HU  |   RO  

Korunk 1932 Április

A vallás és a vallási szervezetek Japánban

 


A polgári Meiji forradalom aláásta Japánban a vallási szervezetek alapvető gazdasági bázisát s ezáltal meggyöngítette azt a szociális és politikai poziciót, amit a feudálista társadalmon belül a vallási szervezetek élveztek. A „le a Buddhával” (Haibutsu Kisak) jelszó segítségével ha nem is következetesen, de keresztül vitték a politikának a vallástól való elválasztását. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Meiji korszak első éveiben Japán nemzeti vallása a sintoizmus „a politika és az ünnepélyesség egységének” politikája révén ismét életre kelt. A vallási szervezetek természetesen a japán kapitalizmus fejlődésével szemben nem soká viselkedtek közönyösen s a legkevésbé sem tűntek el. Minden energiájukkal illeszkedtek a kapitalizmushoz s mint az osztályuralom támaszai kiszolgálták az uralkodó osztályt miáltal a vallási szervezetek újból szociális pozíciókhoz jutottak. A kereszténység pl., mely a Meiji forradalommal szerezte meg legalitását, a haladó burzsoázia ideológiája lett. Ezért tulajdonosai gyakran nagy erdőségeknek a sintoista templomok s rendelkeznek nagy birtokkal a Buddhista szerzetesek az alföldeken. A városokban nagymennyiségű áldozati pénzeket és járadékokat szednek. A „szent pénzek”, amiket a jámbor személyektől különböző cimek alatt gyüjtenek, óriási összegekre rugnak. Igy például a „Nishi Honganji” évi jövedelme 2 millió, a Sodo szektáé 1.2 millió, a Nichiren szektáé 0.8 millió jen, stb. A vallási szerveizetek az ilymódon szerzett pénz jó részét az iparba invesztálják s mint modern kapitalisták tevékenykednek. A Higashi-Honganji-nak például van egy többmillió alaptőkével biró vállalata. Természetes, ezek a különböző iparágakba fektetett tőkék búsás kamatot és profitot jövedelmeznek a vallási szervezeteknek.


Van ezenkivül Japánban számos olyan vallási szervezet, mint például a Tennri-, az Omoto-, a Konkyo-szekták és mások, amelyek a munkások és parasztok visszamaradott tömegeit a vallási gyógyszerek csalétkével használják ki. Abi összeg, amit ezek a szervezetek évente összegyüjtenek, több mint huszmillióra megy. Az embereknek nagy száma, akik ezeket a szektákat igénybe veszik, bizonyítja, hogy ezek a szekták mennyire el vannak terjedve a tömegekben. A vallási hivatal statisztikája szerint különben a papi hivatással foglalkozók száma a következő:


A különböző Buddhista szekták prédikátorainak száma 83.016 (1928), a különböző Buddhista szekták egyéb papi funkcionáriusaié 68.339 (1928), a különböző sintoista szekták prédikátorainak száma 90.813 (1926), a különböző keresztény szekták papjaié 2.348 (1926).


A statisztika csak azoknak a számát tünteti föl, akik az állam által hivatalosan engedélyezett vallási szervezetekhez tartoznak. Ha hozzá vesszük ezekhez még azoknak a prédikátoroknak és egyéb funkcionáriusoknak a számát, akik a hivatalosan el nem ismert vallási szervezetek tagjai, úgy az előbbi adatok legalább megtizszereződnek. Igy például az ugynevezett „Nioikake”-k száma, akik a tennri szekta 70 ezer prédikátorának ügynökeiként szerepelnek, közel 300 ezer. Addig, ameddig a vallási szervezetek a fejlődő japán polgárság politikai uralmának utjában állottak, addig a polgárság megpróbálta ezeket a vallási szervezeteket a politikától távol tartani. Akkor azonban, amikor a vallási szervezetek igazodtak a polgárság politikai uralmához s annak legerősebb szociális támaszaiként jelentkeztek a vallási szervezetek egyenesen a polgári uralom védelme alá kerültek A japán állam hivatalokat szervezett a vallás és a sintoista templomok számára, melyek a vallások ténykedéseit politikai szempontból ellenőrzik s a szekták vezetőinek a kinevezését végzik, ugyanakkor azonban a sintoista templomokat évi szubvenciókkal támogatják. A vallásnak a politikától való elválasztása a japán kapitalizmus s a japán munkásmozgalom fellendülése folyamán így egy olyan fajta szövetséget öltött, mint aminő az európai konkordátumok mögött huzódik meg.


A támogatás ellenében a vallási szervezetek élénk részt vesznek ara állam részéről bevezetett kulturmunkában. Ennek a szoros összetartozásnak a. révén nem csoda, hogy a parlamentnek s a községi tanácsoknak számos szerzetes tagja van s a szekták vezetői a kormánnyal, a politikai pártok vezetőivel s a katonai klikkel szoros kapcsolatban állnak.


A vallás elválasztása a neveléstől valamikor jelszava volt a polgári forradalomnak Japánban. Ez a jelszó azonban üres frázissá merevedett. Maga a közoktatásügyi minisztérium kötelezi a tanulókat vallástanulásra s segiti elő minden eszközzel a gyerekek közt a vallásos nevelés keresztülvitelét. Azoknak az alsó és középfokú iskoláknak a száma, amiket a különbözői vallási szervezetek hoztak létre, meghaladja a 150-et.


A szerzetesek, vallástanitók és sintoista prédikátorok tevékenységükkel elhatolnak az üzemekbe, a parasztok közé, a kaszárnyákba, a börtönökbe, a fiatalság szervezeteibe, a nő- és leányegyesületekbe. A buddhista szerzetesek a dolgozó parasztoknak a nagybirtokosok elleni küzdelmében legtöbbször a nagybirtokosok oldalán állnak s a nagyvárosokban az üdv eme hadserege nyilt sztrájktörő munkát végezi a munkásküzdelmek alkalmával. A Japánban- működő különböző kulturális szervezetek vezéreszméje szintén a vallás s a szociális nevelést a vallás bázisán propagálják az osztályharmónia ideológiájával. S mert a buddhista templomok a tömegekre nem gyakorolnak elegendő hatást, ezért propaganda tevékenységükben felhasználják a zenét, a szinházat, a sportot, stb.


Szociális tekintetben a sintoizmus egész különleges helyzetet foglal el Japánban: sőt, a Meiji-forradalom egyenesen államvallássá tette. A sointoizmus erős nemzeti jellegénél fogva a japán fasizmus legerősebb támasza. A sintoizmusnak a nép tudatába való begyökerezéséről a népiskola gondoskodik.


Az osztályharc kiélesedése s a tömegek radikálizálódása miatt az utóbbi időben mindjobban nyilvánvalóvá lett, hogy a régi vallás nem elégséges a nép igazi befolyásolására. „A vallás ájulata” s a „papok és szerzetesek tehetetlensége és korrumpáltsága” — csak más szavakkal való kifejezése annak, hogy a vallás képtelen az uralkodó osztály érdekében vállalt szolgálatát, az osztályharc tempójának megfelelően végezni. Ezért az újabb vallások különböző szektái, legyenek ezek buddhista vagy keresztény alakulatok, a marxizmus elferdített elveit, szövik prédikációkba, hogy ily módon próbáljanak igazodni az osztályharc új stádiumához. Jellemző, hogy ebben a munkájukban a legális proletár pártokban dolgozó szociáldemokratákkal is összeköttetésben állnak. (Z. M.)


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal