Debrecen 1532 óta államjogi szempontból Bihar megyével együtt Erdélyhez tartozott. Az 1538. évi váradi béke mellett1 ezt a hovatartozást a különbözõ békeszerzõdések is megerõsítették. A fejedelmek – értékelve az „aranylábú” Debrecen gazdagságát – igyekeztek azt különféle kiváltságokkal elõmozdítani. A tanulmány ezekbõl a kiváltságlevelekbõl merít, s ezek által igyekszik rámutatni Erdély és Debrecen kapcsolatára a 16. században. Forrásként a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban (HBML) található Mohács után keletkezett (Muo.) oklevelek szolgáltak. A Debrecen város titkos levéltárának oklevélgyûjteményébõl (IV A. 1021/a), illetve a különbözõ tartalmú iratokból (IV.A. 1021/b) – másolatokkal együtt – több mint 200 oklevélben olvashatunk az erdélyi fejedelmek Debrecent érintõ politikájáról.

 

I

Debrecen a maga 10–12 ezer lakosával, gazdag mezõgazdasági árutermelõ, kereskedõ és iparos lakosságával a mezõvárosi fejlõdés csúcsát képviselte. Azonban „…alig volt helység a magyar földön, mely az ország közjogi szakadozottságát oly híven tükrözte volna vissza, mint Debrecen”.2 A város háromfelé adózott: Erdélynek 1216 porta után3, minthogy a város õsi határával és néhány új szerzeményû pusztájával együtt az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott; a töröknek 1566 óta 2000 forinttal (ami késõbb emelkedett); a magyar királynak pedig némely zálogos és adományos birtokai után, melyek Szabolcs megyében feküdtek. A háromfelé való adózás, illetve ajándékok küldése sem volt elég ahhoz, hogy a  kõfal nélküli „mezõben épült” város nyugodtan éljen és gazdagodjon. A háromfelé hódolás meg a különbözõ, egymással ellenséges hadseregek kényszerû kiszolgálása sokszor hozta nehéz helyzetbe a város vezetõit. Bírái és szenátorai elismerésre méltó diplomáciai ügyességgel lavíroztak a sokféle hatalmasság között: „…õk mezõvárosban lakván nem oltalmazhatják vala magokat, ha mindenik félnek kedvit nem keresnék…”4 Debrecen tehát úgy politizált, hogy mindhárom hatalom azt higgye, a város övé, nem pedig a másik kettõé, s ennek fejében kímélje, segítse a lakosságot. Ezért kéri az erdélyi fejedelmektõl kiváltságai megerõsítését.

1. Izabella királyné 1549. szeptember 9-én elrendeli, hogy az állami és megyei tisztviselõk tartsák tiszteletben Debrecennek a János király által adományozott kiváltságait:„… megparancsoljuk jelen levél szerint, hogy mondott Debrecen városunk elõbb említett polgárait és lakosait az õ régi jogaikban, kiváltságaikban és szabadságaikban együtt és külön ezen kiváltságoló levelek beleegyezése szerint, amelyeket bírnak, nem másként, mint ahogyan ezen levelekbe bele van írva, megõrizni kell és tartoztok…”

Az oklevél eredeti, papírra írt, ép. Egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecsét látható rajta. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 10.

2. Ezeket és a János Zsigmond által adományozott kiváltságokat Báthory István is elismeri 1571. szeptember 2-án Gyulafehérváron, és megerõsíti azokat. Elrendeli betartásukat.

Eredeti, papírra írt oklevél rányomott Báthory-gyûrûs pecséttel. HBML IV A. 1021/a. Muo. 28.

3. 1575. május 8-án Báthory István átírja Debrecen város kiváltságlevelét, és megerõsíti.

Pergamenre írt eredeti oklevél, viaszba nyomott függõpecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 29.

4. Báthory István 1582. október 22-én Varsóban kelt mûvészi iniciálékkal díszített oklevele, mely tartalmazza Zsigmond (1411. febr. 23.), Hunyadi János (1452. nov.11.), Mátyás (1458. márc. 9., 1460. március 29., 1465. febr. 13.) és Erzsébet (1477. márc. 4.) kiváltságleveleit.

Füzet alakú, pergamenre írt, eredeti oklevél, egy függõ Báthory-féle címerpecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 35.

 

II

Debrecen egyik igen fontos kiváltsága a Nagy Lajos által 1361-ben adományozott szabad bíróválasztás és a mindenre kiterjedõ bíráskodás. Ez – kibõvítve késõbbi kiváltságokkal – olyan széles körû szabadságot adott a városnak, mely közjogi tekintetben a királyi városokkal azonos szintre emelte Debrecent. Belügyeibe még a földesurai sem szólhattak bele, csak felsõbb fellebbezési fokon.

1. Izabella királynõ 1557. március 12.-én kelt levelében elrendelte, hogy az állami és megyei tisztviselõk, tartsák tiszteletben Debrecen kiváltságait: „…és õket a fentebb említett szabadságuk, kiváltságuk ellenében elítélni vagy ítélõszéketekbe állítani, kényszeríteni vagy pereik régi fellebbezéseibe beleavatkozni és ítélkezni ne merjetek, de összes és minden egyes ügyeikbe, amelyek az elõbb említett Debrecen város fõbírója és esküdt polgárai elõtt vizsgáltattak a fellebbezés útja által, az alaposabb felülvizsgálat és végsõ ítélkezés érdekében a mi színünk elé áttenni, ezt engedni és megengedni kell és tartoztok…”

Eredeti, papír, kissé rongált állapotban maradt fenn. Pecséte töredezett, viaszba nyomott vörös ostyapecsét. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 17. Fordította P. Szalay Emõke.

2. Szapolyai János 1568. május 28-án biztosítja a város számára a nemesek feletti bíráskodási jogot a királyi személyes bírósághoz való fellebbezés mellett.

Eredeti, papír, ép. Egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecsét található rajta. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 23.

3. János Zsigmond 1569. május 21-én utasítja a Debrecenben alkalmazott királyi tisztviselõket, hogy a város kiváltságait a bíráskodás területén tartsák be: „…Az birák eleot leot teorwenjeket regi zokas zerint az tjztartok elejbe botsassak az tjztartokis teorwenj zerint zokot appellatiot w felsege elejbe tartozzanak botsatanj…”

Eredeti oklevél, papírra írva. Rajta rányomott ostyapecsét maradványa. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 24.

4. János Zsigmond az 1570. szeptember 10-én kelt oklevelében megerõsíti a debreceni városi hatóság bírósági jogkörét. Fellebbezni a személynöki bírósághoz lehetett.

Eredeti, papír. Az oklevél ép, az ostyapecsét, melyet vörös viaszba nyomtak, töredezett, hiányos. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 25.

Báthory erdélyi vajda Debrecen város panasza alapján elrendeli, hogy az ítélethozatal fellebbezési fóruma a fejedelmi bíróság legyen: „…alázatos könyörgését meghallgatva a ti hûségeteknek és közületek bárkinek ezek rendjében igen erõsen elrendeljük és megparancsoljuk, hogy õket a késõbbiekben az õ szabadságaikban és kiváltságaikban megõrizni és általunk is kiadottakban megõriztetni és õket a kiadott szabadságukkal és kiváltságukkal szemben elítélni, vagy az ítélõszéketekbe állítani, kényszeríteni vagy pereik fellebbezéseibe bármilyen módon beleavatkozni és ítélkezni ne merjetek, de összes és minden egyes külön ügyeikbe, amelyek az elõbb említett Debrecen város fõbírója és esküdt polgárai elõtt vizsgálgattak, a fellebbezés útja által alaposabb felülvizsgálat és végsõ ítélet érdekében a mi színünk elé áttenni, ezt engedni és megengedni kell és tartoztok. Különben ne cselekedjetek, jelen levelünket átolvasás után adjátok meg az értesítõnek. Kelt Fehérvárott, az Úr 1583. évében július 28-án. Somlyói Báthori István…”

Eredeti, papír rányomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 41.

5. A nemesek feletti bíráskodási jogkört erõsíti meg Báthory Zsigmond 1584. március 22-én a lengyel király, Báthory István adománylevele alapján.

Eredeti oklevél, mely papírból készült. Rajta rányomott ostyapecsét látható. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 42.

6. Báthory István 1588. október 25-én továbbá azt is engedélyezi Debrecen város hatóságának, hogy bármiféle bûnözõket saját hatáskörükben üldözhessenek és büntethessenek.

Az oklevél ép, füzet alakú. Egy sérült királyi függõpecsét látható rajta. HBML IV.A. 1021/a. ad Muo. 66.

7. Báthory István országbírónak bizonyságlevele 1589. május 20-án kimondja, hogy Debrecen város elöljárói nem a királyi udvari ítélõszék elõtt, hanem a vajdai szék elõtt  tartoznak megjelenni a Lónyay Erzsébet által az Eperjesi Törvényszék elõtt kezdett perben. „…oppidum Debretzen in ipso comitatu Byhoriense existeret, hic in curia regia comparere, ac judicium recipere in quamquam audirent…”

Eredeti, papír, rányomott pecséttel. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 113. sz.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Debrecenben elsõ fokon egyértelmûen a bíró és az esküdtek határoztak. A fellebbezési hatóság változik, de végeredményben a szenátus csaknem kizárólagos fellebbviteli bírósággá válik, tehát a bíró és a tanács kezében volt Debrecen büntetõjoga.

 

III

Debrecen végsõ soron magánföldesúri város volt korszakunkban, többek között a Török család zálogbirtoka annak kihalásáig. Izabella királyné ezt 1557-ben rendeletileg ki is mondja.

1. Izabella királyné az 1557. március 10-én, Gyulafehérváron kelt oklevelében a régi idõktõl fogva Debrecenhez tartozó Poroszlóteleke, Szent Demeter, Zathateleke, Látóteleke, Szent Kereszt nevû föld és Soma földek használatában Debrecen lakosságát jövõre nézve háborítás nélkül meghagyja.

Hitelesített, egyszerû másolat. HBML IV.A. 1021/b. l.d. 39.sz.

Ugyanakkor a város az adománybirtokok révén maga is feudális birtoktulajdonos.

2. A Váradi Káptalan 1578. november 22-én átírja Báthory Kristóf erdélyi vajda Debrecen város részére kiadott oklevelét a szentjobbi monostor birtokba iktatása tárgyában.

Eredeti, pergamen, ép. Rajta függõpecsét zsinórzatának töredéke látható. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 30.

3. 1583. március 30-án kelt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem levele, melyben Debrecen város kérésére a Nagyerdõ, Apafája nevû erdõségeket és a Máta nevû földet Debrecen határán belül az õsök joggyakorlatának megfelelõen  a debreceni polgároknak adományozza.

Papír, eredetin átírva a Váradi Káptalan 1583. május 18-i oklevelében. HBML IV.A. 1021/b. l.d. 90.sz., 1021/a. Muo. 38

4. 1583-ban a Váradi Káptalan átírja a Debrecen birtokaira vonatkozó korábbi adományleveleket Báthory Zsigmond utasítására, és jelentést tesz a birtokba iktatásról Debrecen javára.

Eredeti, pergamen, konzervált. Zsinórzatán függõpecsét töredéke. HBML IV A. 1021/a. Muo.40.

5. Gyulafehérváron kelt 1592. július 15-én Báthory Zsigmond adománylevele, melyben a városnak adományozza a Csáky-féle kúriát és annak telkét.

Eredeti, papír, konzervált. Egy rányomott ostyapecsét található rajta. HBML IV 1021/a. Muo. 53.

 

IV

A népesség áramlása, így a jobbágyok szabad költözése is a városok fejlõdése szempontjából igen fontos tényezõ. Az erdélyi fejedelmek folytatták elõdeik (Garai Miklós, Zsigmond, Mátyás) ez irányú szabályozási tevékenységét:

1. János Zsigmond 1563-ban  megparancsolja, hogy a török elõl Debrecenbe menekülõ jobbágyok költözését akadályozni, vagy õket Debrecenbõl visszakövetelni senki ne merészelje.

Pergamenre írt, füzet alakú, eredeti oklevél. Sérült királyi függõpecsét rajta. HBML 1021/a. ad Muo. 66.

Az elsõ oklevelek – melyek segítették a jobbágyok szabad költözését – kiadása valószínûleg a török elõli meneküléssel függött össze.

2. János Zsigmond 1563. július 18-án parancslevelében meghagyja, hogy a Debrecen városába költözõ jobbágyok a polgárokkal hasonló jogban részesüljenek, a földesurak nem terhelhetik és kötelesek megengedni, hogy ott maradjanak.

János Zsigmond ebben az oklevélben nem köti ki, hogy csak a tartozásait lerovó jobbágy költözhet be Debrecenbe, vagyis ez a jobbágy egyenlõ jogban részesül a többi polgárral, és többé vissza nem követelhetõ.

Papírra írt, eredeti oklevél, rányomott piros viaszpecséttel. HBML IV.A.  1021/b. 1.d. 46. sz.

3. Báthory Zsigmond 1589. április 24-én kelt levelében meghagyja Debrecen város bíráinak, hogy „…valakij onniett Bihar warmegijebeol keozetekben megien, annak aggijatok tuttara, hogj igj azok uthan eois [Kis Boldizsár adószedõ] uthannok irathassa…”

Eredeti, papírra írt oklevél, rányomott pecséttel. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 111. sz.

A fejedelemség jövedelmeinek növelése mellett ebben az esetben arról is szó lehet, hogy a különleges kiváltság következtében Debrecen a szökevény jobbágyok átmenõhelye volt.

4. 1590. május 1-jén kelt Somlyói Báthory Zsigmond erdélyi vajda parancsa, melyben korlátlanul engedélyezi a jobbágyok Debrecenbe költözését, megtiltja, hogy azokat bárki bántalmazza („… turbare, molestare et damnificare…”).

Eredeti, papírra írt oklevél, jól olvasható, rányomott pecséttel. HBML IV.A.1021/b. 1.d. 117.sz. HBML. IV.A. 1021./a. ad Muo. 172.

Báthory Zsigmond tehát – aki a legtöbbet foglalkozott ezzel a kérdéssel – korlátlanul biztosítja a beköltözés lehetõségét.

5. 1592-ben utasítja Bocskai István váradi fõkapitányt, gondoskodjék arról, hogy Debrecenbõl az odaköltözött jobbágyot senki ki ne vihesse. Amennyiben ilyen törekvés elõfordulna, védje meg a várost.

Papírra írt eredeti oklevél, rányomott pecséttel. HBML IV.A.1021/b. 1.d. 120.sz.

6. 1593-ban a beköltözést akadályozók ellenében kellett fellépnie. A május 1-jei oklevelében oltalmat ígér az odamenekült jobbágyok számára.

Pergamenre írt oklevél, fejedelmi függõpecséttel. HBML IV.A.1021/a. ad Muo. 92.

 

V

Végigtekintve a korszakon láthatjuk, hogy a szabad mozgás joga élt. Ennek két oka is van. Egyrészt a 15. század végén a város egy része csaknem elnéptelenedett, ez a birtokosokat arra kényszerítette, hogy az uralkodónál kieszközöljék a jobbágyköltözés szabadságát, másrészt Debrecen is örömmel fogadta az idegeneket. A városban lényegében megszûnt a társadalmi rétegek közötti jogi különbség, hiszen aki „a város közé adta magát”, polgárrá vált, nem volt tehát feltételhez kötve a polgárjog elnyerése. Viszont a közösség egységét semmi és senki nem bonthatta meg. Ezért tiltakozott a város a kiváltságaikhoz ragaszkodó nemesek (görögök, esetleg latrok) beköltözése ellen foggal-körömmel. A harc eredménye: a városba költözõ nemes nem érvényesíthette kiváltságait.

1. János Zsigmond 1561. június 9-én elrendeli a Debrecenbe költözött nemesek adófizetési kötelezettségét, és megerõsíti a város kiváltságait: „…ezek a nemesek, akik Debrecen városában laknak, a többi városlakóval együtt a különféle fizetésekben és bármely szolgálat nyújtásában és az összes többi terhekben, mivel a közös hasznot és alkalmasságot élvezik, a szokásos terheket viselniük kell, elrendeljük…”

Eredeti oklevél, papírra írva, egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML IV.A.1021/a. Muo. 19. Fordította P. Szalay Emõke.

2. Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem 1582. október 25-én Debrecen város számára – többek között – kimondja a nemesek feletti bíráskodás jogát: „Azt akarjuk, hogy az itteni nemesi személyek a szerint azon törvények alá vetettek legyenek, mint azelõtt is, ha ezen bûnök elkövetõinek bizonyulnak…”

Pergamenre írt eredeti oklevél, befûzött viaszpecsét töredékével. HBML IV.A.1021/b. 2.d. 238.sz. Fordította Balogh István.

Debrecen tehát sérelmesnek találta, ha a nemesi jog érvényesült a polgárjoggal szemben. Ezért lép fel rendkívül határozottan néhány nemesi jogú tulajdonos ellen. Ilyen önálló nemesi jog nem is jött létre a városban, csak rendkívül korlátozott számban. A témát Dr. Balogh István részletesen tárgyalta5, itt csak példának említünk egyet a birtokszerzések közül:

3. Báthory Zsigmond 1587. október 31-én kiadott megerõsítõ levele átírja a Váradi Káptalan Debrecen város nemesi kúriájára (melyet 2300 magyar forintért megvásárolt)  vonatkozó kiváltságlevelét.

Eredeti, papírra írt, restaurált oklevél, egy rányomott Báthory-féle ép ostyapecséttel. HBML 1021/a. Muo. 48. Ezt az oklevelet a Váradi Káptalan 1588. június 27-én átírja. (Lásd Muo. 49.)

A források tanúsága szerint a16. században nagy számban éltek vagyonos nemesek, akik nem erõltették nemesi jogaik érvényesítését. Debrecen ezért beköltözésüket nem akadályozta, de annak sem volt ellene, hogy a polgárok nemesi kiváltságokat szerezzenek.

4. Fórys Ambrus például Báthory István erdélyi fejedelemtõl 1580. szeptember 15-én nyert címeres nemeslevelet.

Eredeti, pergamenre írt adománylevél. Rajta címerfestmény és girland-díszítés, mely elmosódott. Az oklevelet restaurálták. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 34.

 

 

VI

Mi az oka annak, hogy a nemesek készek feladni kiváltságaikat, hogy Debrecenbe költözvén kitûnõ polgárokká váljanak? A magyarázat egyszerû: Debrecennek olyan kiváltságai voltak, hogy a beköltözõ nemes kiváló helyzetbe és biztonságba jutott. A hódoltság területének bizonytalansága és kiszolgáltatottsága helyett a debreceni kereskedõ-iparos polgár léte és vagyonosodása a 16. század utolsó harmadáig valamennyire biztosított volt. Egyik ilyen kiváltság volt a vámmentesség. A debreceni kereskedés fõ tárgya a marha volt, mert „…nem csak Osztrák- és Cseh-, hanem Németországot is egész a Rajnáig nagy részben Magyarország látta el vágó marhával…”6 Nem véletlen tehát, hogy olyan nagy jelentõsége volt Debrecen számára a zavartalan kereskedelemnek. Ezt a vámmentességekrõl szóló oklevelek tömege is igazolja.

1. Szapolyai János 1527. január 27-én – megjutalmazva a debreceni polgárokat hûségükért, hogy kitartottak mellette – meghagyja, hogy bárhol folytassanak kereskedést az országban, vámmentességet élvezzenek: „…õket bármilyen adófizetésre a mi és mondott elõdeink kegyes kivételezése ellenére kényszeríteni vagy késztetni, vagy õket dolgaikban, javaikban és személyükben bármilyen módon megkárosítani nem engedjük…”

Eredeti oklevél pergamenre írva, rányomott királyi ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo.1. Fordította P. Szalay Emõke.

2. 1530. július 15-én ugyancsak õ mindennemû vámfizetés alól mentességet biztosít a városnak: „…mindannyiukat a harmincad egész fizetése alól kiemeltük…”

Eredeti oklevél pergamenre írva, rányomott királyi ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 4. Fordította P. Szalay Emõke.

3. 1533-ban János király újra rendelkezik. Biztosítja a várost, hogy azon harmincad, melyet most a városban felállíttat és szedet / („in medio vestri tricesima collecta”), addig fog tartani, míg a harmincadnak többi helyeit a maga hatalma alá nem keríti.

Papírra írt, eredeti oklevél. A rányomott piros viaszpecsétbõl alig maradt valami, széttöredezett. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 28. sz.

4. 1534-ben megerõsíti a vámmentességet (Muo. 7), majd október 1-jén a só- és borszállítási harmincad fizetése alól menti fel a debrecenieket: „…mind eladásban, mind pedig vásárlásban õket a só és bor dolgaikban szabadon és békében és minden harmincadtól, dézsmától, adótól, vám, vagy bármely behajtás követelésétõl szabadon és békésen és minden akadályozás nélkül menni, állni, idõzni, nyugodni, engedni és engedélyezni kell és tartoztok…”

Restaurált, eredeti, papírra írt kiváltságlevél, vörös viaszba nyomott magyar királyi ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 8. Fordította P. Szalay Emõke.

5. Izabella 1556-ban (dec. 27.) János Zsigmonddal együtt rendelkezik a város adó- és vámmentességének tiszteletben tartása tárgyában a megyék és a hatóságok irányában: „…megparancsoljuk, hogy Debrecen város összes polgárai […] az õ megélhetésükhöz szükséges keresésbõl a mi és kiváló fiunk királyságának különbözõ részeit megjárják, dolgaikkal és áruikkal […] a ti birtokaitokra […] jöjjenek, és ezeket […] elítélni […] dolgaikat és bármely kereskedõ javakat lefoglalni vagy eltiltani […] soha ne merjétek…”

Eredeti, pergamenre írt oklevél, egy vörös viaszba nyomott ép fejedelmi ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 13. Fordította P. Szalay Emõke.

6. 1557. március 10-én Izabella újra biztosítja a város vámmentességét, és annak betartását a hatóságok részérõl elrendeli: „ ettõl kezdve amikor csak valahányszor az említett Debrecen város nevezett összes polgára és lakosa szekereivel, dolgaikkal, áruikkal hozzátok vagy bármiféle vámok helyeire érkezik, akkor õtõlük semmilyen adót vagy vámot követelni vagy kényszeríteni ne merjetek…”

Eredeti, kissé rongált oklevél, egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecséttel. HBML. IV.A. 1021./a. Muo.16. Fordította: P. Szalay Emõke.

7. János Zsigmond 1566. május 26.-án és 1567. október 13.-án adja ki a Debrecen város részére vámmentességet adományozó okleveleket, illetve annak megerõsítését. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 21. és 22.

8. Vajda Istvánhoz bihari tisztjéhez írt (1569. aug. 16.) levelében megtiltja, hogy a debreceni polgároktól vámot  (telonium) kérjenek a régi, Zsigmondtól és a többi királytól származó kiváltságok ellenére.

Eredeti, papírra írt levél, rányomott piros, töredezett viaszpecséttel. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 56. sz.

9. Báthory Kristóf 1580. március 15-én – elismerve a város vámmentességét – megtiltja, hogy Kalmár Mihályt szállítás után megvámolják

Papírra írt, eredeti oklevél, egy vörös viaszba nyomott ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 33.

10. A Báthory Zsigmond által kiadott parancslevél (1583. márc. 30-án) elrendeli, hogy a Debrecen részére biztosított kiváltságokat minden tisztviselõ és vámos tartsa tiszteletben.

Eredeti, restaurált, papírra írt oklevél, egy rányomott Báthory-féle ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 39.

11. A váradi fõkapitány (Király György) utalva a Báthory István és Báthory Zsigmond részérõl kiadott oklevelekre szabad és vámmentes kereskedési jogkört ismer el (1591. szept. 21.).

Eredeti, papírra írt oklevél, sárga viaszra nyomott, ép ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 51.

Ez a vámmentesség azonban mindig az illetõ város polgárainak saját árujára vonatkozott, s a vámtulajdonosoknak gondjuk volt rá, hogy a kiváltságleveleknek ezt a pontját a városok ne lépjék túl.

 

VII

Kulcsfontosságú szerep illetheti meg egy-egy város kiváltságai között az árumegállító és a vásártartási jogot. Ez a jog természetesen a számottevõ külkereskedelemmel rendelkezõ városok számára volt fontos. Debrecen híres volt heti-és országos vásárairól. A 16. század elején – II Ulászló jóváhagyásával – már évente hét országos vásárt tarthatott7, vagyis Debrecenben több mint egy negyedéven át országos vásár volt, ahol találkoztak az Alföld, a Felvidék és Erdély árui. Debrecen Kelet-Magyarország kereskedelmi központja volt. Az uralkodók által országosan kihirdetett kiváltság buzdította a kereskedõket, hogy áruikkal a városba jöjjenek, ahol személyükben és vagyonukban sérthetetlenséget élveztek.

1. János Zsigmond 1569. május 21-én kiadott oklevelében biztosítja Debrecen várost vásártartásának szabadságában: „…Debretzenbe a tiztartoknak sem vasarokhoz, sem sokadalmokhoz ne legien semmi keozek, hanem az biro tiztit nezik azok…”

Eredeti, papírra írt oklevél, egy rányomott ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 24.

2. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1582. október 25-én  Debrecen város hetivásárainak szabadságát és országos vásáraikat Sánta Péter háza közelében jogvédelemben részesíti.

Eredeti, pergamenre írt oklevél, egy ép fejedelmi függõpecséttel. Színes iniciálé díszíti. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 36.

Az árumegállítás joga nemcsak azt jelentette, hogy az állam számára szedi a vámot a város, hanem saját magának is, tehát ez Debrecen fejlõdését is jelentõsen segíthette. Ez a fejlõdés pedig a 16. században városunkat a mezõvárosok elsõ vonalába emelte.8

 

VIII

Az elõzõekbõl is kitûnik, hogy az erdélyi fejedelmek okleveleikkel nagyban hozzájárultak Debrecen fejlõdéséhez, gazdagodásához. A városi jogokat gyarapította a királyi kishaszonvételek jogának birtoklása. Konkrétan ez azt jelentette (a mészárszék és malom mûködtetése mellett), hogy Debrecen területén csak a communitas csapszékein lehetett  bort és egyéb szeszes italokat (sört, égetett bort) árusítani. A város eme kiváltságát azért kellett újra meg újra megerõsíteni, mivel némely városban lakó nemes királyi adomány, illetve öröklés alapján gyakorolta ezt a jogát.

1. Báthory Kristóf 1579. július 29-én erõsítette meg Debrecen város borkimérési jogát Sándor Péterrel szemben.

Papírra írt, eredeti oklevél. Az ostyapecsétet kívülre nyomták. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 31.

2. Báthory István parancslevele alapján csak Debrecen rendelkezhet borkimérési joggal Kardos Miklóssal szemben.

Eredeti, papírra írt parancslevél, egy vörös viaszba nyomott ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 32.

 

IX

Debrecen, mely a 16. század derekától három ország határának (Erdély, Török Birodalom, királyi Magyarország) érintkezési pontjába került, élt a lehetõséggel, s azonkívül, hogy bekapcsolódott a kereskedelembe, erõsödött, specializálódott a munkamegosztáson alapuló kézmûipara is.9

A város lakosságának 45 százaléka folytatott ipari tevékenységet a 16. század közepén, mégpedig 14 céhbe tömörülve.10 Ezért szorgalmazta a város, hogy a fejedelmek megerõsítsék céheik kiváltságát.

1. János Zsigmond erdélyi fejedelem 1570-ben kiadott oklevele a szíjgyártó és a varga mesterek kiváltságait erõsítette meg szemben Debrecen város bírójával. Az oklevél tartalmazza az 1484-es, 1489-es, az 1533-as és az 1569-es kiváltságleveleket.

Eredeti, papírra írt megerõsítõ levél (confirmatoria), rányomott piros viaszpecséttel. HBML IV.A. 1021/b. 1.d.

2. Az 1572-ben Gyulafehérváron kelt levél, melyet Báthory István adott ki, tartalmazza a szíjgyártó céh Debrecen város bírója elleni perét, mely szabadságuk megcsonkítása miatt kezdõdött. Tizennégy tanú vallomását is tartalmazza a peranyag.

Eredeti, papírra írt oklevél rányomott piros viaszpecséttel. IV.A. 1021/b. 1.d. 68.sz.

A vámmentesség, az árumegállító és a vásártartási jog, a céhek támogatása és egyéb kiváltságok meghozták gyümölcsüket: Debrecen ebben a vészterhes idõben az ország egyik legjelentõsebb iparú és kereskedelmû mezõvárosává fejlõdik.

 

X

A város kiváltságokkal való támogatása természetesen azt jelentette, hogy szilárd gazdasági háttérrel az adót is jobban tudták fizetni.A fejedelmeknek hódoló többi mezõváros minden viszonylagos gyarapodás ellenére is jelentéktelen maradt. Az erdélyi fejedelem a Török család kihalása után magánföldesura is lett Debrecennek. Ezután az évenként esedékes földesúri adót a fejedelmi kincstárba kellett beszolgáltatni.

1. János Zsigmond 1569. évi utasítása részletesen felsorolja, milyen kötelezettségek terhelik Debrecent: „…Az Debretzeni varos dezmaia barani, bwza, es meg tezen fl. 200, kihez az ispánok ne niwljanak, de zolgaltassek az waradi hazhoz. Tawaz vetemenibeol pedig semmi feleol dezmawal nem tartoznak […] Debretzen kilenceddel nem tartozik […] Az tiztartok az Zent Marton adaiahoz ne niwllianak sem az varosba, sem az falwkon, de az Debretzeni biro tartozzek arra gondot viselni, felzedni az varoson es az falvakon es w felsegenek w maga hiwen be zolgaltatni…” 

Eredeti, papírra írt oklevél, egy rányomott ostyapecséttel. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 24.

A 16. század végén Erdély új portaszámot állapított meg, s Debrecenre 600 porta11 után vetette ki a terheket, amelybõl Báthory Zsigmond 1589-ben 100 egységet elengedett.

2. Báthory Zsigmond 1589. október 28-án kelt levelében megengedi Debrecennek, hogy 600 porta helyett csak 500 porta után esõ adót fizessen ki: „…centum igitur portas, ex sexcensis illis portis connumeratis ratione quarum ijdem contributionem nobis dependere debeant…”

Eredeti, papírra írt oklevél, rányomott pecséttel. HBML IV.A. 1021/b. 1. d. 116. sz.

Az adó mennyisége a 16. században 2-3000 forint  körül mozgott: 1589-ig 1500 tallér, melyet ezután  2000 forintban, majd Boldvai idejében 3000 forintban számította12. Ez az összeg nem volt nagy. (Viszont minden befizetésrõl nyugtát kértek!) Adott esetben még az adó elengedésére is hajlandó volt a fejedelem.

3. János Zsigmond 1569. október 6-án kelt levelében – tekintetbe véve azon többrendbeli fizetéseket és adózásokat, melyeket a német és török részére teljesíteni kénytelenek – a Bihar megye részére kivetett minden adóztatástól felmenti.

Eredeti oklevél, rányomott vörös ostyapecséttel. HBML IV A. 1021/b. 58. sz.

A hadiadót (hópénz, darabont- vagy zsoldpénz) változatos formában kellett teljesíteni, pl. zsoldosokat kellett fogadni (esetleg a kollégium diákjai közül állítottak fegyvereseket). A katonabeszállásolás alól mentes volt Debrecen, de a várépítési munkából nem vonhatta ki magát.

4. János Zsigmond 1570. március 21-én kelt parancslevelében kötelezi a várost, hogy a váradi bástyák építéséhez naponta 100 embert adjon, ezeknek teknõjük, ásójuk vagy kapájuk legyen, és „…azonképpen tíz-tíz pénz fizetések járjon minden napra […] a száz ember mellé tíz szekér legyen, mely szekerek mindenike minden napra tíz-tíz pénz fizetés lészen…”

Magyar nyelven papírra írt egyszerû másolat. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 60. sz.

Végigtekintve az oklevelek során megállapíthatjuk, hogy Erdély és Debrecen kapcsolata jónak volt mondható a 16. században. Debrecen növekvõ gazdagságával, széles körû kiváltságaival közjogi tekintetben a királyi városokkal vetekedett. Erre is törekedett, s állandóan gyarapította jogait. Követei késõbb részt vettek az erdélyi országgyûléseken13, majd a megyegyûléseken. Nem kétséges, hogy sem a nemesek, sem a vármegye ezt a növekvõ hatalmat nem nézték jó szemmel, és ahol lehetett, beleszóltak a város belügyeibe. Voltak összekoccanások, de Debrecen megõrizte szuverenitását14. Debrecen Erdélyhez való viszonyát az okleveleken túl még számos forrásból és szemszögbõl vizsgálhatjuk. Ez azonban egy újabb dolgozat tárgya lesz.

 

JEGYZETEK

 1. Dr. Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp., 1918.  130.

 2. Angyal Dávid: Magyar Történelmi Életrajzok. 1887. IV.k. 131.

 3. Dr. Lukinich Imre: i.m. 133.

 4 Cserei Mihály: Erdély históriája (1661–1711). Bp., 1983. 124.

 5. HBML Évkönyve XVII  Szerk.: Gazdag István. Db., 1990. 5–11.; HBML Évkönyve XVIII Szerk.: Gazdag István. Db., 1991. 5–24.; HBML Évkönyve XIX Szerk.: Gazdag István. Db., 1992. 125–142. HBML Évkönyve XX Szerk.: Gazdag István. Db., 1993. 5–22. HBML Évkönyve XXI Szerk.: Radics Kálmán. Db.,1994. 5–32.

 6. Horváth Mihály: Az ipar és a kereskedés története Magyarországon. Buda, 1840. 62.

 7. Remete Pál napján, húsvét elõtt 6. vasárnapon, Szent György-napon, Szent László napján, Boldogasszony napján, Dienes napján és András napján. In: Debrecen története. I. Db., 1984. Szerk. Szendrey István. 223.

 8. Uo.

 9. Debrecen iparának története. Db., 1976. Szerk.: Ránki György. 17.

10. Magyarország története. 3. Szerk Pach Zsigmond Pál. Bp., 1985. 381.

11. Barta Gábor 1300 adózó portáról írt a16. század derekára vonatkozóan. In: Erdély története. I. Szerk. Makkai László. Bp., 1986. 478.

12. Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. Bp., 1905. 45.

13. HBML IV.A. 1021/b. 2.d. 253–254. sz.

14. Debrecen azt is elérte, hogy Váradon egy nemesi jogú házat vásárolt magának a Szent Márton utcában. HBML IV.A. 1021/b. 1.d. 122. sz.