HU  |   RO  

Korunk 2004 November

Bevezető

A centralizált és ideologikus állami felügyelet megszűnése után térségünkben alapvetően megváltoztak az egyetemépítés belső és külső feltételei. Nem túlzás azt állítani, hogy a felsőoktatás látványos expanziójának lehettünk tanúi az utóbbi másfél évtizedben.  A változások felgyorsultak, ám ezek nem minden tekintetben bizonyultak kívánatosnak. Romániában például úgyszólván minden ambiciózusabb városnak van már magánegyeteme, a nagy múltú állami felsőoktatási intézmények pedig nem csak székhelyükön építkeztek évente beindított újabbnál újabb szakokkal és karokkal: kihelyezett főiskolai tagozataikkal a vonzáskörükbe tartozó régiókban is igyekeztek teret nyerni a diáklétszám növelése érdekében. Kialakult az ún. megaegyetem típusa, amely szerkezeti tagoltságában, létszámában és földrajzi kiterjedtségében máris „túlnőtte” az eszményinek tekintett méreteket, ez pedig hosszabb távon aligha lehet biztosítéka a korszerű minőségi igények és módszertani követelmények érvényesítésének. A jelzett változások határozzák meg a magyar nyelvű felsőoktatás ambivalens állapotát is. Igaz ugyan, hogy „teret nyert” a felsőfokú anyanyelvi oktatás, ám ez eddig inkább a kényszerpálya képét mutatja. Az állami egyetemek ugyanis nem a kívánatos mértékben és módon elégítik ki az igényeket, a magánegyetemek pedig sem a saját erőforrásaikból, sem a külföldi támogatásokból nem tudják megteremteni működésük alapfeltételeit.


Egyetem térben és időben (1992/1.), Egyetem Kolozsvárt (1997/4.) és Egyetem – egyetemesen (2000/9.) súlypontú számaink után újból visszatekintünk az egyetemépítés eddigi – nyugat-európai, Kárpát-medencei – szakaszaira, hogy immár rendszerezett tapasztalatok birtokában nézhessünk szembe a Bologna-folyamat kihívásaival: az európai oktatás jövőjét előrevetítő egyetemi szerkezetváltással. Óhatatlanul fel kellett tennünk a kérdést: az Európai Unió távlatában versenyképes lesz-e majd a romániai magyar felsőoktatás? A Babeş–Bolyain az önálló magyar karok létrehozásáért folytatott küzdelem egyelőre még nem jutott nyugvópontra, megfelelő anyagi támogatás híján pedig a magánegyetemek jövője vált bizonytalanná. A megoldáskereső törekvések közül pillanatnyilag alighanem az a legígéretesebb: kössön a magyar és a román kormány egy olyan egyezményt, amely szerint egyenlő mértékben támogatnák egy Európában versenyképes romániai magyar egyetem konszolidációját.


 


Cs. P.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal