HU  |   RO  

Korunk 2005 November

Bevezető

 


Pályázások korában élünk. Van olyan vélemény is, hogy a „megélhetési pályázások” korában. Tény, hogy a működő demokrácia világában mindenért pályázni kell: állásért, közületi tisztségért, tanulmányi és kutatási ösztöndíjakért, intézmény-fenntartó támogatásokért. Ha már a teljesítmény-orientált gazdasági vállalkozások sem „élhetnek meg” pályázatok nélkül, ez még inkább érvényes az önkormányzati/kistérségi érdekközösségekre. A művelődési intézményrendszer működtetése pedig ma már el sem képzelhető alapítványi támogatások hiányában. Azok tettek szert némi előnyre az utóbbi tizenöt évben, akik már idejekorán felismerték, hogy az 1990 utáni időszakban egyre kevésbé számíthatnak az állami támogatások „jogfolytonosságára”. Amikor az első alapítványok létrejöttek, még az volt a gond, hogy a potenciálisan érdekeltek nem tudnak élni a pályázási lehetőségekkel. Ma már a túljelentkezés okoz gondot a kuratóriumoknak.


Pályázom: tehát vagyok? Elvileg minden támogatási forrás bárki számára nyitott. Szakmai szempontok döntik el (kellene eldönteniük): kik a nyertesek, illetve a vesztesek. Nem elég a célkitűzések megfogalmazása: érvelni is tudni kell a megvalósítás reális lehetőségei mellett. Más szóval: pályázati kultúrát – tágabb értelemben versenykultúrát kell kialakítanunk. Elsősorban a fiatalok körében, akik természetes módon nőnek bele a pályázati rendszerekbe. Nemcsak a hazaiba vagy a magyarországiba – egyre inkább az Európai Unió „szigorítottabb” rendszerébe is. Nem indokolatlan tehát pályázó ifjúságról beszélni. „Az ifjúság kialakította a maga struktúráit, idejében ráhangolódott a folyamatra” – figyelmeztet Bodó Barna, aki elsőként indított pályázási menedzsment kurzust a BBTE magiszteri hallgatóinak.


Lapszámunkban úgy próbálunk szólni az ifjúsági korszakváltás és életminőség kérdéseiről, hogy egyben a pályázási lehetőségekre, az eddigi tapasztalatok tanulságaira, a sikeres pályázások módszertani követelményeire is felhívjuk a figyelmet. Biztató jel, hogy szerzőink többsége a pályázó ifjúság köréből kerül ki, némelyük pedig „abból él”, hogy pályázási programvezető.


 


Cs. P.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal