HU  |   RO  

Korunk 2002 December

Bevezető

A 20. század közepén a vörös terror árnyékában kiépülő új rendszer évszázados tapasztalatot, hagyományt és értékrendet pusztított el. Azokat a pilléreket döntötte le elvakult gyűlölettel, amelyek mindaddig a történelem támoszlopaiként szolgáltak. A moszkovita birodalom uralma alatti pártállamok és az azokat a „birodalom” érdekeinek megfelelően irányító állampártok egyik fő – nem leplezett –  célja a társadalmi rétegek szembeállítása és a „bűnös” arisztokrácia, földbirtokosság, nagypolgárság és gazdatársadalom felszámolása, az addigi történelmi elit szisztematikus megsemmisítése volt.


 


Az új hatalom alig szilárdítja meg valamelyest a későbbiekben több mint negyven évig tartó egyeduralmát Európa e fertályán, mikor máris nekiveselkedik a leszámolásnak. A történelmi családok hosszú évszázadok minden történéséért felelősségre vonatnak, akkor is, ha egyénenként – némelykor akár csak életkorukból adódóan  –, személy szerint nem követtek és nem követhettek el „népellenes” bűnöket. Mindez azonban nem akadályozza meg a vörös bárókat abban, hogy a nácizmushoz hasonlóan, a történelemben mindaddig ismeretlen intenzitású gyűlölet- és megsemmisítő hadjáratot indítsanak e társadalmi réteg és azok egyes tagjai ellen. A negyvenes évek közepén indul meg a hajsza, amely az évtized végén, az ötvenes évek elején teljesedik ki. Elhurcolások, kényszerlakhelyek, melyek egy egész társadalmi kategóriát érintenek. A megsemmisítés azonban mégsem járt a várt sikerrel. Az arisztokrácia – a beszűkített történelmi lehetőségek ellenére –  átmentődött a jelenbe.


A 20. század második felében meghurcoltak vagy ezek utódai, ha nem is a régi vagyoni lehetőségekkel, de nem feledkeztek meg arról, amit elődeik közül a jelesebbek erkölcsi kategorikus imperatívusznak tartottak: közösségük társadalmi, szellemi és tudományos-művelődési életének támogatását. Erdély több tudományos vagy művelődési intézménye az 1989-es változásokat követően nem egy esetben kifejezetten az ő jóvoltukból folytathatta tevékenységét.


 


Decemberi lapszámunk bizonyos mértékben mementó. Emlékeztető a 20. század sötét évtizedeire, egyik legsúlyosabb gyalázatára és tisztelgés azoknak a családoknak a tagjai előtt, akik nemesi származásuk miatt a történelem egyik legembertelenebb rendszere meghurcolásainak áldozataivá váltak. 


 


A gróf Degenfeld Sándor nagylelkű anyagi támogatásának és Damokos Csaba grafikusi munkájának köszönhetően igényesebb formában jelentkező Korunk-számmal kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt.


 


K. K. Gy.


 


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal