HU  |   RO  

Korunk 1928 Április

Huszonöt év természettudománya


Fritz Kahn

 


Az idő folyásába iktatott tudomány ahhoz a széltől hajtott vitorlakerékhez hasonlit, mely egyszer nyugodtan áll, máskor meg egy repülőgép propellerének gyorsaságával örvénylik. A Galenus és Albertus Magnus közötti évezredben nem forgott a megismerés kereke. Százötven éve viszont egyre növekvő sebességgel mozog s még sohase volt olyan magas forgási sebessége, mint napjainkban. A huszadik század a híres XIX.-et, melyet a technika és a természettudományok századaként ünnepeltek, messze túlszárnyalja. Huszonöt év alatt még sohase gyűjtött annyi új tapasztalatot az emberiség ós sohase tett még annyi új felfedezést, mint az utolsó huszonöt évben. A fizikában, mely minden tudományok közül a legszilárdabb és a legkimértebb, a relativitás elmélete a tiszteletreméltó newtoni világmechanika látszólag örökre szóló épületét hozta ingásba. Az optikában a fény mozgásának kontinualis hullám elméletét, mely ugyancsak régi s ugyancsak megdönthetetlen elméletnek látszott, a Planck-féle mennyiség-elmélet tette kérdésessé. Az elemek átváltozásának problémája, (az alchimisták évezredes álma! ) ha nincs is megoldva, de már a megoldás útján van, nem azért, hogy az arany mennyisége szaporodjék, mely senkit se tenne boldogabbá, hanem a kínálkozó korlátlan energia nyerés lehetősége miatt majd új útakra tereli a gazdasági életet. A rádium felfedezésével megalapozott súgárzástan az atomok felépítésének elméletét frissítette föl. A fiatal dán tudós, Niels Bohr ezen az alapon állította fel híressé lett atomelméletét, mely szerint az atom egy pozitív elektromossággal töltött naprendszer, a negatív töltésű elektronok által környezve. Ehhez a tanításhoz konstruálta Bohr a plasztikus szemléletű „Bohr-féle atommintát.” A schweizi fizikus, Schroedinger azzal egészítette ki és korrigálta meg Bohr elméletét, hogy az atomok naprendszerét nem pontszerű elektronok, hanem az elektronok hullámrendszere veszi körül s ezzel a föltevéssel a régi atomelméletnek sokszor fájdalmasan érzett hibáját hidalta át szerencsésen. Eszerint az elmélet szerint maguk az elektronok, melyek a borsóhoz viszonyítva oly parányiak, mint egy alma a földgömbhöz képest, kiszámíthatók s pályájukon figyelemmel kísérhetők.


Az ionok-elmélete, mely 1900 körül az elméleti fizikának még titkos tudománya, ma már a biologia alapvető fejezetévé fejlődött s a „hidrogén anyag-ionok koncentrációjának” ma még babonásan csergő fogalma rövid időn belül a gyógyszertári laboráns szakkifejezése lesz. A kolloid-chemiávál viszont egy szinte kontinentális terjedelmű tudományterület nyilt meg, hogy úgy mondjuk a természettudományok glóbusán egy ötödik, ausztráliai földrész. A Röntgenezés, mely 25 évvel ezelőtt még a fizika-óra kuriozuma volt, a gyakorló orvos instrumentuma lett s évről-évre mélyebben és tisztábban deríti fel az emberi test titkait. Ellesték a nap sugárzásának titkait is s egyben felül is multák. Sötét kamrákban aluminium dobozokból árasztják Pontresina napját a fényszegény városlakó testére s a mesothorium megoldás folyékony fényének varázs-ecsetével befestett testet a szakadatlanul sugárzó napfény emanatiója úgy önti el, mintha Kalifornia homokpartjain feküdne. S már egy még nagyobb és magasabbrendü diadal lehetőségét tartja kezében a gyógyítás művészetének modern mágusa. Nem lesz szüksége sugarakra! Nem lesz szüksége fényre! Felismerték u.i. azt a hatást, amit a sugarak az emberi bőrön előidéznek s ezt a sugárhatás pontján „mobilizálódó” anyagot, amely a vér utján a szervekben a fény gyógyitó hatását kiváltja, megfoghatóvá tették (ergosterin) s egy pépet készítve szilárdították az új anyagot és tabletteákat formálnak belőle. Naponta négy adag!... Nagyvárosi szegény gyermekek, akik a fény hiánya miatt angol kórban szenvedtek, nyeljetek napfényt és gyógyuljatok meg! .. S valóban, a következő évtizedekben az angol-kór csak legenda lesz már, mintahogy a pestis és a himlő is azok lettek. A vitaminok révén szinte elképesztő hatékonyságú anyagok fedeződtek fel. Egy teáskanálnyi répa-lé pl. megóvja a matrózok testét a skorbut kisértetétől. À rizsgabona hulladékával egész népeket szabadítottak meg régi. évezredes keleti betegségétől, úgy hogy az egykori túlzsufolt beriberi állomásokat gyermekotthonokká alakíthatták át. Ehrlich salvarsanjával sikerült az Amerika felfedezése óta grasszáló vérbajt annyira elfojtani, hogy lassan számítani lehet az életöröm e konok ellensége feletti végső győzelemre, Még 25 év vagy kétszer huszonöt esztendő s a syphilis-irodalom óriási könyvtárát össze lehet hordani és elégetni a szabadulás ünnepének örömtűzében. S közben készül a tudomány, hogy a serumtherapia bevált fegyverével megküzdjön az eddig lebirhatatlan gyermekepidémiákkal, a scharlahhal és a kanyaróval. S az orvostudomány már is sokat igérő kezdősíkereket ért el. Operatív beavatkozással ma már fiatalit a tudomány és megváltoztatja az állatok nemét. A valamikor kinevetett, csalásnak és kísértetekben való hitnek becsmérlett hypnózis a hozzá értő orvos kezében ma már varázslatosan ható gyógyító eszköz! A graphológia tételes tudomány. A típusok-tana és a konstitució-kutatás az emberi személyiséget mint biológiai jelenséget értelmezi. A vércsoportozatok-tana viszont a rokoni vonatkozásokat a mathematikai formulák érzékenységével fejezi ki. A periodicitásról való tanitás az élet titokzatos rithmusát fürkészi s a családi sorsok magikus kötöttségét természettörvényként fogja föl. A psychoanalizis gondolkodásunkat számos új és elveszithetetlen fogalommal gazdagította.


A tudomány, a kultúra alpesi vidéke, magasbatörő, magányos, világtól távoleső ormok láncolata. Eredményei a lavinák gyorsaságával csak kivételesen gördülnek alá a közérdeklődés alantabb fekvő tájaira, mert a tudomány igazságainak felmérhetetlen energiái, a gletscherek mozgásához hasonló észrevétlen lassúsággal vándorolnak a völgy, illetve az élet lapályai felé. A fizikus laboratóriumában az „effectus magnust” 1885-ben fedezték fel s csak 1925-ben jelenik meg a technika gépei között mint rotor. A benzinautomobilt már 1875-ben megkonstruálta Marcus, bécsi mechanikus s mégis csak 1900 óta hódította meg a világot. Ahrons a nyolcvanas években telefonált először drót nélkül a berlini Wannsee-n keresztül s 40 évig tartott míg e tehetséges fizikus elfeledett kísérlete a közönség szikratávírója lett. Elsősorban itt, az elméletből a gyakorlatba, illetve a tudományból a technikába való átmenetnél, vagyis azon a ponton, ahol a gletscher mint vízesés a völgybe olvad és turbinákat hajt s az alpesek csöndes energiáit a városok dörgő lármájává változtatja, nyilatkozik meg a szemlélő előtt kézzelfogható világossággal a tudomány kulturatápláló hatalma.


Huszonöt év technika! A szenet cseppfolyósították; még pedig azokból a hulladékokból, mely az előző nemzedékek szemében annyira értéktelennek tünt, hogy megfizették azt, aki megszabadította telepeiket tőle. Most pedig drágaságot képviselő színeket varázsolnak elő belőle, melyek úgy ragyognak, mint a hajnalhasadás s a tartósságuk olyan erős, hogy semmiféle cap ragyogása se halaványithatja el őket. Az asphaltból olyan gyógyító erejű altatót készítenek, hogy azt hihetné az ember a görögök Léthe-jét találta meg. A megfoghatatlan levegőből trágyát vonnak el, trágyát, mely betölti a barázdákat s a rög termőmagvait táplálja a levegő átalakul kenyérré! A mühelyekből kikerülő gépek ujabb meg ujabb típusaival úgy változik a táj „kultur-zoológiai” képe, mint egykor a geologiai korszakok változásával az állatvilág. Száz évvel ezelőtt a sárga postakocsi népesítette be Európa országutait. Azután a fekete acélparipa bukkant föl, nappal füstölgő dohogásával, éjjel pedig villogó szemeivel és tüzes lélekzetével, tovarobogva a vassíneken, hogy a lovak a rettentő látványtól megbokrosodnak. Az északi tájak egykor farkasoktól és vadkanoktól lakott világát most már uralja a dübörgő szörnyeteg. Az idő azonban gyorsan repül. A múlt százéves epochái évtizedekké zsugorodnak. Már az acélparipa napjai is megvannak számlálva. Az acélparipa után már kúszik elő ezer szikrázó lábain a villámvonat...


A városokba´ pusztul az ember hűséges, zabotevő, rud elé fogott szolgája, halálra itélte a kerekek tengelyein rejtőző, benzint ívó motor, a magamagától futó varázskocsi phantasmáját valósítva meg. Az erdei utakon hat zylinderes autók röpülnek s a szarvasok bőgése helyett autó-szirénák sikítják be az éjszakát. Állat még soha oly diadallal nem győzedelmeskedett a világon, mint az utolsó 25 évben a gummitalpu versenyautó. Oroszország pusztáiban kiszorítja a trojkát, az Andesek hegyi utain a lámát, a Sahara homokutjain pedig a sivatag évezredek óta türelmesen vonuló halyóját, a karavánok tevéjét. Egy új állat korszakában élünk, a Zoon technikon uralma korában. És már lebeg a háztetők felett Zeppelin óriástorpedója mellett egy másik uralkodó állat, a berregő madár, tényleg hivatva arra, hogy kifürkéssze a földgömböt, mely óránkint 500 kilóméter sebesség lehetséges már! teljesen összezsugorodik kezűnk közt. Európa, amely 1900 körül még kontinens volt, az utolsó 25 év alatt kisebb lett, mint amekkora az antik kor Európája. Az 1928-beli vezértitkár gyorsabban, kényelmesebben és felkészületlenebbül utazik Londonból Konstantinápolyba, mint egy Hansavárosbeli valaha a Keleti-tengeren keresztül. Az Atlanti-Óceán, mely a végtelenséggel szemben valaha a világot ölelte át, a repülök sport-arénája lett. Míg 1828-ban az a sváb fiu, ki Erdélybe nősült be egy szászcsaládba egész életre vett búcsut övéitől, addig ma a fiu, miután a világ negyedrészét berepülte, a telefonhoz siet s egy világtengeren keresztül mondja be a hallgató fülébe minden szavak legszebbikét: anyám!


Az elasztikus forgalom következtében való világmegismerés lehetővé tette, hogy mindenütt, ahol nyersanyag található, munkagépek vonuljanak fel s hogy minden országban százszorosával fokozódjék a termelés. Az alföldi paraszt ma hall egy gépről, mely a gabonáját vágja, összeszedi, kévébeköti s mindezt gyorsabban mint az eddigi tizenkét kéz. Leirja a kivánságát papírra, bedobja egy szines pléhládába s erre valahol, egy ipari telepen, megmozdulnak a kezek, hogy kívánságát teljesitsék. S egy szép napon eléje viszik a vasból való arató legényt.


A gép által az izmok körzetéből a munkateljesítés az intellektus magasabb sphĂärájába emelkedett. A műhelyben dolgozó mechanikus, a teherautóvezetője, aki a 80 lóerős kocsit a belvároson keresztül vezeti, vagy a rádíószerelő már inkább a szellemi, mint a testi munkás csoportjába tartozik. S mert a gép napról-napra mindinkább leveszi az ember válláról a durva munka terhét és felezi a fáradtságot, sőt negyedeli és tizedeli, a teljesítményeket viszont megkétszerezi és megszázszorozza, ezért az ember mindinkább felszabadul a robot alól. A tizenkétórás munkanap a nyolcórásra csökkent; a gyermek kikerült a kisiparos kezéből és ipariskolába jár; a vasárnapi munkaszünet mindenütt törvény és magától értetődő valami; a szabadság, mely valaha az uralkodó előjoga volt, ma mindenek illetménye s a wake-end-del, a kultura ez ujabb adományával a városi rabság eddigi életfogytiglani falán egy ujabb rés ütődött, melyen keresztül egy uj fény- és levegőszomjas, vizszerető, az erdőt, mint a természet templomát tisztelő nemzedék tör ki olyan testi és lelki vidámságok felé, melyek a szülők előtt még ismeretlenek voltak.


A határtalan termelés sohasem álmodott gazdagsággal halmozta el az embert. A taligások királyok lettek! Az az elektromos zseblámpa, melyet az istálófiu most az övére akasztva hord, 1400 körül egy császár ajándéka lett volna a szultánnak. Az alsóosztályos gimnazista botanizáló mikroskopja Linné számára élete legnagyobb álmának beteljesedését jelentette volna; Napoleon egy mai fűszeres telephon-aparátusáért odaadta volna Siciliát. Birmingham és Axminster gigantikus szövőmühelyeiből naponta ezer és ezer szőnyeg kerül ki a Bucharai és TĂäbrisi templom mintáival és fekszik el a polgári házak padlatán, amit egykor kőporral szórtak be. Azt a fajta gyümölcsöt, mellyel két generációval ezelőtt még a főhercegek asztalát díszítették, ma az uccasarkon eszi a napszámos fia.


A kultúra, mely azelőtt pontszerüen városokra s ezeken belül pár kevés házra szorítkozott, általános lett. Legalább a népiskola előnyeit mindenki élvezi s közérthető könyvek és folyóiratok révén a továbbképzés végtelen lehetősége bárki részére nyitva áll.


A kultúrcentrumokból naponta kisugárzó energiák hatása alatt a közmüvelődés egy azelőtt sohasem ismert magasságot ért el és további emelkedésben van. Már ötven évvel ezelőtt megmondta Emerson: „Gyermekeink mosolyognak azokon a tévedéseken, amelyekbe Plinius a természetrajzában esett.” De még maga Goethe sem, aki pedig még nem is száz éve halott, volna képes figyelemmel kísérni egy alsó osztályos fizika óráját. A Röntgen-sugárzás elméletének megértéséhez száz év elektromosság-tanát kellene megtanulnia, legalább száz új szóval.


Annak az embernek, aki kora hajnaltól késő estig homloka verejtékével turta a földet sem ideje, sem ereje, de még érzéke sem volt a kultura ideáljai iránt. A mai chauffeur azonban a taxiállomáson kihuzza a zsebéből ujságját és olvas. Száz millió, jól jegyezzük meg! százmillió nyomtatott ujság-ív röpköd naponta elő a világsajtó rotációs gépeiből. A betük minden reggel új rohamra induló milliárdos hadserege i-feletti pontjaikkal, t-alaku kardjaikkal és f-formájú lándzsáikkal élesebb harcot folytatnak a népek ellen, mint valaha az arabok hadserege, a keresztes hadak vagy a képrombolók ideáljaikért. A valaha hetedik nagy hatalomnak nevezett sajtó az első lett. Mellette egy fiatal, de még nagyobb jövőjü hatalmas fegyvertárs cseperedik; ennek a fegyvere is a szó, ennek a taktikája is a gondolat: a radió. Az ókoriak világcsodájából, a pharosból leadótorony lett. Egy szó, egy sugár se hull ki belőle: észlelhetők nélkül áll az idő obeliszkjeként. Hullámrezgései azonban átremegnek a földgömbön. A Délitenger egyik korall-szigete sem oly elveszett, hogy zátonyait a tenger hullámaival együtt ne verdessék Schubert melódiái s a csillagos éjben a Taurus egy orma se tör oly egyedül az éjbe, hogy csúcsa párkányát túl ne harsogják Goethe költeményei. S ahol csak ház áll, a legvastagabb falon s a legzártabb ajtón keresztül áthangzik a rádió szava. A menedékhelyek szegényeinek legszegényebbike s a magánosok legmagányosabbja kint a tengeren beletartozik az áhítat e roppant körébe.


A mozgókép 25 év előtt még vásári látványosság volt. Ám a sötét szekrényből előugrott, naggyá nőtt, rászegeződött a falra s vászonszinpad, s egyre nagyobb tért foglalva, a népek világszinháza lett, ahonnan esténként a legerősebb hatás sugárzik milliókra. Valóban csodálatos a távol dolgait mozgó élethüségükben látni és újra élni. Most azonban már folyamatban van az is, hogy ezt a csodát egy még nagyobb csoda mulja felül! A néma kép már kezd beszélni! Még 25 év s a vászon beszélő embere szint, plasztikát és mindenüttvalóságot nyer, leszáll a vászonról, közibénk vegyül, mint a Golem átmegy a falakon és megjelenik a szobánkban. Apáinknak még tréfás kiszólása volt, hogy van ember, aki „hallja a fűnővését”; mielőttünk azonban a leglassabban növő növény gyorsabban, mint Jónás próféta csodafája Ninive kapuja előtt, nő meg percek alatt a magból gyümölccsé; mint egy gyürüző kigyó kúszik a szél a fűszálon felfele; csak egy fogás ós előveszi az operateur az időre beállított lencsét és fékezi az időt; a vágtató ló mintha Pegazus volna úgy lebeg át lassan a gáton; a skífutó pedig nem ugrik, hanem siklik az ugró deszkáról a levegőn keresztül a pályán lefele.


Az 1930-ban élő hivatalnok, aki egy hideg-meleg viz szolgáltatással, lifttel, villanyvilágítással, központi fütéssel, telefonnal, rádióval ellátott házban lakik s autón és motorbiciklin jár az igazi Nagy Mogul a 13. századbei nemes rablólovaghoz képest, aki karácsony estéjét egy nedves, ablaknélküli kastélyban töltötte, a nedves tűzifa csipős füstjében répa- és árpa kotyvaléka mellett. Az ókor munkása rabszolga volt, a középkoré cseléd, ma a gépész, cigarettával a szájában őrködik a gép járása felett, mely zúgva végzi az ő munkáját. S mialatt egykor a régi novellák vérszegény varrólánya a petroleumlámpa gyér világánál fáradtan fonta sápadt ujjával fonalait, addig ma a mechanikus szövőgép acélfogazatán keresztül, gyorsabban semmint a tekintet követheti, hull a szövő ölébe a brüsszeli csipke végtelen guirlandeja. Minden új találmánnyal, minden felfedezéssel, minden megváltozott új módszerrel az emberi szókincs egy új szóval, az emberi gondolkodás pedig egy új fogalommal gazdagodik. Ha az egyes fogalmak, mint ahogy egyes kutatók állítják, az emberi agyvelőben mint engrammeok egyes cellákban helyezkednek el s ha ezeket a cellákat megszámlálhatnék, úgy nemzedékről-nemzedékre, sőt évtizedről-évtizedre az emberi agyvelőben az engramme-cellák növekedése volna megállapítható. A technika, a közlekedés, az automobilizmus, a villamosság, a repülés, a rádió, a politika, a közgazdaság, az orvostudomány, a sport és stb. világából hány száz szóval és fogalommal vagyunk gazdagabbak szülőinkhez képest és leszünk még gazdagabbak napról-napra! Ha ma szűkkörben egy mérnök szakszerű előadást tart a Rotorról, holnap 16 szakfolyóirat a Rotorról repit világgá cikkeket s holnap után már százezer ujságoldalról kiabál az új „Rotor” szó az olvasó fülébe, vasárnap pedig milliók látják a képeslapokban a Rotor képét s a családi asztalnál, az iskolában, a sporttéren arról beszélnek, hogy mi az a Rotor és nyolc héttel később már az általános műveltséghez tartozik a Rotorról tudni. Az új szavak azonban új fogalmak, az új fogalmak meg új gondolkodás. Az emberiség gondolkodása ma egy emelettel emelkedett. S mert a sajtó, a repülő gép s a rádió világában nincs vámsorompó, se testi, se szellemi, ezért a műveltség ma már nem egyesek luxusa, hanem mindenek tulajdona.


Az emberiség, amely idáig üres fogalom, zoologiai osztályozás, történeti értelemben pedig frázis volt, a mi napjainkban s ez az elért eredmények csúcspontja realitássá lett. A néger, akinek a nagyapja még egy marék üveggyöngybe került, Uganda makadam burkolatú országútján motorbiciklin utazik s úgy kezeli a begyújtást és a szelepet, mint az apja a nyilat és a dárdát. A Bőrharisnya és Winnetou ivadékai tomahawkkal a kezükben már nem táncolnak a megkötözött ellenség kínkarója körűl, hanem a bolíviai indiánus egyetemen Proudhon és Lenin theoriái felett vitatkoznak. A beduin, akit Ábrahám ideje óta nem érintett a világtörténelem járása s a Moab lejtőin legeltette nyáját, felszedi utolsó sátrát és portland-cementet rendel egy narancsfarm számára. A schanghai templomsárkányok testére a kommunizmus mellett és ellen röpcédulákat ragasztanak s a socialhygienia legfejlettebb országa, ahol a legkisebb a gyermekhalandóság Uj-Seeland lett, melyet gyerekkorunkban csak bélyegeinek ritkasága miatt becsültünk. Az egész emberiség egy beláthatatlanul nagy átváltozási folyamatban, az életrend egy egyetemes újraszerveződési periódusában él. A fejlődés huzalai közt az ember mindenütt megváltozott. Az újvilágot épitő új “ember szülei a technika és a tudomány. Az új embernek a technikára, mint édes anyjára, a tudományra pedig mint szellemi atyjára kell csodálattal tekintenie.


Vissza az oldal tetejére | Folyóirat | Főoldal