HU  |   RO  

Korunk 1930 Április

Leszerelünk!


Dienes László

 


A nagyhatalmak fegyverkezése a háború előtt és után


 


„Ebben az évben 117 millió font sterlinget adunk ki emberek lemészárlásának előkészítésére. Egy évvel a világháború előtt csak 75 milliót költöttünk el e célra s már akkor is mindenki úgy találta, hogy ez rettentő nagy összeg... A nagyméretű fegyverkezéssel kisért béke azonban svindli s hamarosan kirobbanásban fog végződni.” Lloyd George egy választási beszédéből 1929 március 26.-án.


„MacDonald békeutazása alatt New-yorkban Anglia és az Egyesült-Államok együtt óránként kereken 60.000 dollárt adtak ki fegyverkezésre.” Borah szenátor leszerelést kritizáló cikkéből a „Colliers Weekly”-ben.


 


A hivatalos körök folyton csépelt békefrázisaival szemben, Newyorkkal, Genffel, Haagával és Londonnal szemben, a szárazföldi és tengeri „leszerelési” konferenciákkal szemben, a Népszövetséggel és Kellogpaktummal szemben álljanak itt és beszéljenek a következő szomorú számok.


Az öt vezető nagyhatalom szárazföldi haderejének békelétszáma összehasonlítva a világháborúelőtti létszámmal ma a következő:


                                                   1913-14     1928-29


Franciaország.........................            546.000       725 000


Anglia....................................            516.000       385,000


Olaszország...........................            264.000       390.000


Egyesült-Államok ..................            226.000       439.000


Japán.....................................            275.000       206.000


Összesen                                        1.827.000      2.145.000


 


Vagyis: az öt nagyhatalom szárazföldi haderejének békelétszáma a háborúelőttihez képest kb. 300.000 emberrel emelkedett. Ma 16 százalékkal több emberáll állandóan fegyverben, mint állott a világháború kitörésekor.


De ez még nem ad kellő képet a felfokozott tempójú háborús előkészületekről. A világháborúban nem egy millió nyolcszázezer ember harcolt s a következő világháborúban sem csak két millió fog harcolni. A kiképzett tartalék a legfontosabb. S e tekintetben a mai helyzet messze meghaladja az 1914 évit. Mert amig akkor a fenti hatalmak öt és fél millió embert tudtak csak mozgósítani, addig ma ennek csaknem kétszeresét, kilenc millió embert. De ez még nem a teljes tartalék, legfeljebb annak fele.


Naiv békeszerető emberek sokat lelkesedtek a háború után a katonai szolgálati idő leszállításáért, amely majdnem mindenütt megtörtént, amit a hivatalos pacifizmus szívesen állított be, mint nagy engedményt a béketörekvéseknek. Pedig ez az „elsőlépés a gyakorlati leszerelés felé” nagyon is gyakorlatilag a fokozott fegyverkezés ügyét szolgálja. Mert azzal hogy az aktív szolgálati időt leszállították három és, két évről tizennyolc hónapra és egy évre, elérték azt, hogy ugyanannyi idő alatt a népességnek sokkal nagyobb részét tudták katonailag kiképezni. Kb. a kétszeresét a háborúelőttinek. Mig pl. Olaszországban a háború előtt az ujoncoknak csak 35 százalékát vették be, addig ma 70 százalékát. A szolgálati idő megröviditésének köszönhető, hogy az öt vezető nagyhatalom a háború óta egy húsz milliós tartalék-hadsereget tudott kiképezni, akkor, amikor a háború előtt ez a szám nem volt több 7—8 milliónál. Ugy hogy a katonailag kiképzett tartalékok száma 1914 éveihez képest megkétésfélszereződött.


S ezek az állandó hadseregek sem olyanok, mint a háborúelőttiek: lényegesen jobban meg vannak szervezve a tartalékok befogadására s felhasználására. A mai imperialista nagy állandó hadseregek tulajdonképen csak keretei egy sokkal nagyobb létszámra gondolt hadseregnek. Keret-hadseregek, amelyekben a hivatásos katonák (tisztek és altisztek) sokkal erősebben vannak képviselve, mint a régi hadseregekben. A háború előtt a hivatásos katonák száma a létszámnak alig 10—12 százalékát tette ki, ma 40—45 százalékát. Nyilvánvaló számitással a sokkal nagyobb számban kiképzett tartalékokra, — amely tartalékokkal ma sokkal többet is törődnek, mint azelőtt. A gyakorlatra való behívások számát mindenütt emelték.


De még ez sem minden: az emberanyag előkészítése a háborúra nem csak a hivatalos hadseregek keretein belöl folyik, hanem ezeken kivül is, különböző nevet viselő hivatalos és félhivatalos szervezetekben. Az ezekben mellékesen kiképzett ill. előképzett és utánképzett kiegészítő hadsereg számszerűleg nem fogható meg, de annyi bizonyos, hogy szintén sok millióra megy. Egyedül az olasz fasiszta milícia 300.000 emberből áll. Máshol légionárius, Heimwehr, Stahlhelm, stb. a neve. Bár közvetlen célja belpolitikai s első sorban a munkásmozgalom ellen irányul, mégis mint a lakosság” katonai kiképzése külső háború szempontjából is fontos tényező.


Még inkább az ifjuság katonai előképzése hasonló hivatalos és nem hivatalos alakulatokban, ami már csaknem mindegyik országban meg van. Vezet e tekintetben az egyébként is a legnagyobb szárazföldi hadsereggel rendelkező Franciaország. A különböző torna s sportszövetségek, amelyek célja a katonai előképzés, kb. négy millió ifjút csoportosítanak Franciaországban. A kimondottan katonai előkészítő társaságok taglétszáma 1928-ban 600.000 volt.


De nem csak az ifjúságot készítik elő a hadi szolgálatra: hanem az egész lakosságot, öregeket, nőket sem véve ki. Ezt a célt szolgálják a különböző segédszolgálati törvények, teljesen új dolgok, amiket a világháború előtt nem ismertünk. Céljuk, hogy a már a békében ki legyen jelölve mindenkinek a posztja, amit egy kitörő háború esetén be kell töltenie. Az egész társadalom egy óriási hadsereg, s a „béke” csak átmeneti fegyverszüneti időszak, amelynek fő célja a fegyverek kiélesítése s a szerepek gondos kiosztása. Itt is Franciaország vezet. A híres Paul Boncour-törvénnyel a „nemzet megszervezéséről háború idejére” amely kimondja, hogy minden francia állampolgár, tekintet nélkül korára és nemére, valamint minden szervezet és üzem köteles az ország védelmében résztvenni vagy e védelmet gazdasági vagy morális téren támogatni.


A Paul Boncour törvény legfontosabb rendelkezése azonban az, amely kimondja, hogy háború esetén a minisztertanácsnak joga van a termelést, valamint a javak szétosztását és fogyasztását és az ország energetikai készletét a háború érdekei szerint szabályozni. Ez természetesen a világháború alatt is megtörtént, többé-kevésbé szervezetlenül. Most azonban az ott tett tapasztalatok alapján már előre megszervezik az egész ország termelését háború esetére. Külön hivatalok foglalkoznak nagy költségvetéssel az ipar, a közlekedés mobilizációjának megszervezésén és pontos, részletes előkészítésén. Franciaország egész területét húsz gazdasági régióba osztották fel, mindegyik élén egy állandó ipari mobilizációs bizottság generálisok irányítása alatt, akik közvetlen a legfőbb haditanács alá vannak rendelve. Minden üzem, a legkisebb is, megkapja bizalmas utasítását, hogy háborúban mit fog csinálni. Előre ki van jelölve minden munkás helye, nemre való különbség nélkül. Hiszen a jövő háborúja a hadviselő államok gazdaságával szemben még nagyobb igényekkel fog fellépni s a gazdasági felszerelés éppen olyan fontos momentuma a fegyverkezésnek, mint magának a hadsereg emberanyagának előteremtése és a fegyverrel való felszerelése.


S ezen utóbbi szempontból is a mai hadseregek felette állanak a világháború előttieknek: a haditechnika gyors fejlődése megsokszorozta a hadseregek átütőerejét. A háború is mindinkább gépi üzemre rendezkedik be, a modern harcászatban mind nagyobb szerepet játszik a gép, amelynek a katona éppen csak kiszolgálója, mint a termelő gépnek a munkás.


A gyalogság is mind jobban mechanizálódik a gépfegyver előtérbenyomulásával. Mig a világháború elején átlag csak 24 gépfegyver esett egy gyalogsági divízióra, addig ma egy amerikai gyalog-diviziónak 960 gépfegyvere van. 1914-ben a lövéseknek még csak tíz százalékát szolgáltatták a gépfegyverek, a mai felkészültség mellett hetven százalékát. Annyira, hogy már tisztán gépfegyverosztagokból álló hadseregekről beszélnek. S ugyanilyen technikai fejlődésen megy át a tűzérség is. Mig az 1870—71-es német-francia háború egész tartama alatt az egész német hadsereg mindössze fél millió lövést adott le, addig a Somme melletti csatában naponta több, mint fél millió lövedéket adtak le egymásra.


s a készülő hadseregek mozgékonyabbak is lesznek: motorizálják a gyalogságot. Már a világháborúban kitűnt ennek fontossága: a Románia elleni gyors felvonulást 20.000 automobil tette lehetővé, amely egy húszezer főnyi hadsereget tudott a megfelelő municióval gyorsan odaszállítani. A német hadseregnek már 1918-ban is százezer automobilja volt. Mig gyalog egy osztag naponta csak 25 kilométerrel tud előrehaladni, addig teherautókon kétszázzal. S amellett a gyaloglás leszállítja a katona harcképességét tíz százalékra, az autónszállítás csak nyolcvanra.


De a fegyvereket magukat is motorizálják: egyre több tankot építenek. Franciaországnak a háború végén még csak kilenc tankregimentja s három nehéz tank-csapata volt. 1924-ben már 22 tankregiment s egy regiment nehéz tank.


S pedig még mindig csak a szárazföldön vagyunk. S a fegyverkezés talán még nagyobb erővel folyik a tengeren és a levegőben. A tengeren, mert a világ gazdasági uralmát (Anglia és az Egyesült-Államok között) a tengeren mutatott fölény dönti el, a levegőben, mert a szárazföldi mérközések sorsát valószínűleg a repülőgépek által lefolytatott romboló és mérgesgázzal gyilkoló háború fogja eldönteni.. Hogy erre a kémiai hadjáratra hogy készülnek, arról lapunk más helyén van szó, itt még csak a tengeri és légi fegyverkezés néhány számát kell a teljesség kedvéért hozzáfüzzük az eddigiekhez.


Tengeri leszerelési konferenciák csak a világháború óta divatosak. Ezek eredményeképen a nagyhatalmak hadiflottái a következőképen növekedtek meg:



 


Ha tehát, mint valószínű, 1932-re a tervezett egységek felépülnek, a leszerelési konferenciák tíz esztendeje alatt az öt vezető nagyhatalom hadiflottája a cirkálókban 70, a tengeralattjárókban 30, a repülőgépanyahajóban 150 százalékkal növekedik meg.


Az 1928. évi „Nauticus” összeállítása szerint 1927 végén az öt tengeri nagyhatalom tengeri hadereje a következő volt:


 


 Számban és harcképességben olyan hatalmas tengeri haderő, amely mellett a háborúelőtti hadiflották messze lemaradnak. Még nagyobb tempóban növekedik a jövő háborújában legfontosabb szerepet játszó légi-flotta.


A szárazföldi és vizi repülőgépek száma:


 








































 


1923


1950


1928/32


Franciaország. .


1350


l650


2000-2500


Anglia   


385


850


l000-1200


Egy.-Államok. .


420


950


1200-1300


Olaszország . .


250


600


l000-1200


Japán ... ..


250


475


600—800


Összesen


2655


4525


5300-7000


 


A nagyhatalmak légi flottája az utolsó öt év alatt több, mint kétszeresére növekedett s a következő években ugyanilyen tempóban fog tovább növekedni.


Összefoglalva: a világháborút követő tizenkét év alatt minden leszerelési jelszó dacára a fegyverkezés a háborúelőttinél jóval nagyobb mértéket öltött, ma sokkal tökéletesebb hadi technikával állanak egymással szemben. Ma, tizenkét évvel egy négy éves kimerítő háború után a következő háború gazdaságilag jobban elő van készítve, mint volt 1914-ben, a világháború tapasztalatai alapján az országok egész népessége és gazdasága a legrövidebb ide alatt mozgosítható egy újabb embermészárlásra, amely a hadi technika rohamos fejlődése következtében pusztítóbb lesz, mint a világháború legvérmesebb csatája.


S ez a félelmes készülődés a háborúra maga szolgáltatja a szükséges gyújtóanyagot, amelyből az a szikra egyszer ki fog pattanni, amely a világot megint, lángba borítja. A fegyverkezés ugyanis olyan hallatlan nyomással nehezedik az egész világ gazdasági életére, hogy a kapitalizmus már úgyis nehéz krízisét még gyorsabban juttatja kiérlelésre s ezzel az elkerülhetetlen robbanásra, amelyben e krízisnek ki kell csúcsosodnia.


Egy svéd közgazdász, P. Jacobsen, régebben tagja a Népszövetség gazdasági bizottságának összeszámította, hogy mennyit költenek a világ államai fegyverkezésre. Az  „Economist”-ban megjelent számítás szerint évente kb. négy és fél milliárd dollár megy el fegyverkezésre. Ebből az összegből Európára esik kétharmad” az Egyesült-Államokra egy hatod s a világ többi részére egy hatod. Ha Németországtól, amelynek fegyverkezését a békeszerződés korlátozza s ezért egy harmadát költi csak fegyverkezésre a háborúelőtti összegnek, eltekintünk, akkor a többi európai államok fegyverkezési kiadása háborúelőtti értékben, (azaz a pénz elértéktelenedését tekintetbe véve) is meghaladja azoknak a háborúelőtti éveknek (1908—1913) átlagos fegyverkezési kiadásait, amikor a háborús készülődés a legmagasabb fokát érte el.


 Franciaország hadikiadásai a háborúelőtti legnagyobb fegyverkezés évében, 1913-ban 1.450 millió frankot tettek ki; 1927-ben 7.722 milliót. 1929-ben a francia adózók összesen kb. 70 milliárd frank adót fizettek; ebből 14 milliárdot a háború emészt fel. Minden száz frank adóból 50 frankot az elmult világháború adósságaira, 20 frankot a következő háború előkészítésére költ Franciaország. Olyan nagy ez az összeg, hogy vele napi öt frankkal fel lehetne emelni az összes francia munkások bérét. Anglia fegyverkezési kiadásait amelyek 1913-ban 108 millió fontot tettek ki, felemelkedtek 1927-ben 171 millióra. Az Egyesült-Államok mai hadi kiadásai a világháborúelőttinek háromszorosa: 1929-ben 1869 millió arany márka. A legutóbbi hét év alatt tíz milliárd arany-márkát költöttek el az Egyesült-Államok fegyverkezésére. A háború előtt nem tett ki 300 millió dollárt az Egyesült-Államok hadi költségvetése; 1927-ben 700 millió dollárt S azóta még felemelkedett tíz százalékkal. Az olasz hadügyi költségvetés 1923-ban kitett 136 millió dollárt; 1928-ban már 254 milliót. Japán hadügyi büdzsetje ugyanezen idő alatt 187 millió dollárról 235 millióra emelkedett.


Az öt nagy tengeri nagyhatalom haditengerészeti költségvetése (aranymárkába átszámítva):


 


                                                               1913                            1927


Anglia                                                   994.145.000               l,183.200.000


Egy.-Államok .                                     594.764.000               1.357.702.000


Japán                                                    202 853.000               5l0.088.000


Franciaország                                      416.955.000               316.238.000


Olaszország                                         263.624.000               264.273.000


Összesen                                            2.472.341000               3,631.501.000


 


Az öt tengeri nagyhatalom tengerészeti költségvetése 1927-ben teljes ötven százalékkal magasabb, mint a legnagyobb hadikészülődés évében, 1913-ban. A washingtoni „leszerelési” konferencia 1921-től 1927 végéig az öt nagyhatalom összesen huszonhat milliárd aranymárkát adott ki tengeri fegyverkezésre. Ha hozzászámítjuk még a legutóbbi két év kiadásait is s! a többi államok tengeri fegyverkezési kiadásait is, akkor két leszerelési konferencia között (1921—1929) a „leszerelő” hatalmak kereken ötven milliárd aranymárkát költöttek el csak a tengeri fegyverkezésre. Igy szerelünk mi le!


S még nehány számadat annak jellemzésére, hogy nehezednek ezek az óriási összegek az egyes államok népességére. Az egész költségvetésből hadügyi kiadásokra esik: Franciaországban 21, Angliában 15, Egyesült-Államokban 18, Olaszországban 24, Japánban 28 százalék. Ha az elmult világháború terheit is hozzászámítjuk, akkor Anglia állami költségvetésének 70 százaléka háborús kiadásokra fordíttatik; még pedig 55 százalék háborús adósságok és hadi nyugdijak fizetésére s 15 százalék´ a következő háború előkészítésére. Ugyanez a helyzet Franciaországban, ahol 40 százaléka az állami kiadásoknak esik hadi adósságok fizetésére, 11 százalék hadi nyugdijakra s 19 százalék folyó hadi kiadásokra.


Az öt nagyhatalom mellett Oroszországnak van még jelentékeny hadserege. De az ország nagyságához és népességéhez viszonyítva jóval kisebb, mint a fent ismertetett országoké. Az elmult évben az orosz hadsereg aktiv része 562.000 főből állott. Ehhez járul kb. 180.000 territoriális csapat s kb. egy félmillió felületesen kiképzett legénység; úgy hogy a teljesen és részben kiképzett katonaság minden év végén kb. 1,200.000 főt tesz ki. Az évi ujonckontingens 975.000 ember. Az ország lakosságához arányítva ez a szám alacsonynak mondható, mivel mig Franciaországban minden ezer lakosra 17 katona esik, addig Oroszországban csak 3.8. Az orosz költségvetésnek is jóval kisebb részét teszik ki a hadi kiadások, mint a fenti nagyhatalmaknál. A mult évben 850 millió rubelt költött Oroszország hadseregére, ugyanakkor, amikor teljes költségvetése csaknem nyolc milliárd rubelt tett ki; ez kb. tíz százalék, szemben pl. Franciaország 21 százalékával.


 


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal