HU  |   RO  

Korunk 2001 Szeptember

Bevezető

Levéltár – levéltáros. Szakembereket, kutatókat és egy igen szűk réteget leszámítva, széles körben e két megnevezés egyike sem tartozik a világosan, jól körülhatárolt fogalmak közé. Talán azért sem, mert a levéltár és levéltáros összetett szavakban a mai köznyelvben egyértelműen használt levél szó általában leszűkíti e fogalmak értelmét. Pedig a régi magyar nyelvben ez elsődlegesen iratot, oklevelet jelent, nem pusztán a mai értelmezés szerinti, valaminek írásbeli közlésére szánt, levélnek nevezett írást (az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár VII. kötetének levél címszavában a szó 49 értelmezését találjuk, túlnyomórészt az irat, oklevél szavak származékaiként).


Eredetileg a levéltár szó az értékes, főként jogbiztosító iratok, az irat jellegű történeti források szervezett őrzőhelyét jelentette, de napjainkban, az elektronikus írásrögzítés és -közlés korában ez a definíció is értelemszerűen bővül. Mit jelent ma a levéltár, milyen funkciókat kell ellátnia annak az intézménynek, mely hagyományosan a történeti bizonyítást, emlékezetet, azonosítást, megismerést szolgálja? Hogyan néz szembe a levéltáros a 21. század kihívásaival?


E néhány sor csak vázlatkísérlete mindannak, ami e két fogalommal összefügg. A továbbiakban maguknak a levéltárosoknak adjuk át a szót, akik munkásságuk eredményeiről, a rájuk bízott levéltárakról, kutatásaikról szólnak egy, a szakfolyóiratok közönségénél szélesebb olvasóközönséghez, amely – reményeink szerint – ezúttal is mérlegelni és értékelni fogja azt, ami hasábjainkon megjelenik.


 


K. K. Gy. 


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal