Mikor a fák kinn ünnepelnek,

s hófehér hó táncol mezítláb,

kinézni ablakán a nyelvnek

s megtartani a látvány titkát.

Egy ilyen cigányesküvőről

érkeztek kelták és vikingek

lerántani az izzadt bőrről

száz Európa-térkép inget.

Ilyenkor jöttek hófúvatlan

csont-pusztákról mérges apácskák,

s áhítat-ezüst Kárpát-katlan

havában honunk megtalálták.

Ilyen fehér papírra vágytak

s ilyen higanygőz révületre,

s mint Kölcsey, dőltek az ágynak

klasszikus szöveget rebegve.

Hallom, hogy tenyerükbe fújnak,

kik lettek aztán mind elődök.

Hideg műhelyében az újnak

ujjukról lefagynak a körmök.

Ó, édeskedves Csíksomlyóim,

ó, Misztótfaluk Kolozsváron!

Kalandok Kolumbusz-hajóin

hogy érkezett Apáca, Kájon.

Hogy küldte őket Aranyosszék

és Siebenbürgen s Topánfalva,

s egymást mint szőlővesszőt nyesték,

hol kalácsot, hol málét falva.

Állunk mint házsongárdnyi kaptár,

mint másvilágot gyűjtő Téka.

Csak amit eddig meg is kaptál,

annak lehetsz a maradéka.