HU  |   RO  

Korunk 2001 Január

A szabadság viselése

A Korunk, messze túl a hároméves koron, pontosan hetvenötödik életévét töltve, „alanyi jogon" igényli a maga HONLAP-ját. Igényli és végre meg is valósítja. Hogy ebbõl a háromnegyed évszázadból mi kerül fel a világhálóra? Talán a következõ néhány személyi adat – és a folyóirat-történet dióhéjnyi summázata. Valahogy így:




KORUNK


Fórum. A kultúra, a tudomány fóruma. Születési helye, állandó lakhelye Kolozsvár (Erdély, Románia, Közép-Európa). Alapító szerkesztõje, Dienes László, 1926 februárjában havi szemlének nevezte (a hetvenes évek elején, átmenetileg, újra ez a meghatározás volt olvasható a folyóiratcím alatt), de õ sem csak a szemlézést tûzte célul a munkatársak elé, hanem a sûrûsödõ-bonyolódó világproblémák szabad megvitatását. „Senkire sem akarunk a régi dogmák helyére újakat ráerõszakolni." A világnézeti elkötelezettségnek ezt a formáját „az európai lélek eleven alkotó egysége" megteremtésének szolgálatába kívánta állítani. A provincia visszahúzó erejével viaskodott a szerkesztõként Dienest felváltó Gaál Gábor is, ám európai visszhangban mérhetõ sikerrel õ a liberalizmust a marxista ideológiával cserélte fel. A tizenhat évi megszakítás után, 1957-ben újraindított Korunk címe alá „Világnézeti, társadalmi, tudományos és mûvelõdési szemle" megjelölés került, s ez a gaálgábori örökség ébresztését jelentette. A romániai kommunista diktatúra szorításának enyhülõ éveiben (a hatvanas évek közepétõl a nyolcvanasok elejéig) a régi és az új erdélyi magyar értékek, a humánum európai normái kerültek túlsúlyba a folyóiratban, az önálló gondolkodás felé nyitott a lap.


1989 decembere hozta meg a cezúrát a második és a harmadik folyam között. A dienesi címet a Korunk megõrizte, mert folytathatónak ítélték szerkesztõi a „korunk neurózisáról" 1926-ban adott diagnózist „fasizmus, bolsevizmus és másnemû diktatúrák szükségképpeni következményei"-rõl. Tartalmat, formát és célt kívánt jelölni a régi-új folyóiratcímet értelmezõ (a szocialista állami elõírás helyére került) három szó: kultúra – haza – nagyvilág. A század utolsó évtizedében, folyamatosan fiatalodó munkatársi gárda részvételével, szerkesztési alapelvvé vált a súlypontos lapszerkesztés: a magyarság, Erdély, Románia, Közép-Európa s a média révén kitáguló világ problématérképével ismerkedhetett a Korunk-olvasó.


A harmadik évezred kihívásait a hagyományos folyóirat-forma és a mellékkiadványok (magyar és román nyelvû sajtószemlék, magyarul, angolul, németül, románul megjelentetett könyvek, antológiák) megõrzésével a Korunk újabb, messzebbre elhallatszó, látható fórum útján akarja visszaigazolni, a kérdésekre válaszokat keresni. Természetesen a világhálóról van szó – állandó kapcsolat teremtésérõl különbözõ országokban, Erdélytõl távoli földrészeken élõ, reményeink szerint már nem csak virtuális olvasóinkkal.




Ennyi a szöveg, amelyhez három vagy több havonta sem kellene hozzányúlni. A kiegészítés pedig? Elképzelésünk szerint hónapról hónapra vagy talán (a Korunk-rendezvényekre és a mellékkiadványokra gondolva) hetente szükséges (volna, illetve lesz!) az információk újítása. És amit még hozzá kellene tenni, legalábbis hozzágondolni, és korántsem idõszaki jelleggel, az az egykori kiváló Korunk-munkatárs (az 1991-ben használt címlap készítõje), a grafikus Baász Imre írásos hagyatékából idézhetõ: „A szerelmet, a kínt, a méltóságot, az alázatot, a reményt és a hitet a vágy teremti meg a szabadság viselésének és megízlelésének emberi bûvöletében. A vakondok akkor érzi és éli át a szabadságot, ha a föld alatt van. Feketeségben hozzáidomult saját szabadságának földalatti lehetõségeihez. Õ nem lát, de nem is kell lásson ahhoz, hogy szabadnak higgye ottani létét. A szabadság nem látvány. Az embert félrevezette a fény, megcsalta, mert elvakította a látvány szabadság-öröme."


Ne csaljuk meg önmagunkat!


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal