HU  |   RO  

Korunk 1997 Július

Amiről Bethlen Miklós Önéletírása hallgat


R. V√°rkonyi √Āgnes

 


Anglia et Hollandia Urbi et ego Ultra quam duos


annos studui, altera nobis Transylvanis Reformatis Mater et Patria est…


BETHLEN MIKLÓS


 


        „Anglia és Hollandia, ahol több mint két évig magam is tanultam, nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk” — Bethlen Miklós közvetlenül elfogatása után, 1704. június 19-én Lipót császárhoz írt és a vádak ellen védekező levelében így mentegetődzik amiatt, hogy kapcsolatokat tartott az angol és a holland bécsi követekkel. Amikor Jankovics József kiadásában a levelekkel együtt ez a Bethlen Miklós szöveg is megjelent, nyilvánvaló lett, hogy Erdély és II. Rákóczi Ferenc szervezkedésének esetleges összefüggései körül milyen sűrű homály vár eloszlatásra. Azt régen számon tartotta a szakirodalom, és magam is írtam róla, hogy Erdélyben 1699 óta heves társadalmi mozgalmak robbantak ki, de hogy a fejedelemség magyar politikai elitje s főleg a kancellár bármiféle összeköttetésben lett volna a felső-magyarországi szervezkedőkkel, arra vonatkozóan nem kerültek elő konkrét iratok. Különösnek tűnt ugyan, hogy Bethlen Miklós Onéletírásában több eseményről hallgat. Azt még csak magyarázhatjuk családját féltő óvatossággal, hogy nem említi násza, Vay Ádám nevét, hiszen nem akarta fiát bajba sodorni. Nehezebben érthető, hogy olyasmikről sem szól, amiket a Habsburg-kormányzat iránti elkötelezettségének minősíthetett volna. Így például egyetlen szót sem veszteget rá, hogy 1702-ben hosszan tárgyalt a konstantinápolyi angol követtel, majd Bécsbe ment, ahol beszélt Lipót császárral, és Erdély helyzetének rendezéséről tervezetet adott be József főhercegnek. Wesselényi István naplójának egyik részlete pedig egyenesen felébreszti a gyanút, hogy Bethlen ezen a nyáron, 1702 nyarán a Rákóczi-szervezkedést is érintő ügyben járhatott Bécsben. A Magyari András közzétételével Sanyarú világ címmel kiadott napló leírja Vay László elbeszélését a Rákóczi-szervezkedés történetéről. Ez az egyetlen kortárs forrás, amely arról tájékoztat, hogy Longveval nem kizárólag a francia, hanem az angol kapcsolatokra is biztatta Rákóczit: „az anglust, vagy a francia királyt... patronusnak kellenék fogadni”.


Néhány újonnan feltárt hazai és angliai forrás ugyancsak a szervezkedés eddig ismert történetének újragondolására késztetett. S a kulcsszemélyiség Bethlen Miklós menyének édesapja, Vay Ádám.


 


Vay Ádám bécsújhelyi fogsága


Lord George Stepney, Anglia bécsi követe 1701. május 21—június l-jén kelt jelentésében két személyt említ meg, akiket Rákóczival együtt elfogtak, Vay Ádámot és Szirmay Istvánt.1 Indokolt a kérdés, hogy miért éppen Vay Ádám nevét tartja említésre érdemesnek. Sőt Stepney 1703—1707 között, amikor szinte napról napra követte a magyarországi eseményeket, jelentéseihez többször mellékli másolatban Vay Ádám levélváltásait Szirmay Istvánnal és Okolicsányi Pállal.2


Mennyiben vett részt Vay Ádám valóban a Rákóczi-szervezkedésben? Miért érdekelte személye annyira az angol politikát?


A kérdésekre a Rákóczi-szabadságharc könyvtárnyi irodalmában nem találunk választ. Sőt a szervezkedés eddig ismert történetében utalás sincs angol kapcsolatokra.3 Vay Ádám életrajzában letartóztatásának okairól, esetleges részvételéről a szervezkedésben Rákóczi Vallomásainak szűkszavú közlésén és Longueval meg Sándor Gáspár vallomásán kívül dokumentumokkal nem rendelkezünk. Fogságában írt Ónéletírásában Vay maga is hallgat a szervezkedésről és a bécsújhelyi börtönről.4


1701 tavaszán, amikor a Habsburg-kormányzat Longueval bejelentései alapján megkezdi a tömeges letartóztatásokat, Vay Ádám negyvenegy éves. Tekintélyes és okos köznemes, viszontagságos múlttal, széles körű kapcsolatokkal. A felső-magyarországi protestáns kisnemeseket jól ismeri, Erdélyhez szoros családi szálak fűzik. Apja, Vay Péter ifjú korában I. Rákóczi György fejedelem udvarában szolgált, ifjabbik bátyja, Mihály Erdélyből nősült, s ott telepedett le. Leányai előkelő erdélyi ifjakhoz mentek feleségül, az elsőszülött leány férje a kancellár fia, Bethlen Mihály. Valószínűleg lefogásával azonos napon, 1701. április 18-án ajnácskői várából vitték el, a Confessio szerint először Kassára, majd Eperjesről május 16-án indították a többi fogollyal együtt Bécsújhelyre.5


Több mint egy hónapig nem szóltak hozzá, június 22-én hallgatták ki. A jegyzőkönyv egykorú hitelesített másolata szerint a kérdések Longueval bejelentésén alapultak. A németül feltett kérdésekre Vay latinul válaszolt. Longueval állításait, hogy nemcsak részt vett a felkelést előkészítő szervezkedésben, hanem fontos feladatokat is ellátott, következetesen tagadta. Kijelentette, hogy bár Bercsényit és Szirmayt évek óta ismeri, nincs velük semmi kapcsolata. Rákóczit két éve ismeri, Ungvárott és Szerencsen valóban találkozott is vele, de nem más miatt, mint bizonyos szőlőbirtok peres ügyben, a felkelés terveiről, a francia királynak írott levelekről soha nem hallott.6


Rákóczi ugyancsak tagadta Longueval jelentésének minden részletével együtt azt is, amiben arról volt szó, hogy Vay Ádám másokkal együtt beavatottja lenne a szervezkedésnek, sőt meghatározott feladatokat látott volna el.7


A vizsgálati foglyok kihallgatásával megbízott, felségsértési ügyekben szakembernek számító gróf Julius Buccelini főkancellár és dr. Johann Eilers, a Haditanács előadója Rákóczi és Bercsényi szervezkedését tényként állapította meg. Sőt a szervezkedés első, történetinek tekinthető összefoglalása, Johann Georg Mannagetta udvari tanácsosnak 1738-ban III. Károly számára készült összefoglalója közli a szervezkedés kronológiáját, és a legfőbb beavatottak között említi Vay Ádámot is.8 Mindazonáltal Vay ellen a per folyamán nem találtak tárgyi bizonyítékot.


