HU  |   RO  

Korunk 1997 Április

Egyetem kerestetik


Horv√°th Andor


Az év eseménye


Könnyen lehet, hogy az 1997-es év úgy vonul be a romániai magyarság történetébe mint a magyar egyetemi oktatást érintő vita és rendezés éve. Vannak helyzetek, amikor érezni, hogy az erők mozgásba jönnek, összeadódnak vagy ütköznek, sodornak vagy eltérítenek. Érezzük, az egyetem kérdése ebben az erőtérben lendületbe jött. Még csak március végét írjuk, mégsem túlzás talán azt állítani: ez az idei év eseménye. Mit hoz, és hogyan rendeződik? Ezt egyelőre nem lehet pontosan tudni. Amit e percben erről mondani lehet: van esély a sikerre. Vannak tervek. Tárgyalások. Megegyezések.


Az előzmények? Mindenki ismeri őket. 1959 — a két kolozsvári egyetem egyesítése, más szóval az önálló Bolyai felszámolása. A következő évtizedekben: frontális támadás az anyanyelvű oktatás intézményrendszere ellen, a magyar tanár- és diáklétszám folytonos csökkenése az egyetemeken, a tehetséges fiatalok mind nagyobb számban történő elvándorlása.


Röviddel az 1989 decemberi fordulat után: az önálló Bolyai Egyetem visszaállításának igénylése, lépések az oktatási hálózatban okozott károk orvoslására. Az RMDSZ programjába bekerül — és végig benne is marad — az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása. De 1990 tavaszától a folyamat lelassulása vagy éppen befagyasztása. Magyarellenes hangulatkeltés, szélsőséges pártok uszító hadjáratai. Minden autonómiatörekvés — a kultúrát és az oktatást is beleértve — kategorikus elutasítása. Az Iliescu-rendszer „kemény vonala”. Nemzetközi szerződések — és a vállalt kisebbségvédelmi előírások be nem tartása. Az 1995-ös tanügyi törvény: tiltások és megszorító intézkedések. Román ellenzékiek is leírták róla: rosszabb, mint ami volt, azaz újabb visszalépés. A Kolozsvári Zeneakadémia szenátusa — jóllehet a törvény engedélyezi, és a magyar közösség kéri — elutasítja a magyar nyelv használatát az oktatásban.


A kolozsvári tudományegyetemen: érezhető nyitás és előrelépés. Nő a magyar egyetemi oktatók és a felvett magyar diákok száma, bővül a magyar nyelven előadott tárgyak köre. Egészében véve: liberális, kooperatív szellem, dinamizmus az egyetemi reformfolyamat előrevitelében, nemzetközi kapcsolatok építése. Ezekkel együtt is megoldatlanul maradt súlyos gondok. A magyar nyelven folyó oktatás státusának rendezetlensége: sem szilárdan lefektetett elvek, sem szilárd struktúrák. A diáklétszám alakulása — itt és másutt — nem éri el a kívánt szintet. A jogi karon a magyar diáklétszám alig éri el a másfél százalékot. A bölcsészettudományi kar idegen nyelvű tanszékei (angol, francia) hermetikusan zártak a magyarok előtt. Hiányoznak a jövőt illetően a biztosítékok: hátha változik a vezetés. Ez a rendszer a jóindulaton múlik, az pedig nem biztosíték.


1996 novembere: az ellenzék győzelme. Az RMDSZ rövidesen a kormánykoalíció tagja. Napirendre kerül a tanügyi törvény módosítása. A cél: az általunk sérelmezett cikkelyek kiiktatása, illetőleg átfogalmazása. A magyar egyetemi közösség újra felszólal az önálló egyetem visszaállítása érdekében. Január 23: a Bolyai Társaság nyilatkozata. Január 31: a Szabadelvű Kör rendezte megbeszélés. Heteken át: sajtóvita széles részvétellel.


A közzétett vonatkozó nézeteket jómagam a következőképpen rendszerezem:


Van egy kiinduló tétel: a román politikai vezetés ismerje el a magyar kisebbség jogát, hogy önálló állami magyar egyeteme legyen. Ennek kiegészítéseként: belátjuk, hogy bizonyos okokból (pénzügyi, szakmai okok stb.) ez a jog nem váltható azonnal valóra. Ezért köztes, átmeneti megoldásként: önálló magyar struktúra létesítése a Babeş—Bolyai Egyetemen, a magyar nyelvű oktatás státusának jogerős megszilárdítása más felsőoktatási intézményekben (marosvásárhelyi Orvosi és Gyógysze- részeti Intézet, Színművészeti Főiskola, kolozsvári Zenekonzervatórium, Képzőművészeti Főiskola).


A kolozsvári egyetemet illetően egy „ellenzéki” csoport megkérdőjelezi vagy elveti az önálló egyetem szükségességének gondolatát. A diákok körében végzett szociológiai felmérés eredményei a csoport tagjai szerint ugyancsak ez irányba mutatnak.


A képet bonyolítja — de ennek részletezése most messze vezetne tárgyunktól —, hogy vannak egyetemlétesítési tervek, amelyek nem — vagy nem csak — Kolozsvárt jelölik meg a felállítandó intézmény székhelyeként, hanem más erdélyi várost vagy városokat.


Összegezve, a kolozsvári egyetemre vonatkozóan a következő álláspontok körvonalazódtak:


1.    a meglévő állapotok egészében kielégítőek, bár lehet és kell is javítani rajtuk;


2.    a magyar nyelven folyó egyetemi oktatás helyzetének megszilár- dítása szükségessé teszi önálló, kormányhatározatban szentesített struktúra létesítését;


3.    minél hamarabb vissza kell állítani az önálló Bolyai Egyetemet, és ehhez kell megtalálni a szükséges intézkedéseket.


Március folyamán mind az államelnök, mind a miniszterelnök nyilatkozataiban szerepelt: elismerik a magyar kisebbség jogát önálló egyetem létesítésére, a kérdés azonnali rendezését pedig az önálló tagozat(ok) létrehozásában látják. Ezeket a kijelentéseket a román sajtó ellentmondásosan fogadta, de lényegében ezek jelölték meg az előrehaladás irányát. Politikai súlyuk, pozitív üzenetük elvitathatatlan.


Ez a cselekvés órája. Követjük a fejleményeket — várjuk a végeredményt.


Viták és távlatok


Az egyetem ügyében lezajlott vitáról bizonyára lesz majd a szakembereknek véleménye. Milyen érvek csaptak össze, milyen gondolatok szembesültek, miféle értékkritériumok érvényesültek? De hát a viták — ősi közhely — olyanok, amilyenek a vitázók.


Úgy vélem, a vita fokmérője (volt) közösségünk politikai érettségének és kultúrájának. Amit ebben alapvetőnek találok: a politikában kell tudni követelni és kell tudni kompromisszumot kötni. Zavarónak tűnt, hogy mind egyik, mind másik irányban a kelleténél bizonytalanabbak a határok. Ebből eredően: sok vádaskodás, bekeményítés, indulat.


A politika világos célokat feltételez, valamint annak tudatosítását, hogy melyek a hozzájuk rendelhető eszközök. A vitában megmutatkozott az is, hogy az elmúlt hét év során a romániai magyar közélet nyilvánossága nem tette meg a kívánatos haladást, hogy ezt a bonyolult kérdést kellő biztonsággal kezelni tudja. Elégtelenek a közvéleményformálás fórumai, és hátránnyal küzd ezeknek a politikai változások szintjén való működtetése. Ez máris közösségi tudatzavarokat idézett elő, és továbbiak forrása lehet.


Végig politikáról beszélek, mivel meggyőződésem szerint a magyar egyetemi oktatás rendezése alapvetően politikai ügy. Érinti a románsághoz való viszonyunkat, a magyar kultúrában elfoglalt helyünket, saját jövőképünket és stratégiánkat. Ezeket kell világosan átlátnunk ahhoz, hogy ne felszínesen, földhözragadtan gondolkodjunk, és ne hebehurgya módra cselekedjünk. Természetes, hogy egy bizonyos ponton túl eljön az igazi szakmai viták ideje. Bár csak ne késne soká az az idő...



Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal