HU  |   RO  

Korunk 2001 Március

Bevezető

 


Közhely: mindannyian a piacról élünk. A zene miért volna kivétel?


Milyen tehát a zenepiac? Hogyan kellene válogatni, illetve támogatni? Mi befolyásolja a komoly, illetve a kommersz zene érvényesülését? Kizárólag a reklám, a hatékony impresszálás? Vagy a hetente változó divathullám, az újabb és újabb fogyasztói globálőrület modellál, mos egybe mindent és mindenkit?


Elegendő-e, ha a zene piacát elemezzük, vagy pedig ki kellene terjesztenünk a kört a zene erkölcsös piacképére, ahogy ezt egy kolozsvári zeneszerző javasolja? Nem volna ez sokkal inkább leszűkítés? Hiszen a zene erkölcsös piaca címszó alatt miként értekezhetnénk például a rapről, illetve a maneáról? És hova helyeznénk az indusztriális, na meg a filmzenét? Nem beszélve az MP3 világáról, amelyet alaposan megkavart a Napster ellen hozott felemás ítélet.


Avagy mennyire nevezhető erkölcsösnek, hogy az internet (és egy 20 éves fiatalember) jóvoltából akárki díjmentesen letöltheti akármelyik együttes szerzeményét (tulajdonát!), és ezért nem fizet jogdíjat? Szabadság, szabadság, de az internet sem lehet az idők végezetéig a szabad rablás piaca. Vagy mégis? Sikerül-e valaha megregulázni ezt a hatalmas, kezelhetetlennek tűnő új gazdasági „játékost“?


És a virtuális tényezők mellett oly sok a prózai, hétköznapi vonatkozású kérdés! Fennmarad-e a hagyományos zeneművészet? Szükséges-e? Létezik-e erre társadalmi igény? Az esemény, az előadás, a koncert, a közönségélmény, az igazi katarzis kerekedik-e felül – vagy pedig a tévé, a rádió és az internet, a video, a CD, a DVD és az újabb meg újabb kép- és hanghordozók győzedelmeskednek sajátos vonal- és pontrendszereikkel, bitjeikkel, bájtjaikkal?


Milyen is a zene piaca – a piac zenéje?


És milyen lesz?!


 


Sz. G.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal