HU  |   RO  

Korunk 1931 Április

Husvéti bárány


Szil√°gyi Andr√°s

 


Nagy csütörtök napja vagyon. Jön a húsvét, jönnek az esküvők. Gazdag menyasszonyok esküvői, templommal, kisvárosi kocsikkal, harangokkal.


Péter és István, az asztalosmester két inasa kiskocsin szekrényeket visznek a Nagy-ucca felé. Uj butorokat husvéti menyasszonyhoz. Az asztalos mellettük megy a járdán.


A mesterné otthon leveszi a kisütött pecsenyét a tűzhelyről s az asztalra teszi. Holnap nagypénteki bőjt van, ma hússal akar jólakni a mester és a mesterné.


Az asztalosné megnézi apró gyerekét, a műhelyben játszik vele Sanyi, a kisinas.


Husvéti munkaszünet érzik, a szerszámok csendesek a műhelyben és az enyv szaga is enyhébb mijit máskor.


Az asszony fölöltözik. Husvéti asszonyrongyokat vásárol a Nagyuccai boltokban.


Hazajön a mester a két inassal, hazajön a mesterné. Az asszony ránéz az asztalra és megrémül.


 Ki lopta el a pecsenyét!? kiáltja.


 Csak a kisinas vihette el, mondja a mester a másik kettő vélem volt a butorokkal.


Előveszi Sanyit, a kisinast.


   Hová tetted a pecsenyét?


   Nem láttam!


   Hazudsz! Megetted, vagy eldugtad, mit csináltál vele?


   Nem nyultam hozzá.


   Kirángatom a füledet, te büdös!


Sanyi füle nyúlik, mint a lepény az asztalos ujjai között. Sanyi nyujtózkodik kínjában.


   Kivágom a hasadból a pecsenyét!


   Nem ettem belőle! Bizonyisten!


Üti-veri az asztalos a kisinast. Sanyi a földre zuhan. Rugja, ahol találja a mester. Csizmája megvéresedik tőle. A kisinasból véres pecsenye lesz, húsvéti áldozati bárány.


*


Az ájult gyereket az inasszobába viszik. A mesterné kötözgeti, a két inas segít neki. A padlóról felmossák a vérét.


Könyörög az asszony: Péter, István, ne szóljatok senkinek! Szerencsétlenné tesztek minket, ha elviszitek a hírét.


A kisinas szeme zárva marad egész nap. Csak délután ebédel két másik inas. A színben áll az ételük, de nem igen esznek. Jóllaktak már szomorúsággal, haraggal, gyűlölettel.


   Szegény Sanyi, mondja Péter.


   Ha Sanyi meghal, becsukják a mestert vagy húsz esztendőre, mondja István. Magukra gondolnak s a kis város többi inasára, akiket esztendőkig vernek-pofoznak a mesterek.


„... az ő fülük ki nem szakad


az ő fejük be nem hasad


az ő fejük erős


az ő fülük teherbíró”.


Ki vitte el a húst? kérdi Péter.


Cili, az öreg macska éppen most mászik le az ereszről s Pista éppen ránéz.


   Nézd, hogy nyalja a száját, nézd milyen kövér a hasa! Ez a tolvaj! kiált föl.


   Fölvágjuk a hasát, megnézzük, benne van-é? Bebizonyítjuk Sanyi ártatlanságát!


Fülöncsípik a macskát, de megölni sajnálják. Öreg macska ő, öreg, mint a ház, és borzas, mint a kémény. Tizenöt éve cirkál már a háztetőkön. Pista és Péter úgy megszokták már, mint égen a felhőt. Mért öljék meg szegényt? Hát bűn az, hogy valaki szereti a pecsenyét?


De Sanyinak, a félholtra vert inastestvérnek igazsága a macska gyomrában van. Mitévők legyenek?


   Talán föléled Sanyi estig, ő majd dönt a macska fölött.


   Esténél tovább nem várhatunk, addigra muszáj levágnunk. Holnap pénteki nap van, híre-hamva sem lesz a macskában a csütörtöki pecsenyének.


De Sanyi félholt marad estig. A fogoly macskát kiviszik a fás-kamrához s hozzákötözik a dézsához. Péter fölemeli rá a szekercét. A macska elkezd nyávogni, vesztét érzi. Péter szíve elkezd fájni. A macska hangja olyan, mint egy gyereké.


Üss te! mondja Péter Istvánnak. István fölemeli rettenhetetlenül a szekercét. De akkor eszébe jutnak a tavaszi esték, amikor a macska kúszott fölfelé a háztetőkön, mint a füst...


Elkezd zokogni István: — Hagyjuk szegény Cilit. Ha Sanyi magánál volna, biztosan megkegyelmezne neki. Minek haljon mártírhalált szegény!


És Sanyi vérére gondolnak, amit láttak máma. A macskát szabadlábra helyezik.


Nagypénteki böjt van, kétségbeesett husvét.


Kerepelők kerepelnek, harangok szólnak, körmenet gyülésezik.


A papok mondják, egyre hajtogatják: husvét napján föltámadott Krisztus, a sovány fiatalember.


Miért nem támad fel Sanyi?


Mért fekszik félholtan, összetört fejjel,


a szolgák szobájában?


A műhely mellett:


a husvéti bárány,


az ártatlan gyermek.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal