HU  |   RO  

Zsigmond Andrea — Mi kritika még?

  • : Function split() is deprecated in /services17/webpages/util/k/o/korunk.site.aplus.net/public/modules/i18n/i18nstrings/i18nstrings.module on line 490.
  • : Function split() is deprecated in /services17/webpages/util/k/o/korunk.site.aplus.net/public/modules/i18n/i18nstrings/i18nstrings.module on line 490.
  • : Function split() is deprecated in /services17/webpages/util/k/o/korunk.site.aplus.net/public/modules/i18n/i18nstrings/i18nstrings.module on line 490.
  • : Function split() is deprecated in /services17/webpages/util/k/o/korunk.site.aplus.net/public/modules/i18n/i18nstrings/i18nstrings.module on line 490.
  • : Function split() is deprecated in /services17/webpages/util/k/o/korunk.site.aplus.net/public/modules/i18n/i18nstrings/i18nstrings.module on line 490.
Rövid bevezető: 
Miről is gondolkodunk, mikor a művészetről? Mi megy ma? Merész, új formák a műbírálatban. Kíváncsiság és pörgés a színház körül.

Zsigmond Andrea  

Mi kritika még?
színek és ének
 
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 288
Méret: 140 x 170 mm
ISBN: 978-973-1960-38-8
 
 
 
A kötet célja, hogy kitágítsa azon témák és formák körét, amikkel a művészetről való gondolkodás, illetve a színházról való írás él, élhet. Jelenleg csak szigorú kritikai formákkal találkozunk a lapokban, az esszészerűbb megnyilvánulások ritkák, annak ellenére is, hogy a hagyományos kritika elvesztette olvasóbázisát, sőt, szerzőit is nálunk, Erdélyben. Ma a kritika nem merész (tartalmilag, és formailag sem) – csak a színházi előadást vagy az adott könyvet, azaz a kész „terméket” járja körül, nem választ periferikusabb vagy akár átfogóbb jelenséget témájául. A kritikus nem akar alkotó is lenni, egy esszéírónak márpedig stílusérzéke, kíváncsisága is legyen...
A kötet tehát ennek szellemében esszéket, szótárszerűen megfogalmazott tudásegységeket, akár „költeményeket” is tartalmaz. A szerző utóbbi 5-6 évbli keresgélését illusztrálja. Ezek a szövegek sokszor nem egyéniek, hanem műhelymunkák eredményei, közösségi alkotások, gyűjtések. A szerző sokszor a diákjaival együtt járt egy adott téma útján, pörgősen, az internet világában is érvényesen próbálva megfogalmazni egy-egy gondolatot, témát.
Mert van a szabályos forma, pl. egy teljes cím vagy név – azt ritkán használjuk. Ehelyett: Láttad a „Makrancos”-t? Ma mi megy, a „Négyszögletű”? „Szentivánéji”, „Kazimir”... Tetszett a „Ricsi”? Meg: „Viskynek” hány könyve is jelent meg a „Koininál”? Van tehát a közhasználatú név is – az élet által gyúrt, a rövid.
Írott formákban ugyanez. Interjúból, kritikából: van a szabályos forma, s volna az életszagúbb, a mozgékonyabb. Emerre vagyunk most kíváncsiak. Milyen módozatai lehetnek? Miről gondolkodunk, mikor a művészetről? Milyen témákról, milyen formákban beszélünk, írunk szívesen – s kik is?
Mert mi fán terem a (színi)kritikus? Fontos lapokban közöl, leginkább kritikát egy fontos előadásról, interjút egy fontos alkotóval. Fontos ember. Állításokat tesz. Azok mind érvényesek.
Vagy? Focizni jár, világot vált meg. Rohangál, aztán ácsorog. Előadáson felnevet.