Lengyel László kérdésére válaszolva fejti ki Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát: „A kereszténység igazában véve életstílus, életforma. Nagy lehetőség, amely azonban nem zárja ki a bűnt, az emberi törékenységet. [...] Az egyház nemcsak és egyáltalán nem a megváltottak közössége, hanem az üdvösségre, megváltásra meghívottak közössége. A bűnösök közössége, akiknek Krisztus a reménysége, a megváltója. Az egyház egyszerre szent és bűnös. Eszményeink, amelyek felé vonzódunk, amelyek felé zarándokolunk, szentek és magasztosak, ami megvalósul, az mindig rész szerint való, töredékes.”

Milyen lelkiismerettel zárja a keresztény egyház az évezredet? Mit adott a kereszténység a Kárpát-medencei magyarságnak? És mit vett el tőle? Mi lett volna velünk Trianon után egyházaink hit- és közösségépítő missziója nélkül? A kelet-közép-európai politikai rendszerváltást követő évtizedben — a kommunista diktatúra idején „túlélésre” berendezkedett egyházaink — felkészültek-e az új évezred kihívásaira? Ment-e, megy-e „hitünk által a világ elébb?” (Vetési László) Meg tudjuk-e értetni magunkat, el tudjuk-e fogadtatni értékeinket globalizálódó világunkban a más világvallások képviselőivel? Csak mellettük élünk, de nem velük?

Kérdések garmadáját próbálja felvetni a Korunk erzedfordulós száma.

Nemcsak teológiai, hanem filozófiai megközelítésben is, miként a külső borítón olvasható súlypont-megjelölésünk (Magyar kereszténység — Magyar bölcselet) feltünteti. Mivel gazdagította a szükségszerű teológiai érdeklődés, a mindvégig eleven teológiai érzékenység például a kritikai értékfilozófiát, és ugyanakkor a magyar bölcseleti iskolák mit nyújtottak a teológiai gondolkodás korszerűsödése, megújulása számára? Melyek a keresztény művészeti gondolkodás alapvető kérdései az ezredfordulón?

Munkatársaink nem csupán lezárt folyamatokat elemeznek, életmegtartó és -gazdagító hitigazgatások távlataival is szembesítenek. Egyebek között azzal, hogy milyen legyen az új évezredben a magyar kereszténység. Jakabffy Tamás írásából két kulcsfogalmat ajánlhatunk az olvasó figyelmébe: lelkibb és gyakorlatibb. „Magyarjaink [...] legyenek megbízhatóbbak, lelkiismeretesebbek, okosabbak, figyelmesebbek, hűségesebbek, előrelátóbbak. Valószínűleg többet kezdhetnénk így egymással.”

Cs. P.