HU  |   RO  

Korunk 2003 Szeptember

Bevezető

Az ún. „csángókérdés” kapcsán a magyarság saját megoldatlan, sőt egyre mélyülő sorsproblémáival szembesül – állítja Tánczos Vilmos. A jeles kutató, egyetemi tanár szerint a csángóügy legfontosabb kérdései a következők:


Miért és hogyan következik be a nyelvvesztés?


Melyek a közösségi identitás vállalásának vagy megtagadásának tényezői?


Zavarodott-e és ha igen, mitől zavarodott ennek az etnikumnak az identitástudata?


Mi az értelmiség szerepe a közösségi tudat alakításában?


Melyek a „különutas” csángó történelmi fejlődés máig ható következményei?


Milyen hatása van az egyháznak, a hivatalos élet intézményeinek vagy a médiának az identitás alakulására?


„A magyar nyelvterület zsugorodásának, a moldvai hagyományos magyar kultúra pusztulásának, a csángó identitástudat zavarainak senki nem örül, ezért az értelmiség egy része nem tudományos eredményekre kíváncsi, hanem gyakorlati megoldásokat keres a csángó oktatás-, egyház- és gazdaságpolitikában, és sokan tevékenykednek is ezeken a területeken.”


A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke háttérintézményével, a Kriza János Néprajzi Társasággal együtt 1991-től folyamatos és rendszeres alapkutatásokat kezdeményezett a moldvai magyar közösségekben. Az 1950-es években végzett nyelvjárási, népköltészeti és néprajzi vizsgálatok után a mostani fiatal kutatók elsősorban a csángómagyar falusi közösségek identitását, értékrendszerét és társadalmi életét vizsgálják. A hazai magyar és román kutatók mellett a programba bekapcsolódtak magyar-, német- és olaszországi antropológusok, valamint szociológusok is. A kutatásban résztvevők eddig számtalan hazai meg külföldi konferencián, kiadványokban, kiállítások segítségével mutatták be eredményeiket. A KJNT kolozsvári székházában Csángó Archívumot hoztak létre, a háromszéki Zabolán pedig állandó csángó néprajzi kiállítás (múzeum) alapítását kezdeményezték. A több mint egy évtizede folyó alapkutatásokat előbb a Teleki László Alapítvány, majd az Illyés Közalapítvány, 2000-től pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta.


A kutatási eredményekből kínál fel bő válogatást jelen lapszám.


 


Sz. G.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal