztésére csábíthatja neadjördög. Az almával kezdődik, de mivel végződik vajon ez a júliusi szám? Égőszerelemmel (sic!). Esős nyár után. Füvek, fák, bokrok között.

Azért a fülledt erotikára vágyó, a lapot szorongatva máris szobájába zárkózó érdeklődő mégis jobban teszi, ha lehűti nagy végérelapozhatnékját Jari Ehrnrooth Három tézisével a finn identitásról, ezzel a katonás szigorral konstruált elemzéssel a finn identitás konstrukció voltáról. Ez után már csak kellemes meglepetések érhetik a megszeppent olvasót. (A végső soron botanikai referenciájú „égőszerelem” témája sem tudja már kiábrándítani tán.) „Mindennemű játékosság elutasítása”? „Kullervo átka”? Amerikanizálódás multikulturalitás nélkül? Fűszertelen hamburgerre cserélt karéliai pástétom... (Pástétom? Itt azért megtorpan egy pillanatra a hagyományos finn gasztro-kultúrát másként ismerő! A fordító által pástétomra cserélt pirog talán inkább!?) Szófukar introvertáltság? Belterjes északiság? „A finn valóság első fokú projekciója”? Ennyi volna a finn irodalom? Elsőfokú, a szimbolikus ábrázolásmódot elutasító, a hagyományos finn lakóházakhoz hasonlóan „egyszintű kultúra” volna a finn?

„Odatartom neki az egyik arcom, egyiket a sok közül...” – idézhetnénk a kultúr-történész-szociológus Ehrnrooth enyhén szimplifikáló önnemzetelemzésére válaszul Jyrki Kiiskinen prózaversének egy sorát néhány oldallal hátrébbról. Vagy a lapszámban versekkel, fordításokkal, képzőművészeti alkotásokkal és egy baráti interjú alanyaként is dionüszoszkodó, Finnországban élő Vály Sándor szavait: „Ha a művészet egyértelmű, logikus és áttekinthető lenne, nem foglalkoznék vele.” (Még Finnországban sem!)

Igaz, kicsit esetleges, kicsit szubjektív ez az alig száz oldalnyi válogatás a mai finn, vagyis inkább finnországi irodalomból, irodalomról, de sem játékosságban, sem humorban, öniróniában, sem – ha úgy tetszik – globalizációkritikában, sem européer gondolatokban, sem „többszintű” elbeszélés-konstrukciókban, sem ránk-ránk kacsintó intertextusokban nem szenvedünk hiányt e szövegeket olvasva. Megmosolyogtathat ugyan a kissé anakronisztikus, harcos „hibridkukorica-feminizmus” itt-ott, türelmetlenné tehet az összeállítást záró „kertészetfilozófiai” esszék lassúsága, vagy ingerelhetnek a fordítók néhol kissé preciőz szóválasztásai. De fájdalomdíjul különös világokban kalandozhatunk, míg „háztartási veteránokról”, „vakondlázról”, „mérnöktojta tojásról”, Odüsszeusz szörföző reinkarnációjáról olvasunk. S azt is megtudhatjuk, az irodalmi folyóiratok, egyetemi tanulmányok és a kucsmagomba titokzatos élete közötti összefüggés korántsem egyirányú. Nemcsak hogy átültethető magyarra e gombacsalád életének egynémely irodalmi szempontból is figyelemre méltó mozzanata, s a fordítás világot is láthat a kolozsvári egyetem egykori és jelenlegi diákjainak, valamint azok szellemi „rokonainak és üzletfeleinek” közreműködésével a Látó szépirodalmi folyóirat hasábjain, hanem fordítva: e titokzatos növényállat, a kucsmagomba ideális táptalajául – egy ismert finn irodalomkutató, Yrjö Varpio véleménye szerint – különös módon épp a Látóhoz hasonló folyóiratok és egyetemi jegyzetek szolgálhatnak... aki nem érti, nézzen utána, nézzen bele a Finnlátó kaleidoszkópjába. (Látó, 2005. július)

*Az eredetiben, Joel Lehtonen Putkinotko-ciklusában Aapeli Muttinen az úriember neve, ám itt, a következetesség kedvéért, ha pityókát mond, legyen a neve is székelyesen Ábel.