A vizsgálat Rákóczinak a francia királyhoz és a hadügyminiszterhez küldött levelein és Longuevalnak adott utasításán kívül a szervezkedés egyetlen egykorú dokumentumával sem rendelkezett. Közismert, hogy a törvényen kívül tevékenykedők általában eltüntetik a terhelő írásokat. A Burg információs hálózata kiépített volt, és jól működött. Vay Ádám, Vay László és Mihály letartóztatását lépésről lépésre nyomon kísérte a Haditanács, Felső-Magyarország és Erdély főurairól és nemeseiről rendszeres tájékoztatást kaptak az illetékesek, s a kamarai tisztek, postatisztek jelentéseiből még azt is figyelemmel kísérhették, hogy miről beszéltek a mészárszék előtt az asszonyok.9 Annál különösebb, hogy a szervezkedésről egyetlen elfogott levél vagy lefoglalt dokumentum sem került a vizsgálóbírók asztalára. A Wesselényi-szervezkedésről csaknem egy szekérderéknyi egykorú levelezést, fogalmazványt és más fontos és kevéssé fontos írást — szövetségleveleket, rejtjelkulcsokat, tervezeteket gyűjtöttek be a hatóságok. Rákócziéról semmit. Rákóczi és Bercsényi javait lefoglalták, gondosan összeírták, terhelő dokumentumokat nem találtak. Thaly Kálmán nagyon gondos kutatással Bercsényi Miklósnak 1703 előtt összesen egyetlen Rákóczihoz írott levelét tudta fellelni.10 A kritikus 1700-as esztendőből Rákóczitól a francia leveleken és utasításokon kívül egyetlen írást, levelet sem ismertek a kutatók.11


A szervezkedésnek máig nincs a résztvevők eredeti dokumentumain alapuló feldolgozása. Legutóbb Longueval állításainak valós voltát a későbbi tervek alapján rekonstruált szervezkedéssel bizonyító tanulmány sem építhetett e korai szakaszban, 1698—1700 között a résztvevők dokumentumaira.12


Érthető, ha az utóbbi időben ismét a kérdőjelek szaporodtak meg. Létezett egyáltalán szervezkedés? Vagy csupán a két főúr — Rákóczi és Bercsényi — szűk körű tervezgetését nagyította fel az udvar. Félelemből? Az üres kincstárt vélték birtokokat és ingóságokat lefoglalva megtölteni? Vagy propagandacélok vezették? Még nincs hadüzenet, de már küszöbön a francia háború. A spanyol király halálának napja és Rákóczi Párizsba küldött leveleinek dátuma kínosan egybeesett. Lehetséges, hogy a Burg és az utókor nagyította szervezkedéssé a két főúr beszélgetését és tájékozódását?13 S ha valóban nem voltak a két főúrnak a nemességgel kapcsolatai, 14 fölösleges lenne Vay Ádám érdemi részvételével foglalkoznunk.


A király sürgeti a vadászatot


Feltárva Rákóczi 1699 és 1701 között Szirmay Miklóshoz írt leveleit, hosszú vizsgálatok után egyre inkább úgy vélem, a szervezkedés egyetlen eddig ismert eredeti irategyüttese került elő.15 Ennek alapján további, a szervezkedés során keletkezett, részben kiadott, részben kiadatlan dokumentumot lehetett beazonosítanunk. Ily módon Vay Ádám érdemi részvételére vonatkozóan is eddig számba nem vett körülmények tűnnek elénk.


Szirmay Miklós, az ugyancsak lefogott báró Szirmay István nádori ítélőmester öccse, Bercsényivel együtt szökött Lengyelországba.16 Longueval róla is terhelő vallomást tett, s ez elegendő volt, hogy a vádlottakat alaposan kifaggassák róla. Vay Ádám a kérdésre, tudja-e, hogy Szirmay Miklós is rebellis, kitérő választ adott.17 Szirmay István pedig védekező Memorialéjában elmondja, nem is sejti, honnan vette öccse a figyelmeztető hírt, hogy elfogatóparancs van ellene. Bizonyára hazajönne Bercsényivel együtt, ha ők kiszabadulnának: „feleilyenek azok kiki magáért, miért mentek el.”18


A szervezkedés kezdetét Rákóczi a Confessio lapjain ugyanúgy 1698-ra teszi, mint a bécsi vizsgálat eredményeit összesítő iratok. 1698-ban kap Szirmay Miklós különleges státust, egyszerre két helyen Rákóczi és Bercsényi szolgálatában.19


I. Lipót és a magyar főméltóságviselők között a főrendek és a köznemesség, de az egész lakosság kereskedelmi érdekeit és az ország alkotmányosságát sértő 1698. szeptember 10-i bécsi tanácskozáson hozott császári döntés miatt az 1687. évi megegyezés felborult. Ugyanekkor Kassán az északkeleti vármegyék hasonló hangulatban megtartott gyűlésén Vay Ádám Szabolcs, Heves és Borsod vármegyéket közösen képviselte.20 A francia—angol—holland megállapodás pedig eggyel több ok volt, hogy Rákóczi társaival együtt komolyan felmérje a közös politikai cselekvés lehetőségeit. Az addig többnyire Batthyány Ádám birtokán tartózkodó Rákóczi hazatér Munkácsra. Szirmay Miklós pedig megkapja külön-külön a Bercsényi és a Rákóczi birtokok jószágkormányzói tisztségét.21 Nyilvánvaló, hogy fedőcímről van szó. Egyetlen személy két hatalmas birtokon a gazdasági irányítás feladatait nem tudja ellátni. Viszont a cím lehetőséget ad, hogy gazdasági ügyek intézése okán gyanú nélkül intézzen dolgokat. Így jár Szirmay 1699 második felében ismét Erdélyben, Memorialéja szerint a Bercsényi-birtokok rendezése ügyében. A gubernátor Bánffy György és Bethlen Miklós kancellár Bercsényinek címzett leveleiben a hangnem és formulák rendkívül udvariasak: „parancsoljon kglmed” „szolgálni igyekszem”.22 Az írások nehezen illeszthetők a pereskedők megszokott levélváltásai közé. Összevetve Rákóczi Szirmaynak küldött leveleivel, egyértelműen felébred a gyanú, hogy nemcsak birtokügyekről, másról is van szó.


A Munkácson időző, majd 1700. március 17-én szülés előtt álló feleségével Bécsbe érkező23 s ott november elejéig tartózkodó, majd a telet Sárospatakon töltő Rákóczi gazdasági tennivalók sokaságát bízza Szirmay Miklósra. A többnyire „F. Princeps Rákóczi” aláírású, általában a titkárok kezéből kikerült, de gyakran saját kezű utóiratokkal, marginális kiegészítésekkel ellátott levelekből megtudható, hogy készül Bécsbe, majd onnan haza, sok pénzre és lovakra van szüksége. Bor-, szőlőeladás, marhaügyletek, az oktávák, portio és adó gondjait osztja meg Szirmayval. A szövegek bizonyos részei azonban a mindennapi provizori statustól és feladatoktól eltérő jellegűek, és ezek rendszerbe kapcsolódnak össze. Például „Gróff Bercsényi Ur eö kglme levelébül értettük Ungvárt lennyi kglmdt. És minthogy olly közel volna kglmed, kedvessen vennénk, ha annyi üdöt nyerhetne, hogy ide e napokban hozzánk által fordulhatna...”24 „Zöld Puskások és Palotásoknak ruházattyokra szükségünk volna négy végh zöld és két vörös Posztora... Lovász mester Úr [kétszer aláhúzva] az melly portékát fog küldeni Lőcsérű, hogy azzal elküldhetné kegyelmed igen akarnánk.”25 „Az minemü Scriptumot kezünkhöz küldött kglmd azokrúl mind kglddel mind penigh másokkal akarjuk beszilgetnünk.”26 Nagyon gyakran említi Rákóczi leveleiben a „lovász mester”-t. Láthatóan ez a „lovászmester” tart mindent kézben. Logikailag kizárt, hogy Alexander Josef Vissenacque báró a lotharingiai származású nemes lenne, aki 1694-től Rákóczi udvarában a lovászmesteri hivatalt tölti be? Több szó esik arról, hogy az „ecsedi jószágot” a gubernátor Bánffy György venné meg. Nehéz megállapítani azonban, hogy a hatalmas birtokkomplexum melyik részéről, kölcsönügyletről, zálogba vetésről vagy tényleges birtokeladásról van szó, vagy esetleg ennek ürügyén más tárgyalások is folynak.27 Feltűnik Tarpa, Beregszász, Vári neve. Figyelemre méltó a személynevek katalógusa: Bánffy György, Battyhány Ádám, Bethlen Miklós, Károlyi Sándor, Kerczer Sándor, Kéri János, Körösi György, Velics Zsigmond, Vay Ádám. S még inkább feltűnő, hogy amíg 1699 végén természetes magától értetődéssel említi meg Bercsényit Rákóczi, a további harminc levélben hiába keressük a nevét.


Nyilvánvaló, hogy a szövegek egyik rétege valós gazdasági kérdések, utasítások, hitelügyletek soráról szól. A másik réteg viszont kétségtelen, hogy csak a beavatottak számára érthető üzenet. Maradéktalan megfejtésük még további vizsgálatot kíván.


Bécsben 1700. július 24-én kelt levélben a következő olvasható. „Szerencsröl való elmenetelünk elöt[t] parancsoltuk sőt megh is mutattuk lovasz mesternek mikép lehesen csatornyakon vizet a konyhara be hozni, hogy azért ezen munka vighez mehesen parancsolya megh kid Tokai Udvarbironak, hogy ahoz való eligseges fakrol providealjon. A jövendö liberiakra valo barany börekröl lovasz mester fogh beszilgetni kdel, melyben ha hasznot lat kl cselekegye... Köresinek irtunk, hogy jövendő lovaink szükségere vagy száz németh forintot Szerencsen levő Angliai jagernek agyon kiben fogyatkozás ne legyen, mint hogy az vadászat iránt már adnihanyszor kiralynak parancsolatját vettük és a lovaknak eljövetelit alig varjuk.”28 Még messze az őszi nagy idény, és nincs nyoma, hogy Rákóczi részt vett volna Lipót császár vadászatain. A kor fogalomrendszerében a „vadászat” allegorikus tartalmat is hordoz, jelentheti a felkészülést a háborúra vagy magát a háborút.29


Rákóczi Longuevalnak adott írásbeli utasítása végén közli a levelezésben használandó rejtjelkulcsot:


Le Roy — maitre Sellier             Les troupes — Les Cloux


L´Empereur — le peintre             La Hongrie — les Roux30


A bírák a meglehetősen egyszerű rejtjelkulcsra nem fordítottak különösebb figyelmet. Valószínű, hogy Rákóczi és társai a szervezkedés alatt használtak rejtjelzést. A titkosításnak a magyar politikai gyakorlatban akkor már nagy hagyományai voltak, és nyilvánvalóan Rákóczi és társai többféle megoldást alkalmaztak. Rákóczi levele megfejthető úgy is, hogy a „vadászat” a háborút vagy a támadást jelenti. Ez esetben a „király” XIV. Lajos fedőneve. Azt, hogy Ferriol márki, az egykori konstantinápolyi francia követ feltűnt volna Bécsben, nem tudjuk biztosan.31 1701. február 2-án Rákóczi Sároson kelt levelében Szirmay Miklósnak arról ír, hogy bizonyos birtokrészeket ad át Vay Ádámnak.32 Mannagetta kronológiája szerint ezen a napon, február 2-án Rákóczi hosszú konferenciát tartott Okolicsányi Pál és Vay Ádám részvételével.33


Jogos a kérdés, hogy vajon Longueval nem valóban gazdasági megbeszélést minősített át cselszövők találkozásává. Hogy a kérdésre kielégítő választ kapjunk, tudnunk kell, milyen érdemi szerepe volt Vay Ádámnak a szervezkedésben.


Sir William Paget és Bethlen Miklós


Vay Ádám 1702. augusztus 10-én kapta vissza szabadságát, és még több mint két hónapig Bécsben maradt. Különös, hogy nem sietett azonnal haza. Csak novemberben hagyta el a császárvárost. Későbbi éveiből ismert töredékes adatai szerint egyetlen alkalommal utalt vissza fogságára. Fáy Istvánhoz írott levelében emlékezik meg róla, hogy Vitézlő Radványi Ferenc „fáradozásai után egy részint Újhelyi fogságomból szabadultam”.34 Mégis meg kell kísérelnünk kideríteni, mi lehetett az oka, hogy még szabadulása után is hónapokig maradt Bécsben. Talán közelebb visz a bevezetésben vázolt kérdés megfejtéséhez. Miért Vay Ádám nevét említette Stepney angol követ, és miért érdekelte az angol politikát a Rákóczi-szervezkedés felszámolása után is, Magyarország és Erdély?


1702 nyári és kora őszi hónapjaiban Vay Ádámmal együtt még két nevezetes személyiség tartózkodik a császárvárosban: Paget konstantinápolyi angol nagykövet és Bethlen Miklós az erdélyi fejedelemség kancellárja. Véletlen a három személyiség egyidejű ittléte, vagy van valami közös oka?


William Paget lord, az angol királyság nagykövete Konstantinápolyból Londonba tartva fontos kitérőt tett. 1702. május 6-án málhásszekereivel Erdély határára érkezett. A törcsvári szorosnál gróf Mikes Mihály tanácsúr és háromszéki főkapitány fogadta, szép üdvözlőbeszéddel, a Gubernium nevében. Megtekintették a zernyesti csatateret, ahol annak idején Thököly foglyul ejtette a két császári főtisztet, Donatus Heissler főparancsnokot és Doria generálist, értük váltotta ki feleségét, Zrínyi Ilonát Bécsből. A csatatéren elesett gróf Teleki Mihály kancellár egykori házában szálltak meg Fogarason, majd az Olt völgyében mentek fel Porumbákig. Az üres Apafi-kastélyban, az egykori fejedelmi rezidenciában Rabutin generális mint Erdély katonai főparancsnoka a császár nevében üdvözölte, s másnap Szebenben díszvacsorával tisztelte meg. Az asztalnál ott ült Paget régi ismerőse, Bethlen Miklós kancellár.


1690 őszén találkoztak először Bécsben. Paget mint Anglia bécsi nagykövete a holland követtel együtt segítette Bethlent, hogy a Habsburg-kormányzat fogadja el a Diploma Leopoldinumot Érthető, hogy 1702-ben Bethlen kísérte Kolozsvárig. Átmentek Tordán, a vallásszabadságot egész Európában elsőként törvénybe iktató országgyűlés színhelyén, majd Kolozsvárott a gubernátor, gróf Bánffy György nagy ebédet adott tiszteletére. Paget hosszan beszélt a szászok királybírájával, Szász Jánossal, aki néhány évvel azelőtt elnyerte Sachs von Harteneck néven a birodalmi hercegi címet. Felkereste Johannes Seeaut, az ausztriai pénzügyi szakembert és kamarai tanácsost, aki az erdélyi bányák és pénzügyek összeírására kiküldött kamarai bizottság elnöke volt.5


Miért tett Paget ilyen nagy kitérőt Erdélyben? Miért beszélt a Fejedelemség minden számottevő személyiségével? Bethlen Miklós pedig Ónéletrírásában miért hogy meg sem említi az 1702. évi találkozásukat? Pedig tisztában volt Paget jelentőségével, mert 1699 kapcsán megjegyzi, hogy Paget holland kollégájával együtt „a karlovici békességet csinálták”. Bethlen gondosan összegyűjtött levelezésében sem találunk említést Paget erdélyi útjáról.36


Anglia közvetítette a béketárgyalásokat a Szent Liga országai és az oszmán hatalom között, s az előkészítő megbeszélések már 1690-ben Paget bécsi követsége idején elkezdődtek. 1694-től Paget mint konstantinápolyi követ a Portával különlegesen jó kapcsolatokat alakított ki, ő volt a tárgyalások legbefolyásosabb személyisége. Volt ideje alaposan megismerni a magyar protestánsok gondjait. Többször fordultak hozzá a Királyságból és Erdélyből vallási sérelmeik panaszaival. 0 maga emlékezik meg róla, hogy 1690-ben Bethlen Miklós nyújtott át neki egy az erdélyi protestánsok helyzetének javítására Anglia segítségét kérő kérvényt. Ez alkalommal nyomatékosan tudtára is adta gróf Theodor Strattmann kancellár, hogy a császár soha nem bocsájtaná meg, „ha alattvalói más uralkodóhoz fordulnának, annak segítségét kérve”.37 Hosszú konstantinápolyi tartózkodása alatt Pagetnek bőven volt alkalma, hogy átlássa a bujdosók helyzetét. Thököly azzal kereste meg, hogy szeretne másutt élni, „ahol szabadon szólhatna, amit itt nem tehet”, s hangsúlyozta, magyarjaival együtt hasznos szolgálatokat tehetne Angliának. Paget lord nem nagyon kedvelte Thökölyt, mégis a béketárgyalásokon erősen szorgalmazta, hogy kedvezően rendezzék helyzetét. Megpróbálta elérni, hogy az Erdélyi Fejedelemséget mint önálló államot foglalják be a békeszerződésbe. Nemcsak a Diploma Leopoldinumra, hanem Lipót császár és Apafi Mihály 1686. július 28-án megkötött egyezményére is hivatkozhatott. Erdélyt bevették a török elleni Ligába, s a császár szavatolta a fejedelemség jogát a békére. Iratai között őrizte Paget a Megfontolások Erdély státuszának meghatározása érdekében című írást.38


Paget, amikor elhagyhatta Konstantinápolyt, és Erdélyben járt, már egy éve folyt a spanyol örökösödési háború, annak ellenére, hogy Lipót császár formálisan 1702. május 15-én üzent hadat a francia királynak. 1701 tavaszán már felvonultak a hadseregek: a franciák, hogy megvédjék a spanyol király végakaratát, a Habsburgok, hogy érvényesítsék jogaikat. Valójában az erőfölényért harcolt Európa két nagyhatalma. Anglia politikai orientációja az 1700-belihez képest gyökeresen megváltozott. Az angol parlamentben két szavazat és a fiatal Habsburg-arisztokrata, a máris Európa legjobb diplomatájának — és mellesleg legagyafúrtabb intrikusának — ismert Johann Wenzel Wratislaw gróf tehetsége döntötte el, hogy a Szigetország Hollandiával együtt nem a francia király, hanem a Habsburg-császár szövetségeseként száll be a háborúba. Anglia azonnal nagy kölcsönöket adott Lipót császárnak, és Bécs a hitelek fedezetéül többek között az erdélyi higany és rézbányákat is lekötötte. Mindazonáltal az angol politikát az európai hatalmi egyensúly megteremtésének elve vezette.


Ha lord Paget azért időzött Erdélyben, hogy az angol hitelek fedezetéről tájékoztassa kormányát, nem küldhetett megnyugtató híreket. Rengeteg emberrel találkozott. A Cambridge-ben, Oxfordban tanult lelkészek és filozófiaprofesszorok anyanyelvén tájékoztatták, hogy a különböző felekezetek jogait a császári rendeletek korlátozzák. A protestánsok templomait és iskoláit elveszik. Paget kísérője, Edmund Chishull lelkész leírásaiból tudjuk, hogy Paget lord találkozott Kaposi Sámuellel, akinek Vay Ádám életében és mentalitásának kialakulásában is nagy szerepe volt.39 Meglátogatta Paget az erdélyi protestáns művelődés Bethlen Gábor alapította fellegvárát, a nagyenyedi kollégiumot. Mindent összevéve az erdélyi protestánsok helyzetéről tájékozódott, és talán arról is tárgyalt, hogy az új helyzetben hogyan segíthetnének viszonyaikon.


Erdély 1702 tavaszán már olyan volt, mint a puskaporos hordó. Az angolok látják, hogy Rabutin „szigorú bánásmóddal” hiába próbált „rendet teremteni”. A vámokat kijátsszák, az adószedők elől elbújdosnak, szabadon járnak török földre, Lengyelországba, s az utakat fegyveres csoportok, mint jelentik, „kurucok”, egykori Thököly-katonák szállják meg.


A forrongó Erdélyből lord Paget gazdag ajándékokkal távozott. Szép ércmintákat, sókristályokat, egy különleges kéziratot s a gubernátortól hat tüzes paripát kapott. Ő pedig két erdélyi fiatalt, a szász Tobias Stranovert és a magyar Almási Istvánt vitte magával. De miért ment Erdélyből Debrecenbe? Stepney is tud debreceni kitérőjéről. Itt három másik fiatalt vett szárnyai alá, közöttük Dobozy Istvánt, aki hat év múlva Rákóczi nehéz diplomáciai megbízásával indul újra Angliába.40


Nem sokkal Paget után Bethlen Miklós is felkerekedett, és szeptember elején már a császárvárosban fontos tárgyalásokat folytat. Részletekre itt nem térhetünk ki. Csupán annyit hangsúlyozhatunk, hogy Bethlen két év múlva Rabutin fogságába kerülvén a Columba Noe címmel Erdélyről készített politikai tervezete miatt Lipót császárnak azzal magyarázkodik, hogy művét az angol és a holland követnek küldte el, mert közös vallás és barátság fűzte őt a követekhez, s Bécsben senki nem vetette a szemére, hogy naponta társalkodott velük. „Anglia és Hollandia [...] nekünk, erdélyi reformátusoknak második anyánk és hazánk.”41


Bécsi tartózkodása idején tehát naponta társalkodott az angol és a holland követekkel, s beadott egy Opiniót I. József császárnak, hogyan lenne megőrizhető Erdély békéje és a négy bevett vallás szabadsága. Hihetetlen, hogy Bethlen Miklós, ne találkozott volna Vay Ádámmal, ha másként nem, akkor titokban. Vay Ádámot szoros kötelékek fűzték Erdélyhez. Vay művelt ember, puritán eszmékkel áthatott. Mindemellett akkor Bécsben ő volt az egyetlen, aki hitelt érdemlően tájékoztathatta Bethlen Miklóst a perről s a szervezkedés angol—holland kapcsolatairól.


A Rákóczi-szervezkedés angol kapcsolatait eddig nem vizsgálta a szaktudomány. Stepney 1699—1700. évi jelentéseiből tudjuk, hogy protestáns közösségek adtak be hozzá emlékiratokat, és segítséget kértek. A vizsgálati anyagban visszatérő kérdés: Rákóczi az angol királynőhöz is szándékozott fordulni, Okolicsányi Pál felkereste az angol és holland követeket, s azt a választ kapta, hogy a segítség még nem időszerű. Longueval Rákóczival szembesítve kitartott állítása mellett, hogy a bécsi angol és holland követekkel is megpróbálták felvenni a kapcsolatot. Talán erre utal Rákóczi Bécsből Szirmaynak küldött idézett levelében az Angliai jager kifejezés.


Hosszabb távú folyamaton áttekintve természetes, hogy Rákóczi és társai a tengeri hatalmakkal is számoltak, megoldást keresve az ország helyzetére.


Az Erdélyi Fejedelemség politikájában az angol kapcsolatoknak messzire nyúló hagyományai voltak. Apafi fejedelem már elődeire hivatkozva fordult az angol királyhoz, s 1663—1664-ben a fiatal Bethlen Miklós is tevékenyen közreműködött abban, hogy Comenius és Samuel Hartlib köre szerves együttműködést alakított ki Zrínyi mozgalmával. Apafi fejedelem politikáját 1680 után határozott angol orientáció jellemezte, fiát, II. Apafi Mihály fejedelmet Orániai Vilmos király gyámfiává fogadta.42


Angliát általában a török hódítás miatt és erős protestáns szolidaritásból érdekelte Magyarország. A 17. század közepétől pedig megfigyelhetők az egész térséget átfogó nyitás jelei. Nem lehetünk olyan elfogultak, hogy ne vegyük észre, Magyarország és Erdély mellett Lengyelország, Morvaország, Csehország, a román vajdaságok s Oroszország is az érdeklődés fókuszába kerül. Ösztönzői a kereskedelmi lehetőségek, a közös vallás, a puritanizmus hatása s főleg az európai hatalmi egyensúly új követelményei.


Az európai hatalmi egyensúly megteremtésére törekvő politika gyakorlati kimunkálása még Thomas Wolsey kardinális nevéhez fűződik, Bacon és Grotius elméleti szinten összegezik, a vesztfáliai béke pedig már új összefüggésben fogalmazza meg. A századvég nagy kihívása, hogy összeomlik a két világbirodalom. Az oszmán hatalom kiszorul Magyarországról, a nyugati Habsburg Birodalom sorsát az utód nélküli spanyol király halála pecsételi meg.


„A jó hatalmi egyensúly a béke legfőbb őre” — fogalmazza meg 1700-ban Defoe az angol kormány politikáját. S mindenki tudta, hogy a hatalmi egyensúly megteremtése az erőviszonyok átrendezésével, a hatalmi rend újjáalakításával jár. Az angol diplomácia egészen korán felismerte, hogy a török uralom alól felszabadult térség országainak nyugalma, szabad fejlődése, kereskedelmi biztonsága számottevő tényező az európai hatalmi egyensúly megteremtésében. A karlócai békéhez vezető mintegy évtizedes tárgyalások alatt az angol követ mindvégig azon volt, hogy megőrizzék az erdélyi fejedelemség önállóságát. Rákóczinak majd már a szabadságharc kezdetén felajánlják, hogy közvetítik a béketárgyalásokat, és garantálják a megkötendő békét. Amikor pedig az 1706. évi tárgyalások a Habsburg-kormányzat miatt megszakadnak, George Stepney kijelenti: „Európa közös ügye látja kárát.”


Rákóczi ugyancsak egészen korán, már az 1690-es évek végén felismerte, hogy az európai hatalmi viszonyok nagy átrendezése készül. Amikor a vármegyék még úgy próbálnak segíteni helyzetükön, hogy egymással versengve írják össze a lakosság veszteségeit a magas adók, a katonaság zsarolásai miatt, és a hadseregtisztek kifizetetlen számláival ostromolják az uralkodót és a kamarákat, a fiatal Rákóczi Európa egészét figyeli. Jól érzékeli a kontinens hatalmi viszonyait felforgató változások előjeleit. Felismeri, hogy a beteges és gyermektelen spanyol király halálával az európai erőviszonyokban gyökeres változás következik be. Azzal, hogy Magyarországon az Oszmán Birodalom uralma összeomlott, a Szent Liga csapatai visszafoglalták a török megszállta területeket, a Habsburg-dinasztia erőfölénybe került, a spanyol világbirodalmi trón miatt kirobbanó háború átrendezi a hatalmi erőviszonyokat.


Feltűnő, hogy Rákóczi állampolitikai írásaiban milyen gyakran fordul elő ez a fogalom: „Európa hatalmi egyensúlya”. Többek között például a porosz és a svéd királyhoz küldött követének utasításban foglalta össze az európai hatalmi egyensúly követelményével kapcsolatos meglátásait. „A mostani háborúban akár a franciák, akár a Habsburgok győznek, felborul az európai hatalmi egyensúly”, s újrarendezése csak a kontinens országainak teljes együttesével lehetséges. Ahogy a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség a török időkben két nagyhatalom közé ékelődve mindkettő terjeszkedésére fékezőleg hatott, most önálló államiságával, szabadságjogainak biztosításával az európai hatalmi egyensúlynak lehet fontos tényezője.43


Rákóczi felismerte a lehetőséget, hogy a Királyság és az Erdélyi Fejedelemség állami szuverenitását, szabadságát az átrendeződő Európában lehetne biztosítani. A Habsburg—török karlócai megállapodás 1699-ben, ahogyan létrehozták, felborította az ország helyzetét meghatározó törékeny békerendszert. Annak ellenére, hogy szerződések, megállapodások és országgyűlési törvény biztosította, ezúttal a béketárgyalásokon Magyarország és Erdély rendi testülete nem képviseltethette magát. Amint Rákóczi megfogalmazta, nélkülünk döntöttek rólunk.


Az ország szabadsága, békéje azonban nem önmagáért való, hanem az egyetemes rendszerbe illeszkedik. A vesztfáliai békét megszerkesztő katolikus és protestáns országok azzal, hogy az Erdélyi Fejedelemséget is bevették a békébe, elismerték: az önálló fejedelemség stabilizáló tényező a térségben. Ugyanígy Rákóczi többször kifejtette, ha Magyarország visszanyeri állami szuverenitását, az Európa egésze számára is fontos.


1700-ban a Rákóczi-szervezkedésben elkészült a szervezés területi felosztása. Külön-külön nyerték meg a református, evangélikus és katolikus nemességet, folynak a tárgyalások az erdélyiekkel, felvették a kapcsolatot a rácok egyházi fejével, Csernovitz Arzén ipeki pátriárkával. Az elmúlt évek megosztott politikai csoportjainak csaknem valamennyi képviselője feltűnik Rákóczi körül: Széchenyi Pál kalocsai érsek, Szirmay István nádori ítélőmester, Sándor Gáspár Thököly egykori francia diplomatája, Okolicsányi Pál jogtanácsos, az evangélikusok vezető személyisége.


Vay Ádám a vállalkozó szellemű köznemes a szervezkedésben a református nemességet nyerte meg. Szirmay Istvánnal és Okolicsányi Pállal együtt pedig a bécsi angol követtel építhetett ki kapcsolatot. Nehéz lenne tagadni azonban, hogy Bethlen Miklós kancellár tárgyalásai William Pagettel és bécsi megbeszélései ne illeszkedtek volna a rendkívül nagy óvatossággal vitt szervezkedésbe. Bizonyosat azonban csak akkor mondhatunk, ha pontosan meg tudjuk állapítani, hogy 1702 késő nyarán hárman, Paget, Vay Ádám és Bethlen Miklós találkoztak, és mit tárgyaltak.


Pagetnek erdélyi útja utolsó szakaszán Wesselényi István volt a comissariusa. Nyilván nemcsak ezért jegyezte fel naplójába 1705. május 26-án: „Ma értettünk olyan híreket, hogy Április várták volna Bécsbe Angliából Paget nevű nagy embert [...] hogy jőne le a magyarokkal való békesség megcsinálására.”44 Vay Ádám, Rákóczi udvari kapitánya pedig az erdélyi rendek huszti országgyűlésén képviseli a magyar konföderációt, erdélyi senator lesz, ott van a fejedelmi beiktató országgyűlésen Marosvásárhelyen, és beszédet mond Kolozsvárott a Nemes Ifjak Társasága felavatásán.45


 


JEGYZETEK


1.  London Public Record Office (Továbbiakban: PRO) SP 105 62 f.91.


2.  Pl. Szirmay istván Vay Ádámnak, 1704. június 29. - Szirmay István Vay Ádámnak 1704 augusztus. - Vay Ádám Okolicsányi Pálnak 1704. augusztus. Valamennyi PRO SP 105/73 f:345., f:394, F:395. - Simonyi Ernő (közl.) Angol diplomáciai iratok II. Rákóczi Ferenc korára, Angol levéltárakból. I—III. kötet. Pest, 1871—1877. (Továbbiakban: Simonyi I.)


3.  Ld. két részletesebb összefoglalást: R. Várkonyi Ágnes: Főúri-nemesi szervezkedés. In: Köpeczi Béla—R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp., 1976. 89—95. (Továbbiakban: R. Várkonyi 1976.) - Köpeczi Béla: Egy rosszul szervezett összeesküvés. In: Köpeczi Béla: Döntés előtt. Az ifjú Rákóczi eszmei útja. Bp., 1982. 181—193. (Továbbiakban: Köpeczi 1982.) - Korábban magam is úgy véltem, hogy George Stepney csak a szabadságharc kirobbanása idejétől érdeklődött Magyarország iránt. R. Várkonyi Ágnes: Anna királynő levélváltása Rákóczival és az európai hatalmi egyensúly esélyei. In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 1993. 156. (Továbbiakban: R. Várkonyi 1993.)


4.  Esze Tamás: Vay Ádám 1657—1719. A Vay Ádám emlékünnepség tudományos ülésszaka. Vaja, 1969. 19. (Továbbiakban: Esze 1969.) - Szalay Krisztina (s.a.r.): Vay Ádám verses Önéletírása. Vaja, 1978. (Továbbiakban: Szalay 1978.)


5.  „Subaudivi brevi post Comitem quoque Bercsénium pari sorti subjiciendum quaeri, et Adamum Vai, nobilitatis origine, prudentia, facultatibus et nobilitatis minoris affectu sat celebrem, jam captum Cassoviam ductum fuisse.” Confessio Peccatoris. II. Rákóczi Ferenc Önéletrajza és egy keresztény fejedelem áhításai. (Grisza Ágost) Bp., 1876. 107. (Továbbiakban: Rákóczi: Confessio) - Gróf Nigrelli jelentése a Haditanácshoz Prot.Exp. 1701. pag. 466. Közli Lukinich Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és okirattára. Bp., 1935. 342, 343. (Továbbiakban: Lukinich 1935.) - Múltjának szép összefoglalását I. Benczédi László: A Thököly- és a Rákóczi-kor társadalmi problémái. A Vay Ádám emlékünnepség. l.m. 1969. 41—46. - Esze Tamás szerint egyenesen Eperjesre vitték. Esze 1969, 19.


6.  Lukinich 1935. 336—342.


7.  Rákóczi kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv, Bécsújhely, 1701. június 20, Lukinich 1935. 227 kW.


8.  Mannagetta, Johann Georg: Vortrag, 1738. (Továbbiakban: Mannegatta 1738.) Közli Lukinich 1935. 273—284.


9.  Gróf Nigrelli felső-magyarországi főkapitány és gróf Rabutin generális jelentései: Lukinich 1935. 341—342. - Továbbá R. Várkonyi Ágnes: Búcsú és emlékezet. A visszaszoruló török képe a magyar közvéleményben. Keletkutatás, 1988. Tavasz. 3—24.


 


10.  Thaly 1887. 299.


11.  Márki Sándor: Rákóczi tervei és elfogatása. In: II. Rákóczi Ferenc I. köt. Bp., 1907.169—182. - Köpeczi 1982. 181—193.


12.  „Véleményünk szerint Longueval az igazat vallotta.” - Perjés Géza: A Rákóczi összeesküvés tervei a háború megvívására. In: Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi B.—Hopp L.—R. Várkonyi Á.Bp., 1980. 123.


13.  “A felkelés terve Rákóczi és Bercsényi személyén túl alig terjedhetett el.” Homan Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet. IV. Bp., 277. - “A szervezkedés — ha lehet egyáltalán erről beszélni — a felső-magyarországi nemesség szűk rétegére korlátozódott, s nem jutott túl a tanácskozás és tájékozódás szintjén.” Köpeczi 1982. 193.


14.  E tekintetben a leginkább szélsőséges interpretáció: „Rákóczinak éppúgy megszűnik minden kapcsolata a magyar nemességgel [ti. 1711 után), mint ahogy 1703 előtt sem volt közöttük szerves összműködés. [...] az 1701-es (!) naiv szervezkedés — a hazai valóság Rákóczi eszmei fejlődésében 1688 és 1703 között másodlagos szerepet játszik.” Bánkúti Imre: A fejedelem küldetéstudata. Tiszatáj 65.


15.  MOL P 1842. tétel Missiles Rákóczi Szirmay Miklóshoz, Munkács, 1699. december 9, 28. 1700. január 3, 26, február 11, 16, 22, 23; Nagysáros, március 2; Lőcse, április 15; Szerencs, április 27, május 12; Bécs, május 19, július 24, július 31, augusztus 7, 14; Neustadt, 30; Bécs, szeptember 3, 11, 18, 22, október 21; h.n. 26, Sárospatak, december 2, 4, 13; Sárospatak, 1701. január 15, 21, 23, február 2. - Vö. R. Várkonyi Á.: A „Confessio” értékrendszere. Gazdaság, társadalom, történetírás. Szerk. Glatz F. Bp., 1989. 149.


16.  Thaly 1887. 303—306. - Bercsényivel és az ugyancsak megszökött Okolicsányi Pállal együtt Szirmay Miklós megidézése a rendkívüli bíróság elnöke elé. Bécs, 1701. augusztus 16. és Sáros vármegye jelentése, hogy az idézőleveleket megfelelő helyen kifüggesztette. Eperjes, 1701. szeptember 19. Közli Lukinich 1935. 182—183, 188.


 


17.  Nicolaus Zyrmay fuisse administratorem bonorum Ragozianorum, an autem esset complex rebellionis, se non scire, non etiam habuisse causam, cum familia Syrmaiana de factomaxime floreret. Lukinich 1935. 340.


18.  Szirmay István Memorialeja. Lukinich 1935. 307.


19.  Mannagetta 1738. 264.


20.  A bécsi értekezletről, a nádori iratról és a vármegyék tiltakozó iratairól 1. R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság. Századok 1965. 680—718. - Uő: A társadalmi törvényszerűség és az egyén a Rákóczi szabadságharcban. A Vay Ádám emlékülés, 1969. 37.


21.  Thaly 1887. 231. - Szirmay Miklós testvéreivel együtt Thököly régi híve volt, 1683-ban a 12 éves Rákóczinak biztos menedéket nyújtó Regéc várkapitánya. Vö. Thököly levelei Szirmay Miklóshoz, Palajta, 1683. október 12, 13; Putnok, november 1, Sárospatak, november 12. Thaly Kálmán (közl.) Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes iratai II. Bp., 1873. Munumenta Hungariae Historica. 24. köt. 43—46. -Rákóczi instrukciója Szirmay Miklósnak „Universorum Bonorum Nostrorum Praefecto”. Szerencs, 1700. júliusi. MTA Könyvtár. Kézirattár, Oklevelek.


22.  „...ez utannis minden tőllem kitelhető dologban szolgálni kívánok s igyekszem, varvan tovabbis kglmed parancsolatit”. Bethlen Miklós Bercsényinek, Gyulafehérvár, 1699. október 3. Közli Bethlen Miklós levelei (1699—1716). Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte Jankovics József. Ford. jegyz. Kulcsár Péter. Nyelvi jegyz. Nényei Gábomé. Bp., 1987. 837. - „...kglmednek szolgálni és kedveskedni jó sziwel igyekszem, sőt kérem nékem ezután is bízvást parancsoljon kglmed...” Bánffy György Bercsényinek, Alba Juliae, 1699. október 3. MTA Könyvtár. Kézirattár, Tört.” ívrét 2 22/a.


23.  Bécsi tartózkodása idejének pontos megállapítására további kutatásokra van szükség. A levelek dátuma alapján lehet, hogy közben hazajött: „Isten jo voltábul Szerencsésen érkeztünk Bicsbe.” Rákóczy Szirmay Miklósnak, Vienna, 1700. március 17        az ide valo Istaloknak eppittessi, mivel igen szükséghes, arrul ollyan rendelést tettünk, hogy megh Becsben leszünk, az hova is holnap okvetetlenül megh indulni akarunk, négy rendbéli szekeres lovainkon continue követ hordgyanak.” Rákóczy Szirmay Miklósnak, Szerencs, 1700. május 12. (Csak az aláírás saját kezű.) MOL P 1842. t. 40. fol. 31.


24.  Rákóczy Szirmay Miklósak, Munkács, 1699. december 8. MOL 1842. t. 40. fol. 1.


25.  Rákóczy Szirmay Miklósnak, Munkács, 1700. február 22. MOL P 1842. t. 40. fol. 17


26.  Rákóczy Szirmay Miklósnak, Munkács, 1700. február 16. MOL P 1842. t. 40. fol. 5.


27.  Wellmann Imre: A Rákóczi-birtokok sorsa. Rákóczi Emlékkönyv. Bp., 1935. II. köt. 102, 104.


28.  Rákóczy Szirmay Miklósnak Eperjesre, Vienna, július 24. MOL P 1842. t. 40. fol. 48—49.


29.  Kibédi Varga Áron: Retorika, poetika, műfajok. Gyöngyösi István költői világa. Irodalomtörténet. 1983.


30.  Memoire servant d´instruction, sur ce que le Sr. de Longueval doit proposer a la Cour de France. Lukinich 1945. 225—227.


31.  Pray, Szalay és Horváth Mihály alapján: Thaly K. 1887. II. köt. 290. - Vö. Köpeczi 1982. 186—187.


32.  Rákóczy Szirmay Miklósnak, Sáros, 1701. február 2. MOL P 1842. t. 40. fol. 13—14. Wellmann gondos tanulmánya nem tud róla.


33.  Mannagetta 1738. 276.


34.  Vay Ádám idősebb Fay Istvánnak, Szécsény, 1705. szeptember 27. Eredetije Okolicsányi család tulajdonában, Rahó. Vö. Esze 1969. 19.


35.  Gömöri György: Angol utazó az 1702-es Erdélyben. In: Gömőri György: Erdélyiek és angolok (H.n. é.n.) 53—60.


36.  Bethlen Miklós Önéletírása. Sajtó alá rendezte V. Windisch Éva. Bp., 1955. I. köt. 403.


37.  William Paget jelentései többek között Earl of Nottinghamhez 1690—1691. PRO SP 80. 1695. november 1-i beszámolója. British Library Kézirattár. 8880/12.


38.  British Library Kézirattár Additional Manuscrits, 8880/67—72. Vö. Hollender, A.E.J. — Jubb, M.J.: Nagy-Britannia és Észak-Írország egyesült királyság. Buda expugnata. Szerk. Haraszti György—Varga J. János. Történeti bevezető: R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1986. I. köt. 570.


39.  Szalay 1978. 25.


40.  A diákok számával kapcsolatos régi félreértéseket tisztázta Gömöri György: Lord Paget magyar pártfogoltjai. Erdélyiek és angolok. l.m. 61—68.


 


41.  .Anglia et Hollandia Ubi et ego Ultra quam duos annos studui, altera nobis Transylvanis Reformatis Mater et Patria est.” Bethlen Miklós Lipót császárnak s.d. (Nagyszeben, 1704. június 19?) Jankovics: Bethlen levelei. 966—970.


42.  Részletesen, irodalommal R. Várkonyi Ágnes: Európa Zrínyije. Irodalomtörténeti Közlemények 1996.


43.  Ráday Pál iratai (1703—1706). Bp., I. köt. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Esze Tamás, Maksay Ferenc, Papp László. Bp., 1955.


44.  Wesselényi István: Sanyarú világ HL Közzéteszi Magyari András. Buk., 1983.1. köt. 432—433.


45.  Ráday Pál Iratai (1707—1708). II. köt. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán és Maksay Ferenc. Bp., 1961. 17, 167.


 


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal