HU  |   RO  

Korunk 2003 Október

Politikai térkép


D.Sz.






 


Hogy a posztkommunista tömb országaiban az egypártrendszerről a többpártrendszerre való „visszatérés” mennyire volt problematikus – ez a kérdéskör, meggyőződésem szerint, az eljövendő politológusnemzedékek egész sorának munkát fog biztosítani. Nem véletlen, hogy Losoncz Alpár Szerbiáról írván Hannah Arendtnek a kezdetteremtésről szóló gondolatait idézi. Mint írja, „a szimbolikussá formált kezdetteremtés nemcsak kronológiai időleágazás, hanem egy új, emberek közötti tér alapítása”. Ráadásul hozzáteszi (és ezt jómagam térségünkre általános érvényűnek tekintem), hogy „a kezdet helyére a prepolitikai múlt maradványai nehezülnek”.


Lapszámötletünk apropóját tulajdonképpen ez a „kolonc” adta. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen értékek, ideológiák mentén határozzák meg magukat Kelet-Közép-Európa pártjai. Ugyanazt jelenti-e a „baloldal” a mol-dovaiaknak, mint, teszem azt, a románoknak? (Csak emlékeztetnék a nagyon leegyszerűsítő jobb és bal szembeállításra, amely magyar nyelvterületen dívik különösképpen. Számunkra, magyarok számára, legalábbis a kihüvelyezhető logika szerint, aki baloldali, az kommunista, aki jobboldali, az minimum fasiszta.)


Természetesen „térképünk” nagyon hiányos. Nem is lehet más: a „fehér foltok” vagy technikai akadályok miatt maradtak (példának okáért az adott párt honlapján nem teszik közzé programjukat valamely világnyelven, a nyolcvanhat megkeresett párt közül viszont csak négy volt hajlandó válaszolni levelünkre), vagy pedig a közzétett program semmitmondó tételei nem igazán bírtak eligazító érvénnyel. Ugyanakkor ez a „térkép” szubjektív is: szelektált a fordító, a szerkesztő, szelektív a világhálón szörföző „látásmód”. De hát nem is „brosúrát” akartunk készíteni – inkább a természetes kíváncsiság vezérelt bennünket.


Döbbenetes olvasni az 1989-es szilveszteri beszélgetést. Molnár Gusztáv magnója akkor kolozsvári értelmiségiek „éleslátását” dokumentálta. Mindazok a kérdések, amelyek egy „kezdetteremtéskor” felmerülhettek, ma is élnek. A romániai magyarság érdekképviseletétől kezdve a politikai pluralizmus kifutási lehetőségein át el egészen a „zárvány”-aparatcsikok jelenlétéig bizony mindezek ma is témák közvéleményünk számára. Kíváncsiak voltunk: hogyan látják a leginkább érintettek (RMDSZ-es képviselők és szenátorok) a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének helyét ezen a bizonyos „palettán”? (Ha a leginkább működő toposszal akarnánk élni, akkor ez a kérdés a következőképpen fordítható le: párt-e, avagy sem az RMDSZ?)


Rendhagyó „utazásra” invitáljuk tehát Önt, Kedves Olvasó. Ugyancsak Losoncz Alpártól idéznék: „A különbség azonban, hadd tegyem hozzá, abban rejlik, hogy a miloÂąeviæi rendszer mélységesen leegyszerűsített tapasztalati világokat hozott létre, határvonalakat teremtett a társadalmi diskurzusokban. Ennek okából a beszédfordulatok grammatikáját a Mi és az Ők ellentétpárja határozta meg. 2000 után ezek a határvonalak elmosódtak, a kognitív egyszerűsítés a múltba süllyedt, a sajátos jegyek helyébe kétértelműségek kerülnek.” Megint csak élnék az általánosítás néha hálátlannak tűnő fogásával: ezeket a határokat és kétértelműségeket mindmáig nem sikerült sem Romániában, sem Kelet-Közép-Európában feloldani.


Viszont tapasztalni mindezt saját bőrünkön tapasztaljuk.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal