HU  |   RO  

Korunk 1999 Február.

Pályakezdők; A tájleírás; Tájkép, festővel (versek)


Karácsonyi Zsolt

 


Pályakezdők

 

Maradjon hát. Ne mozduljon,

de árnyéka ki-kilépjen a

körből. Két tenyerében a

kéket, a kék ereket mint

felhőt, lassú patakot,

hullámzó, tengerszerű jelzést,

kikeresse.

 

Maradjon hát. Tulajdon kezdeteit

kikutatván, üljön vagy lépteit

szaporítsa.

Serkenjen fel győzedelmesen.

 

 

A tájleírás

Elég egy kör, egy jelrendszer-perem,

ahol a szivárvány szagáról beszélhetsz.

Ezen a peremvidéken alszol.

 

A valóságok gyűrűjén egy szalmaszálat

húzni át, ennyi az álom. Amit ott

látni: fák és bogarak, egy cincér

amint madártekintet villan a hátán.

 

Akárha levélnehezéket, úgy tartja

szempillád az éj. Ébredésed:

a tájleírás.

 

 

Tájkép, festővel

Harminc méteres magasságban

a legfelső rügyek.

Karcsú nyakát hajlítja

szélbe. Jegenye-hattyú.

 

Nem véletlen, hogy erről írok.

Szappanozott tárgyak a fákon.

Tekintetek rögzített

villanásai.

 

Ilyenkor lehet megkívánni

a hosszú éveket.

 

Egy festő a mező közepén,

ahogyan rendező barátja

filmtekercseit bontogatja.

 

Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal