HU  |   RO  

Korunk 2002 Január

Bevezető

Az erdélyi magyar film, a Janovics Jenő nevéhez kapcsolható, világviszonylatban úttörőnek számító, az első világháborút megelőző időben indult kolozsvári filmgyártás emléke már-már a mitologikus homályba vész. Feltámasztására ha történtek is kísérletek, új játékfilmek nem születtek. Amit erdélyi filmként lehet számon tartani – mint Szőts István világvisszhangú alkotását, Emberek a havason című, Velencében díjnyertes művét, a negyvenes évek elejéről –, annak is a forgatókönyv, a rendező és a külső felvételek okán volt „csak” köze Erdélyhez. Pedig a művészi kapacitás régóta anyagi lehetőségekért kiált! A magyar nyelvű televíziózás romániai gyakorlata látszott bizonyos keretet biztosítani újra a filmezéshez, és ebben az intézményes formában születtek is elismerésre méltó teljesítmények (például Xantus Gábor képzőművészeti tárgyú dokumentumfilmjei), ám a lehetőségek korlátozottsága, beszűkülése nem tette lehetővé, mindmáig, az érdemi folytatást. Az utóbbi években mozdulni látszik valami – bent is és kívülről is. Fiatalok egyre többet hallatnak magukról, erről tanúskodik például a Filmtett című kolozsvári lap megindulása. Marosvásárhelyen évről évre bemutatkozhatnak a romániai magyar (amatőr vagy nem amatőr) filmkészítők. Budapesti neves filmszakemberek fedezik fel újra Erdélyt, és van már példa a Bukaresttel való szövetkezésre, érdemi koprodukciók elkészítésére. Páskándi Géza, Bodor Ádám, Csiki László, most pedig Király László irodalmi szövege mozgatta meg magyar (és román) filmesek fantáziáját; a Fény hull arcodra, kedvesem a Budapest Filmstúdió és a bukaresti Castel Film közös munkájaként, csak erdélyi magyar színészekkel, igazi premiernek ígérkezik. Előbb-utóbb talán újra beszélhetünk kolozsvári filmgyártásról is. No meg Erdélyhez kötődő filmesztétikáról, filmkritikáról, filmes életről. A Korunk-hagyományok ugyancsak köteleznek, hogy támogassuk, szolgáljuk mindazt, ami ebbe az irányba mutat.


 


K. L.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal