HU  |   RO  

Korunk 2002 November

LÉPCSŐ/HÁZ

A Korunk Baráti Társaságnak egyre fontosabb szerep jut a folyóirat és intézményei, kiadványai fenntartásában. Ismételten és kiemelten köszönjük alapítótagságot vállalt barátaink, így Lauer Edith (USA) és Úry Előd (Sopron) támogatását. Mindig örömmel teszünk eleget az ő igénybejelentésüknek, hívásuknak – legyen szó a Sajtófókuszról, a Komp-Press Hírcsomagról vagy találkozó rendezéséről. Így szeptember 30-án a soproni Erdélyi Körben találkozhattunk olvasóinkkal: Kovács Kiss Gyöngy a Korunk történelemtudományhoz kapcsolódó számairól, Kántor Erzsébet (a Sajtófókusz szerkesztője) a román médiáról, Kántor Lajos a folyóirat jövő évi programjáról beszélt.


 


A Korunk vizualitás-száma (2002/8) széles körű visszhangra talált, munkatársainktól, az olvasóktól számos pozitív visszajelzés érkezett. A kolozsvári Györkös-Mányi Albert Emlékházban szeptember 19-én mutattuk be a lapszámot, meghívott vendégünk Damokos Csaba (Sepsiszentgyörgy) volt. A beszélgetés középpontjába egy erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozásának szükségessége került.


 


Október 30-án a Láthatatlan Kollégium keretében, a „Láthatatlan esték” sorozatban a kolozsvári egyetemisták és meghívott tanárok (Szilágyi N. Sándor és Al. Polgár) vitatták meg a terrorizmus kérdéseit, a Korunk szeptemberi száma (Ázsia – 2002) alapján. Az „Egy évvel szeptember 11 után” témájú vitát Horváth Andor vezette.


 


 


Bencsik János művészi útjáról


A posta rejtélyes útjain megkésve (szeptember 26-án) érkezett a szerkesztőségbe „A Korunk Galériában indultak” c. ankétunk kérdéseire Bencsik János válasza, Budapestről. Pótolva a hiányt, itt közöljük Bencsik válaszát a három kérdésre (1. Hogyan emlékszik vissza első jelentkezésére a Korunk Galériában?; 2. Merre vitt azóta művészi útja?; 3. Mit küldene ma a Korunk Galériának?):


Budapest, 2002. június 29.


1. Kissé röstellkedve, ugyanis az történt, hogy a leheletfinom vonalrajzokat kartonokra ragasztottam, s a meleg hatására, kiállított műveim elég fura állapotba kerültek. Jó lecke volt az anyag természetéről...


2. Fizikai értelemben néhány nyugat-európai portyázást leszámítva az egyik B. betűs városból a másik B. betűs városba, Bukarestből Budapestre. Ez volt az út drámaibb eleme. Szívesen hallgattam volna e téma kapcsán egy hasonló költözésről nagy elődöm, Barabás Miklós történetét...


Ez év márciusában, szinte napra tizenhárom évvel az említett költözködés után ismét kiállításom nyílt Bukarestben. 1971 óta a hetedik. Festményeket mutattam be az ottani Magyar Intézetben, A megnyitón V. A. barátom felolvasta egy rövid, velem kapcsolatos 1964-es naplórészletét: „csak a grafika érdekli, azt mondja, hogy a fekete-fehérben sokkal több fantázia van, mint a festészetben”. Immár bő másfél évtizede főleg festek, de most, amikor a Korunk Galériában rajzaim helyükre kerültek, az idézett mondatnak (mely nagy derültséget váltott ki a bukaresti megnyitón) helye van. Annak is örvendek, hogy a szörnyűséges huszadik század izmusai közt botorkálva ennél súlyosabb következetlenség nem terheli eddigi létemet.


3. A Korunk Galériában ez év júniusában kiállított rajzaimat. Érzésem szerint ezek pontosan mutatják utamat az absztraktból, a fekete-fehértől (via Giacometti) a színek és figuralitás világába.


 


 


Korunk Galéria


2002. június 28: Könczey Elemér: Szöveg nélkül – karikatúrakiállítás és könyvbemutató. Bevezetőt mondott Tibori Szabó Zoltán, paródiákat olvasott fel Székely Csaba. Gitáron Dénes József játszott. Fellépett még a Szomszédnéni Produkciós Iroda.


2002. szeptember 6: A Zsoboki Művésztábor munkáiból válogatott kiállítás. Bevezetőt mondott Kántor Lajos. Fellépett a zsoboki gyermekkórus.


2002. október 25: A kolozsvári Báthory István Liceum diákjainak rajzai A Gyermekek és a NATO címmel. Bevezetőt mondott és a Korunk októberi, a gyermekirodalommal foglalkozó számát bemutatta Balázs Imre József. A lapban megjelent gyermekversekből olvasott fel Palocsay Kata és Hatházi András. Közreműködött a líceum gyermek-kamarakórusa, Halmos Katalin vezényletével.


 


 


Bolyai János-konferencia New Brunswickon


Lapzártakor kaptuk villámpostán az alábbi levelet Bakos István budapesti munkatársunktól: Kedves Barátaim! Múltkori megkeresésetek nyomán szíves tájékoztatásul továbbítom az újabb Bolyai-konferenciáról az USA-ból kapott alábbi információt. Ezt megtoldom azzal, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadónál ugyancsak a Bolyai-évfordulóra, most jelent meg Kálmán Attila Nemeuklideszi geometriák elemei című könyve, amely Bolyai Appendixének, a Bolyai–Lobacsevszkij-féle hiperbolikus geometria és a Riemann-féle (egyszeres és kétszeres) elliptikus geometria vázlatos ismertetését tartalmazza.


Kétszáz éve született Bolyai János, a magyar tudomány legnagyobb alakja. Magyarország és Erdély után itt, az Egyesült Államokban is tudományos konferenciával ünnepeljük a Bolyai-évfordulót, amelynek eseményei november 22-én estétől november 23-án estig tartanak. A konferencia előadásai közérthetőek lesznek, és rávilágítanak Bolyai felfedezésének egyetemes jelentőségére. A konferencia rendezői: a Bolyai Tudományos és Művészeti Előadássorozat Szervezete, az Amerikai Magyar Alapítvány és a New York-i Magyar Kulturális Központ. Az előadások színhelye: American Hungarian Foundation, 300 Somerset Street, New Brunswick, NJ 08901. Az ötvenperces főelőadásokat Prekopa András, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (Bolyai János forradalma), Kiss Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (Bolyai János arculata az újabb kutatási eredmények tükrében) és Bergou János, a fizikai tudományok doktora (Bolyai felfedezése és a fizika) tartja.


Bolyai János (1802. december 15–1860. január 27.) Kolozsvárott született és Marosvásárhelyen halt meg. Erdély akkoriban önálló Magyar Nagyfejedelemség volt a Habsburgok uralma alatt. Bolyai János, a marosvásárhelyi Református Kollégium híres matematika, fizika és kémia professzorának, Bolyai Farkasnak a fia, már tizenévesen hozzáfogott, hogy megoldja a kétezer éves problémát: bebizonyítsa Eukleidész ötödik posztulátumát a többiekre támaszkodva. A posztulátum azt mondja ki, hogy a síkban adott egyeneshez egy rajta kívül fekvő ponton át egy és csakis egy párhuzamos húzható. Miután felfedezte, hogy az ötödik posztulátum független a többitől, megalkotta az abszolút és a hiperbolikus geometriát. Az előbbiben nem tételezzük fel, nem is tagadjuk az ötödik posztulátumot, az utóbbiban azonban azt tesszük fel, hogy adott egyeneshez egy rajta kívül fekvő ponton át végtelen sok párhuzamos húzható a síkban. Bolyai János 21 éves volt, amikor 1823. november 3-án felfedezéséről tudósította apját: „oly felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam is elbámultam: a semmiből egy új, más világot teremtettem”. Bolyai János felfedezésének legértékesebb alkalmazását a 20. század modern fizikai elméleteiben nyerte el. Egyéb munkái között legjelentősebb a komplex számok elméletének egzakt megalapozása. Jóllehet semmi egyebet nem publikált, mint a 26 oldalas Appendixet – főként azért, mert nem ismerték el annak jelentőségét –, de hátrahagyott 3000 oldalnyi matematikai és 11 000 oldalnyi egyéb témájú kéziratot. Nemrég, a matematikai kéziratok alapos áttanulmányozása váratlan sikerrel járt: olyan számelméleti ,,gyöngyszemeket” találtak, melyek teljesen újak voltak Bolyai korában.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal