HU  |   RO  

Korunk 2004 Március

Bevezető

„A család az az intézmény, amelybe egyenesen beleszületünk, amely életünk különböző szakaszaiban más és más funkcióval teszi magát egyetlen más intézménnyel sem maradéktalanul helyettesíthetővé; a maga spontán, személyes, biztonságot nyújtó, érzelemgazdag nevelő hatásával minden más intézményes hatást és közösséget előkészítő, kiegészítő szerepkört tölt be” – írta Szilágyi Júlia a Korunk 1986–87-es, Egyén, család, társadalom alcímet viselő Évkönyvének bevezetőjében. Központi értékről van szó tehát, miközben a család egyik legfontosabb szerepe éppen maga az értékközvetítés: megerősíteni és megszűrni a külvilág információit, támpontokat adni a világ értelmezéséhez.


Központi érték, amely ugyanakkor változásoknak van kitéve. Ezzel a változóban levő családdal foglalkozik lapunk tematikus összeállítása. A nyugati civilizáció huszadik századi története a családi kötelékek lazábbá válásáról, a férfi és női szerepek fokozatos átalakulásáról szólt. A szocialista tervgazdálkodás körülményei között Romániában ugyanakkor megnőtt a félhivatalos szféra szolidaritásigénye: a kapcsolathálók fenntartása, a különféle élelmiszerek, nehezen hozzáférhető termékek cseréje ezeken a kapcsolatokon múlott. Az elnyomó rendszer tehát egyfajta ellenreakcióként termelte ki a rokoni kapcsolatok megerősödését.


A kilencvenes évekre újabb jelentős változások következtek be a családi élet területén. Az általános elszegényedés, a szociális háló hézagai, illetve a munkaidő-struktúra átalakulása megnehezítették a gyermekvállalást. A közeljövőben jelentős lakosságcsökkenéssel kell számolni. Mindenkit érintő kérdés ez: ha kevesebb gyermek születik, kevesebb pedagógusra, kevesebb oktatási intézményre van szükség. De kevesebb aktív dolgozónak kell „eltartania” a nyugdíjas rétegeket is.


Erdélyben mindennek etnikai, illetőleg nemzeti vetülete is van. A nyilvánosság és a politikai szféra ugyanakkor mindmáig bizonytalannak mutatkozik: nincs felkészülve még az ilyesfajta problémák kezelésére. Ahhoz, hogy a családi élet látszólag apró, hétköznapi gondjai a nyilvánosságban is megjelenjenek, vagy hogy például a kismamaklubok jelentősebb támogatást élvezzenek, még sok a tennivaló. Ehhez próbál hozzájárulni a maga eszközeivel a Korunk.


 


B. I. J.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal