HU  |   RO  

Korunk 2002 Február.

Az általános termékenységi arányszám alakulása Romániában 1980‚Äď1999 között


Csed√Ķ Krisztina–Cs√°sz√°r Melinda

 


A második demográfiai átmenet egyik meghatározó tényezőjének előzményei és kezdete


A fertilitás és a házasságkötések számának csökkenése, a házasságkötők átlagéletkora, a válások számának növekedése, az abortusz jogi megítélésének megváltozása, az együttélések számának emelkedése Van de Kaa szerint1 egy második demográfiai átmenet kezdetét jelenti Nyugat-európában.


A második demográfiai átmenet kezdetét Van de Kaa Európában 1956-ra teszi, és annak legfőbb jellemzője, hogy az általános termékenységi arányszám a helyettesítő érték (a születések és a halálozások közötti egyensúly elérését biztosító szám) alá csökken. Míg Magyarországon ezt a csökkenést 1985-től számítják, Romániában csak 1991-től beszélhetünk róla.2


Az általános termékenységi arányszám csökkenése hosszú távon az össznépesség számának csökkenését eredményezi. Ez a tendencia figyelhető meg Románia népességének alakulásában is. Míg a népesség száma 1990-ig folyamatosan nőtt, 1991-ben drasztikusan csökkent, majd 1992-től ez a csökkenési folyamat lelassult és egyenletessé vált (lásd 1. ábra). A népesség számának csökkenését befolyásolja ugyan az elhalálozási arányszám, illetve a nemzetközi migráció is, de ezen tényezőknek a második demográfiai átmenet esetében nincs meghatározó szerepük. Jelen tanulmányban ezért az általános termékenységi arányszám alakulását vizsgáljuk, mellőzve egyéb befolyásoló tényezők kutatását.


Az általános termékenységi arányszám az évi élveszületések számának és a 15–49 éves (szülőképesnek tekintett) női népességnek a hányadosa. Ezt a mutatót leggyakrabban 1000 nőre vetítve fejezik ki. Romániában az össznépesség, a női népesség és a szülőképes női népesség száma 1980–1999* között arányosan változott (lásd. 2. ábra), ezért az általános termékenységi arányszám változása egyedül az élveszületések számának változásával magyarázható.


Így látható, hogy az élveszületések száma 1980–1983 között egyenletesen csökken, majd 1983-tól, feltehetően az állam megszorító intézkedéseinek hatására (főleg villamos- és hőenergia-takarékosság okozta életmódbeli változások, valamint szigorított abortusztilalom) a születések száma nőni kezd. 1989 decemberétől, az abortusztilalom feloldása után a születések száma rohamosan csökken, majd 1996-ban a nyers élveszületési arányszám stabilizálódni látszik.


Az általános termékenységi arányszám értékét befolyásolhatják a szülőképes korú nők korösszetételében történt változások is, mivel az egyes női korcsoportok eltérő mértékben járulnak hozzá az éves születésszámhoz.3 Romániában megfigyelhető, hogy az élveszülések szinte 50 százaléka a 20–24 éves nőktől származik (lásd 3. ábra). A második legtermékenyebb korcsoport a 25–29 éveseké, őket követi a 15–19 éves anyák csoportja. Megjegyzendő, hogy míg 1990-ig a szülések számának ezen korcsoportok szerinti megoszlása viszonylag egyenletes volt, 1990 után egyfajta közeledés, kiegyenlítődés tapasztalható. 1992 után növekszik a születések korcsoport szerinti megoszlásában a 25–29 éves nők aránya, illetve 1996-tól a 30–34 éveseké. Ugyanakkor a 15–24 évesek aránya csökkenő tendenciát mutat.


Eltolódás figyelhető meg a szülőképes női népesség gyermekvállalási korosztályai között. Míg 1992-ig a 20–29 éves korcsoport a domináns, ezután a 25–34 évesek csoportja mutat növekvő tendenciát.


Az apák korcsoport szerinti vizsgálata hasonló eltolódási tendenciára utal (lásd 4. ábra): bár itt mindvégig a 25–29 évesek korcsoportja a domináns, 1996-tól a 30–34 évesek részaránya mutat növekedést, ellensúlyozva a 20–24 éves korcsoport gyermekvállalási szokásait.


Az élveszületések száma meghatározóan alakítja az általános termékenységi arányszámot, amely – mint már említettük – a második demográfiai átmenet központi elemét képezi. Romániában az 1960-as évek kezdetére tehető az első demográfiai átmenet lezárulása. Ekkor már sem a natalitás, sem a mortalitás nem csökken, és olyan egyensúlyi állapot alakul ki, amely a nyugati országokban viszonylag rövid idő alatt a második demográfiai átmenet kezdetéhez vezetett. Az országban viszont 1967-ben bevezetik az abortusztilalmat, amely megbontja ezt az egyensúlyi helyzetet – Románia ún. „demográfiai zárójel”-be kerül.


Míg 1956-ban az általános termékenységi arányszám 89,9‰, 1966-ra ez folyamatosan 55,7 ezrelékre csökken. Az 1967-es szigorítások folytán az arányszám szinte kétszeresére, 105,5 ezrelékre nő. Ezután 1989-ig hullámzóan bár, de csökkenő tendenciát mutat, 1989-től pedig rohamos csökkenésnek indul úgy, hogy ez a folyamat 1996-tól 40‰ körül egyensúlyozódjon ki.


Bár az általános termékenységi arányszám országos szinten stabilizálódni látszik, a regionális szinten lényeges különbségek vannak.


Az ország jelenleg nyolc fejlesztési régióra van lebontva: Bukarest (Ilfov, Bukarest municípium), Közép (Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna, Maros, Szeben megye), Észak-Nyugat (Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár, Szilágy megye), Nyugat (Arad, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes megyék), Dél-Nyugat (Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt, Vâlcea megye), Dél (Argeş, Călăraşi, Dâmboviţa, Giurgiu, Ialomiţa, Prahova, Teleorman megye), Dél-Kelet (Brăila, Buzău, Konstanca, Galac, Tulcea, Vrancea megye) és Észak-Kelet (Bacău, Botoşani, Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui megye).


Míg az országos átlag 1999-ben 40,2‰ volt, ehhez képest jelentős eltérést mutat az észak-keleti régió (52,1‰) illetve a nyugati régió és Bukarest (36‰, illetve 26,9 ezrelékkel). Így az ország legtermékenyebb észak-keleti régiójában kétszer annyi gyermek született, mint a legkevésbé termékeny Bukarestben.


Az általános termékenységi arányszámot – a második demográfiai átmenet egyik meghatározó tényezőjét – vizsgálva állíthatjuk, hogy ebből a szempontból Románia az átmenet kezdeti szakaszába lépett. Amennyiben az átmenet kezdetének további meghatározói is ez irányba mutatnak, bizonyossággal állítható, hogy a mintegy negyven évvel ezelőtt kezdődő nyugat-európai demográfiai hullám Romániát is elérte.


JEGYZETEK


1. Vö. Kaa, Dirk J. van de: Európa második demográfiai átmenete. WEB, 8–9. Kolozsvár, 2001. szeptember, 91–118.


2. Mureşan, Cornelia: Evoluţia demografică a României. Presa Universitară Clujeană. Cluj, 1999.


3. Az 1986–1988-as évekre vonatkozó szülőképes női népesség, valamint ezen évi élveszületettek száma forrásainkból hiányzik


4. Vö. Klinger András: Demográfia. Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 1996. 175.


 








* Az 1986-1988-as évekre vonatkozó szülőképes női népesség, valamint ezen évi élveszületettek száma forrásainkból hiányzik.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal