A kurd kérdés a világ egyik legfontosabb konfliktusának számít, aránylag mégis kicsi a publicitása a nyugati világ sajtójában és a nyugati világhoz felzárkózni kívánó kelet-európai fejlődő országokéiban is. Ennek magyarázata több okra is visszavezethető: mivel mindenütt prioritást élveznek a belső problémák, a külvilágban történtek csak érdekességként, töltelékként kerülnek be az újságokba, híradókba. Némileg kivételt képeznek egyes színterek, melyek mediatizálása bizonyos körök érdekében áll. Ilyen eset általában a világ jelen pillanatban egyetlen szuperhatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak háborúi esetében vagy az arab–izraeli viszály kapcsán áll fenn, mivel ezeknek nagy hatásuk lehet a világgazdaságot illetően is, amit minden ország megérezhet. És a kurd probléma, még ha a világ legnagyobb létszámú ország nélküli nemzete is a kurd, jelen pillanatban azon országok belügyének számít, amelyek területén kurdok élnek. Mivel azonban például Törökország nem hajlandó elismerni a kurd etnikum létezését, a többiek kapcsán is meglehetősen kevés az információ. És főleg olyan esetekben, amikor a kurd népesség számára fontos esemény egybeesik a világszínpad más történéseivel, a média meglehetősen kevés teret szentel ezeknek, jelentőségük hordereje ellenére is.

Példaként hozhatók fel erre az Abdullah Öcalan elfogása körüli hírek a romániai sajtóban. 1999 februárja fő híreinek egyike volt az Öcalan-ügy, de távolról sem tartozott a legfontosabbak közé. A stoeneşti-i bányászjárás, melynek során Miron Cozma hatósági kézre került, az újságok legfontosabb témája ebben a hónapban, a külpolitika terén pedig a földrajzilag és érzelmileg sokkal közelibb koszovói incidens a fő téma. Koszovó és az állandóan jelen levő iraki kérdés mellett pedig teljesen háttérbe szorul Öcalan. Némely lapok egyáltalán nem is foglalkoznak az esettel, ilyen a Nagy-Románia Párt hetilapja és szócsöve, a România Mare. A legtöbb, magára adó heti- és napilap viszont tudósít a kérdésről. Meghatározóan három nap sajtójában lehet olvasni az Öcalan-ügyről és a kurd problematikáról: az első ilyen nap február 17-e, majd az elkövetkező napokban térnek ki egy alaposabb elemzéssel az ügyre, míg a 20–21-i, hétvégi lapszámok a Bukarestben lezajlott kurd tüntetésről és az ennek kapcsán kirobbant incidensről tudósítanak.

A február 17-i hír mindegyik napilapban aránylag rövid és egyszerű: Öcalan letartóztatását és az Európa különböző országaiban élő kurd közösségek reakcióit tárgyalja. A Horia Alexandrescu vezette Cronica Română külpolitikai rovatában tudósít az eseményről. A Vasilica Slabu által jegyzett cikk Bülent Ecevit azon nyilatkozatát idézi, mely Öcalan elfogásáról beszél, valamint tudósít a kurdok tüntetéseiről, melyek Európa-szerte a görög érdekeltségek ellen irányul-nak.1 Hasonlóan tudósít a Marius Tucă vezette Jurnalul Naţional is, ez viszont nem vigyáz olyan kínosan arra, hogy semleges kifejezéseket használjon az ügy kapcsán, még ha egyértelműen nem is foglal állást egyik oldal mellett sem. Így Öcalan mozgalmát „függetlenségi harcnak” nevezi, ugyanakkor viszont a „szeparatisták” kifejezés is megjelenik, akikkel kapcsolatban azt állítja, hogy Törökország meglehetősen kemény politikát folytat ellenük. Ugyanakkor arra is kitér, hogy nyugatiak figyelmeztették Romániát arra, hogy PKK-terroristák tartózkodnak terüle-tén.2 Valamivel nagyobb fontosságot tulajdonít az esetnek Sorin Roşca-Stănescu lapja, a Ziua, mely rögtön az első oldalon vezeti be a hírt, és több mint fél oldalt szentel neki ötödik oldalán. A cím is hatásvadász: Öcalan, Európa rémálma.3 Részletesen tudósít ugyanitt az Európa-szerte kibontakozó kurd tiltakozó akciókról, rövid bekezdésekben foglalva össze a történéseket. A szerző elsősorban a Moszkvában, Hágában, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, Marseille-ben, Koppenhágában, Grazban történteket említi.

A külpolitikai problémáknak az előbbieknél nagyobb teret szentel az Azi. Majdnem egész oldalon számol be Öcalan kiadatásáról is (az erről szóló cikk címe: Öcalant kiadták Törökországnak), persze megőrizve az események közötti arányokat. A tudósítás tényként állítja, hogy a Mosszad segítsége döntő szerepet játszott az ügyben, és egy rövid, szubjektív ismertetőt is kínál ezt illetően, Mit akar a PKK cím alatt.4 A romániai magyar kisebbség egyik országos terjesztésű napilapja, a Romániai Magyar Szó csak rövid hírben számol be Öcalan elfogásáról, valamivel nagyobb teret szentel a kurdok tünteté-seinek.5 A problematika jóval nagyobb teret kap viszont majd a további lapszámokban. A Cotidianul  ez idő tájt még szintén jelentős újság, vezetője ekkor még Ion Cristoiu. A harmadik oldalon közöl szélesebb tudósítást, melyben az ügy több aspektusát világítja meg.6 Az Adevărul, az egyik legfontosabb román közéleti napilap szintén eléggé semleges, a PKK-t marxista szervezetnek nevezi – ezt emeli ki inkább, mint nacionalista mivoltát, amit viszont egyszerű kikövetkeztetni –, és lázadók vezérének nevezi Öcalant.7

A kurd kérdés az elkövetkező napokban kerül inkább kifejtésre, ugyanígy Öcalan jövőbeli sorsa. Az információk mennyisége és minősége eléggé változatos a problémát illetően. Így a Ziua nem bonyolódik elemzési részletekbe, ellenben az izraeli érdekeltségek ellen intézett kurd támadásokról beszél.8 Az Adevărul is 18-án tudósít az európai kurdok megmozdulásairól, valamint a görögországi és törökországi legfrissebb fejleményekről,9 a görög  kormányban történt változásokról 19-én számol be.10 A Cronica Română a legfrissebb reakciókban egész másra összpontosít, éspedig arra a tényre, miszerint Öcalan európai ügyvédeit nem engedik be Törökországba, valamint beszámol az izraeli követségek készültségéről is.11 Azt, hogy a görögöknél az Öcalan-incidens következtében lemond a belügy-, külügy- és biztonsági miniszter, a következő nap, 19-én írja meg ugyancsak Vasilică Slabu, valamint arról is beszámol ezúttal, hogy Öcalant halálra is ítélhetik, amit viszont az európai országok nem néznének jó szemmel.12 A Romániai Magyar Szó az elkövetkezőkben szinte mindennap beszámol valamilyen részletről az ügy kapcsán, így 18-án a tiltakozásokról tudósít,13 19-én pedig terjedelmesebb cikket közöl, melynek címe A lázadó vezér vesszőfutása.14 A Cotidianul is meglehetősen széles teret szentel e napokban az ügynek, így jelenik meg egy szuggesztív című cikk a 18-i számban: A PKK-vezér kínzás és halálbüntetés között, mely arról szól, hogy Öcalant sok száz más kurdhoz hasonlóan a török hatóságok meg is kínozhatják, emellett pedig a Kurd Munkáspárt helyzetét is elemzi.A PKK-t az elemző a legerősebb és legradikálisabb kurd csoportnak tartja –tegyük hozzá, joggal –, és azt a problémát is felveti, hogy belharcok kezdődhetnek a PKK-n belül a rivális frakciók között a hatalomért, és a rivális csoportok is teret nyerhetnek ennek következtében. Ugyanennek a lapszámnak a 11. oldalán több mint féloldalas elemzés található, mely izraeli és németországi helyzetjelentéseket is tartalmaz.15 Érdekes ugyanakkor a magyar hetilap, az Erdélyi Napló hozzáállása a kérdéshez. A február 23-án megjelenő számában rövid hírt közöl Öcalanról. Ami viszont megragadja az olvasó figyelmét, az, hogy teszi mindezt egyazon oldalon a Változatok autonómiára című cikkel.16

Nem is annyira ezeknek a híreknek szentelnek a legnagyobb teret az említett sajtótermékek, sokkal inkább annak a verekedésbe fulladt tüntetésnek, melyet a bukaresti kurd közösség Öcalan letartóztatása elleni tiltakozásként szervezett. Az egyébként szűk olvasóközönségnek szánt Curentul is, mely főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tudósít erről. A Curentul szerkesztői nem fektetnek hangsúlyt a kurd problémára egész addig, míg a tiltakozási hullám el nem érte Bukarestet is, erre utal a következő cím a hétvégi számban: Az Öcalan-szindróma elérte Bukarestet is. Mellesleg ez az egyetlen olyan tudósítás, mely a botrány lezajlásának momentumai mellett idézi Radu Vasile miniszterelnök szavait, miszerint „a kurdoknak nincs joguk tüntetni Románia területén. Véleményem szerint nagy hiba volt, hogy ezek menedéket kaptak Romániában.”17 A Cronica Română párhuzamot von a kurd tüntetés és a stoeneşti-i bányászjárás között egy szenzációhajhász címmel:  A kurdok Bukarestbe költöztették Stoeneşti-et. Ugyancsak ez a lapszám tudósít arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok tisztességes pert kér Öcalan számára, és egy olyan brit jelentésről, melynek értelmében Törökországban kínozzák a kurdokat.18 A Ziua, a Cotidianul és a Jurnalul Naţional szintén lépésről lépésre nyomon követi a bukaresti eseményeket, különösebb kommentár nélkül, az Adevărulban jelenik meg az az információ, mely szerint a kurd tüntetők többek között azt is kiáltották: „Bemra Lis!”( Halál Lisre, vagyis Viorel Lis ekkori bukaresti polgármesterre).19 Lényegesen nagyobb teret szentel viszont a problémának ezekben a napokban a Romániai Magyar Szó, és többnyire a törökországi kurd problémát elemzi. Az egyik cím sokatmondó: A Márvány-tenger leghíresebb foglya – és Öcalanra enged következtetni, ennek ellenére nem annyira a kurd vezér, mint népe problémája áll a cikk középpontjában. Flesch István cikkében Sévres „török Trianonként” jelentkezik, és Öcalan célkitűzései között a Törökország területén belüli autonómiát vagy föderációt jelöli meg.20

Ezeket leszámítva meglehetősen kevés a kurd vonatkozású hír a sajtóban. Ha a Törökország-beli – vagy akárhol élő – kurdok komoly eredményeket akarnak elérni nemzeti küzdelmükben, el kell érniük azt, hogy a nemzetközi sajtó foglakozzék velük. A mai világban ez fél sikert jelentene.

Jegyzetek

  1. Cronica Română, 1999. február 17.

  2. Jurnalul Naţional, 1999. február 17.

  3. Ziua, 1999. február 17.

  4. Azi, 1999. február 17.

  5. Romániai Magyar Szó, 1999. február 17.

  6. Cotidianul, 1999. február 17.

  7. Adevărul, 1999. február 17.

  8. Ziua, 1999. február 17.

  9. Adevărul, 1999. február 18.

10. Uo. 1999. február 19.

11. Cronica Română, 1999. február 18.

12. Uo. 1999. február 19.

13. Romániai Magyar Szó, 1999. február 18.

14. Uo. 1999. február 19.

15. Uo. 1999. február 19.

16. Erdélyi Napló, 1999. február 23.

17. Curentul, 1999. február 20–21.

18. Cronica Română, 1999. február 20–21.

19. Adevărul, 1999. február 20–21.