HU  |   RO  

Korunk 1997 December

Látványaink logikája


Pethõ Ágnes

A világról szerzett információink jelentős hányadát a látás révén szerezzük. Ennek az állításnak az igazolására lehetne százalékos arányokat fölsorolni, de sokkal meggyőzőbb volna, ha virtuóz grafikai kivitelezésű ábrákkal mutatnók ki a vizualitás létfontosságát. Miért? Mert a kép szemléletesebb. Ami pedig szemléletes, az érthető, vagyis átlátható, fölmérhető, megvilágít valamit, rámutat a lényegre, egyszóval: tisztább képet nyújt. Nyelvünk logikájának tanúsága szerint ugyanis a látás, illetve általában az érzékelés szorosan kapcsolódik az elvont gondolkodáshoz. Bármely (egymással nem is rokon eredetű) nyelvben domináns a vizualitáshoz kapcsolható terminológia metaforikus használata a megértés, az információfeldolgozás, az elmemunka megjelölésére. A gondolkodásra vonatkozó alapszókincs java része szenzoriális-vizuális metaforákból származik. Így például az angolban és sok más nyelvben használatos “idea” szó a görög “ideein” leszármazottja, melynek jelentése: ´látni´, a “speculate” (magyar “spekulál”) szó a latin “speculari”, vagyis ´nézni´szóból ered, a “teória” a görög “theoria” szóból származik, amely ´nézet´-et jelentett. A kognitív nyelvészek kutatásai nyomán1 képletté egyszerűsítve a jelenséget, azt mondhatnánk tehát: a gondolkodás egyenlő a látással, amit megértünk, azt mintegy látjuk magunk előtt.2


És ez fordítva is igaz. Az alakpszichológia már a hatvanas években föltárta azt, hogy voltaképpen maga a látás sem csupán érzékszervi érzetek gépies felvétele, hanem jelentéstulajdonítás, “jelentéshordozó sémák megragadása” — ahogyan alapvető munkájában Amheim leírta —, ilyen értelemben “minden észlelés egyszersmind gondolkodás”3. Ám milyen mértékben értjük képeinket?


Manapság egyre tompuló érzékeinknek, egyre lanyhuló figyelmünknek és egyre szűkebbre koncentrálható intellektusunknak újabb és újabb médiák által közvetített képek tömkelegével kell szembesülnie. Képkorszakról, sőt képkórról beszélnek, konzumidiotizmusról, mértéktelen és ritualizált képfogyasztásról. A nyomtatott szó kultúráját, az ellenőrizhető logikai érvelésű “tipográfiai elmét” fölváltotta a fragmentált tudatú, csak a pillanatnak élő képimádó tömegember uniformizáló univerzuma. McLuhan 1962-ben megjelent híres könyve óta azonban nyitott a kérdés: vajon valóban vége a Gutenberg-galaxisnak? Vagy inkább a multi- és intermedialitás bábeli zűrzavarába kerültünk, egyfajta verbális-tipográfiai-vizualizált kommunikáció-szövevény világában csetlünk-botlunk: a tévé és a legfejlettebb komputeres hálózatok hibrid közlési rendszereinek megjelenésével és a személyes kapcsolatokat háttérbe szorító maximális közvetítettségével? A szövegszerkesztő programok ontják a millióképp átcsoportosítható és változatos képi formába tördelhető betűfolyamokat. A közélet és a politika: az imázs, performance és szöveg kulcsszavaival írható le. A képek és szövegek minden területen tapasztalható összefonódásában már nem is informativitásuk, hanem retorikájuk az elsődleges, hisz a szocializáció fő csatornáinak bizonyulnak a dominánsan vizuális, de kevert közlemények.


Ami általánosítható, az nem több, de nem is kevesebb, mint az, hogy akárcsak a beszéd vagy az írás, a kép is tett. Látványaink logikáját pedig nem szemlélhetjük-elemezhetjük a laboratóriumi elszigeteltség “in vitro” körülményei között. Egyrészt azért, mert köztük és általuk élünk, másrészt mert a kép mindig több, mint elemeinek optikai összege, és egyetlen kép sem ragadható ki abból a tágan értelmezhető szocio-pszicho-kulturális és szövegkontextusból, amelyben létrejött és létezik. Gondolkodni a képekről éppolyan fontos intellektuális kihívása a közelgő ezredvégnek, mint amilyen általában a nyelvről való reflexió.


A Korunk jelen száma olyan kísérletekből nyújt ízelítőt, amelyek különböző jelenségek kapcsán, de valamiképp mindannyian a vizualitásnak ezzel az interdiszciplináris, intermediális vizsgálatával próbálkoznak. A szerzők — néhány kivételtől eltekintve — a kolozsvári Bölcsészkar Magyar Tanszékének jelenlegi és volt diákjai, illetve tanárai.



A szerkesztő, Pethő Ágnes


JEGYZETEK


1.  Marcel Danesi összegezi ezeket a vizsgálatokat és feltételezéseket, valamint a témáról alapos bibliográfiát közöl a Thinking in Seeing Visual Metaphors and the Nature of Abstract Thought című tanulmányában (Semiotica 1990. 80. 3/4. 221—237).


2.   Érdekes kísérletekkel igazolták, hogy a vakok is hasonlóképp belső vizualizálás révén gondolkodnak.


3. Rudolf Amheim: A vizuális élmény. Az alkotó látás pszichológiája. Bp., 1979. 27.



 


 


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal