Ezeréves kereszténységünk emlékének szentelt rendezvények és kiadványok sorában, szerény külseje ellenére, kiemelkedő és ugyancsak hézagpótló Jakubinyi György gyulafehérvári érsek A Szentek nyomában Erdélyben című könyve.

Előszavában a tudós szerző leszögezi: „Évekkel ezelőtt először került kezembe olyan útikönyv, amely egész ország helységneveit hozza ábécérendben, mindenütt megjelölve időrendben, hogy az egyes helységben mikor melyik szent tevékenykedett, sírja vagy ereklyéje van (Richard Mayer: Die Heiligen in Deutschland. Ein lexikon der 540 deutschen Orte, an denen Heilige gelebt haben. Neue Stadt München—Zürich—Wien, 1987). Ez adta a gondolatot, hogy meg kellene szerkeszteni Erdély részére is a szentek útikalauzát, mert eléggé ismeretlen hívő népünk előtt. [...] A hivatalos szentek és boldogok mellé felvette azokat is, akiknek megindult a boldoggáavatási pere, vagy szó volt a per beindításáról. Az erdélyi (Erdélyben született) szentek mellé bevettem az Erdélybe látogató szenteket is. Erdélyt tágabb értelemben vettem: Erdély, a Partium és a Bánság, vagyis a Trianonkor Romániához került országrészeket, más szóval a gyulafehérvári, szatmári, nagyváradi és temesvári római katolikus egyházmegyéket. Rövid útikalauzomban csak a római katolikus Szentekkel foglalkozom.”

A mintegy 196 oldalt számláló, tetszetős borítójú könyvből — a kolozsvári Glória Kiadó és Nyomda munkája — kiviláglik írójának fogékonysága a lelkipásztorkodás időszerű módszerei iránt, és lépést tud tartani a külföldi szakirodalommal.

Főpásztorunk vérbeli pedagógusi értékére vall a Szentek tisztelete címet viselő első rész előszava, amelyben esetleges félreértéseket, előítéleteket oszlat el, az elburjánzó babonák elkerülésére int, és lelkiismereti aggályokat csitít el. Magyarázatot ad arra, hogy jó keresztényként mit és milyen mértékben kell hinnünk.

A mű a lehető legpontosabb tudnivalókat nyújtja mind ökumenikus, mind erdélyi katolikus szempontból. Ezt igazolja a következő részlet: „II. János Pál pápa 2000. május 7-én megtartotta Rómában a Colosseum cirkusznál — az őskeresztény római vértanúk szenvedésének egyik színhelyén — az ökumenikus megemlékezést a XX. század hittanúiról. Az ünnepségen részt vettek a Keleti Egyházak, az Anglikán Egyházak és a Protestáns Egyházak képviselői is. A XX. század keresztény vértanúinak számát több millióra teszik. A szertartáson nyolc csoportban emlékeztek meg róluk (a szovjet totalitarizmus áldozatai, a kommunizmus áldozatai más európai országokban, a nácizmus és fasizmus áldozatai, ázsiai és óceániai vértanú hithirdetők, a spanyol és mexikói katolikus üldözés vértanúi, Afrika és Madagaszkár hittérítői, amerikai vértanúk, a hit tanúi a világ különböző részeiben). Minden csoportból két nevet említettek idézetekkel alátámasztva, összesen tehát tizenhat személyt név szerint. A kommunizmus áldozatai között megemlítették név szerint Ioan Suciu román görög katolikus vértanú püspököt.

A Szentatya elrendelte a XX. század katolikus vértanúinak az összeírását, hogy tanúságtételük — szentté avatásuktól függetlenül — feledésbe ne merüljön. A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatóság a következő vértanúkat terjesztette fel a római bizottságnak: Ambrus György plébános, dr. Boga Alajos ordinarius substitutus, Bokor Sándor plébános, Boros Fortunát OFM ferences tartományfőnök, Fekete János főesperes-plébános, Gajdátsy Béla rektor-kanonok, Hajdú Gabriella orsolyita nővér, Macalik Győző titkos püspök, Pál József plébános, Pálffy János plébános, Reisner Friderika Hildegard szociális testvér, Sándor Imre ordinarius substitutus. Nem lehet a vértanúk közé sorolni azt a három erdélyi papot, akiket a fordulat után, 1989. december és 1990. december között rablók gyilkoltak meg (dr. Ébner Jenő lazarista, Lakó Menyhért nyugdíjas és Diarian Armenag Ferenc örmény katolikus plébános). Természetesen a vértanúság hiánya nem zárja ki életszentségüket, amelynek a vértanúság csak egyik formája. II. János Pál pápa bővítette a vértanúság fogalmát: mindenki vértanú, aki keresztény erényért hal meg (elsősorban a hit, remény és szeretet áldozataként), mint Kolbe Szent Miksa (Maximilian) OFM Conv. a szeretet auschwitzi vértanúja vagy Stein Szent Edith, akit elsősorban zsidó volta miatt pusztítottak el Auschwitzban, de karmelita apácaként. Tágabb értelemben a vértanúk közé sorolhatjuk mindazokat, akik hitükért börtönt vagy üldöztetést szenvedtek, de mindezt túlélték, s ezért a »hitvallók« csoportjába kerülnek. Ez a helyzet Márton Áron püspökkel is. A püspökök közül még ide sorolható dr. Alexandru Todea bíboros, fogaras-gyulafehérvári érsek, dr. Boros Béla temesvári c. érsek, Joseph Schubert bukaresti c. érsek, dr. Ioan Chertes kolozs-szamosújvári görög katolikus c. érsek, dr. Ioan Ploscaru lugosi görög katolikus püspök, c. érsek, George Guøiu kolozs-szamosújvári görög katolikus püspök, c. érsek, dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök, Marcu Glaser tiraszpoli püspök, jászvásári kormányzó, dr. Ioan Dragomir máramarosi görög katolikus titkos püspök, Augustin Pacha temesvári püspök, akik túlélték saját vértanúságukat, részben pedig még életben voltak 1990-ben a boldoggá avatási perek beindításakor. Ide soroljuk azokat az ordináriusokat, papokat, szerzeteseket, nővéreket, egyháztanácsosokat, világi híveket, akik hitükért vértanúhalált haltak, vagy börtönt szenvedtek, és túlélték vértanúságukat.”

A Jakubinyi György könyvében szereplő személyek közül 5 hivatalos szent, 4 hivatalos boldog, 1 tiszteletre méltó, 10 Isten szolgája, 21 vértanú és hitvalló; 11 püspök, 16 pap, 16 szerzetes, 6 szerzetesnő és 4 világi hívő szerepel.

Igen hasznos az Erdélyi Helységnévtár a Szentek nyomaival mutató, mert elősegíti az ismeretek lokalizálását. Mintegy 94 helységet találunk benne.

Túlzás nélkül állítható, hogy Jakubinyi György érsek atyánk a legtermékenyebb romániai magyar nyelvű katolikus lelkiíró is egy személyben.

Meggyőződésem szerint a mű szakkönyvként és lelki olvasmányként egyaránt eredményesen olvasható.