A nacionalizmusról van szó ebben a könyvben, melyet írónk szerint száz százalékos igazsággal az Action Franchise képvisel. A kérdés nagyon is belevág a mai Franciaország sőt a mai Európa politikai életébe s annál jellemzőbb, hogy a könyv írója — ami aktuális kérdéseknél nem könnyű dolog — nagy sikerrel tudja elrejteni privát felfogását erről a problémáról. Már a bevezető szavaiban megállapítja, hogy az A. F. egyike a liberális parlamentarizmus ellen legrégebben küzdő csoportoknak, sokáig nem volt veszélyes, csak a fasizmus uralomra jutásával lett nyilvánvaló a jelentősége. De azért, mégsem olyan mozgalom ez mint a fasizmus; nincs olyan aktivitása, nincs oly politikai ereje, nincsenek oly praktikus sikerei és így inkább mint politikai laboratórium működik.... Laboratórium: mily találó szó. Titkos művek sötét kamrája... Zászlaján ez a jelszó: megmenteni a nemzeti tradíciót, helyreállítani a Rend örök törvényeit. A mozgalmat kezdetben a jelen állapot nem érdekli, tekintete a multba réved, a történetbe, mely az örök törvényt jelenti, melyet ugyan futó felhő módjára eltakartak a forradalom eseményei, de uz örök Rend, melyet a róm. kath. egyház is véd, végre mégis diadalra jut. Ez az örök Rend maga a mozdulatlanság, nem veszi észre a dolgok változását, sőt a változást a Rend ellen való lázadásnak érzi...

Honnan ered ez a beteg elgondolás?... Első pillanatra hajlandók volnánk azt hinni, hogy hazafias érdekcsoportok agyalták ki csupán, de a tüzetes jellemrajz, melyet Gurian Ch. Maurrasról ad, megmutatja, hogy egy abnormális agynak igenis lehetnek oly kényszerideái, melyeket sokszori hallás után a tömegek is magukévá tesznek. Egyéni és tömeglélektani szempontból egyformán érdekes eset. Hitetlen apának és hívő anyának a, gyermeke Maurras. Az apa meghal, az anya az aixi-i papi iskolába küldi a fiút. A nagyot halló gyermek életunt lesz, lelki kríziseken megy át, az ateizmusig jut. Mint hitetlen és mint ateista hagyja el a katholikus intézetet. Istenben való hitét sose nyeri vissza de hisz az egyházban és a monarchiában mint a Rend mintaképeiben. Talán költői sikertelensége is hozzájárul ahhoz, hogy elforduljon az élő élettől és ragaszkodjék ahhoz, ami már régen meglett, ami elmozdíthatatlanul szilárd. Esztetikában, filozófiában, politikában — mindenütt a világnak már meglévő Rendje imponál neki. Ez különbözteti meg Barrestől. B. szerint a tradició alapja minden érzésnek, ösztönnek; Maurasnál az, érzésnek, az ösztönnek nincs szerepe, csak a történetileg- kialakult külső Rend számít... Hogy a demokrácia a történet folyamán ideig-óráig diadalmaskodott, az nem változtat az örök Renden...

A Dreyfus ügyben aktivitásba lép. Természetesen Dreyfus ellen. Nem tudja eltürni, hogy az „abstrakt” igazságok nevében „konkrét” intézményeket támadnak meg. Neki a konkrét intézmény a fontos: a monarchia, a katonaság, az egyház.

A fanatikus kitartásnak még akkor is lehet némi sikere, ha tévedésen alapul, 1901-ben megalakul az Action Francaise. Alapítója Vangeois gimn. tanár nyiltan monarchistának mondja magát. Mint az integrális nacionalizmus csoportja lépnek fel, kifejezetten antidemokratikus elvekkel, ellentétben a demokratikus köztársasági nacionalistákkal. Leon Daudet, ki eddig Drumont antiszemita pártjához tartozott, csatlakozik az A. F.-hoz. A camelot du roi tettre kész csapata szintén. Már túl vannak az elméleten, botrányokat inscenálnak. A politikai laboratórium fürgén dolgozni kezd. A monarchia hirdetésével meg akarja nyerni az arisztokratákat, az antiparlamentarizmus eszméjével a demokráciában csalódott értelmiséget, a katholicizmus által a burzsoáziát, a parazita politikusok pellengérre állításával a munkásokat. Ámde éppen ez a gyanus és szemetszuró sokoldalúság okozhatta, hogy mégsem aratott nagy sikereket a politikai laboratórium. Gurian szerint — s ez az egyetlen hely, hol a maga véleményét megszólaltatja — mégsem szabad lebecsülni az A. F. jelentőségét, mert a legkülönbözőbb politikai ideológiák gyüjtőhelye. Különbözik a fasizmustól annyiban, hogy nincs meg benne az aktivitás s ezért G. azt hiszi, hogy a hatalom átvételéig nem juthat. Olaszországiban a fasiszták azért juthattak hatalomhoz, mert úgy tünhettek fel, mint a nemzet egységes akaratának képviselői. S ez az iró szerint a parlamentarizmus sorskérdése... A parlamentellenes akció csak úgy sikerül, ha a parlament tehetetlen.... A parlament hívei tagadják ezt, viszont az A. F. barátai azt állítják, hogy — politikai egység és parlamentarizmus kizárják egymást.

Mi azt hisszük, hogy e pontban mégis csak találkozik a mozgalom a fasizmussal. Ezt az egységet csak fasiszta diktaturával lehetne összekovácsolni. Az A. F.-t csak ez tudná megerősíteni — de annál jobban lesujtaná az embereket... De az örök Rend, a mozdulatlanság Rendjén mindenesetre diadalmaskodnék... A halál az életen... (Budapest)

* Waldemar Gurian: Der integrale Nationalizmus in Frankreich, Vittorio Klostermann Verlag, Frankfurt am Main, 1931.