1990 januárjában – alig néhány nappal, héttel a decemberi (máig sem igazán tisztázott, jellegüket tekintve vitatható) események után – így indítottuk el lapunk harmadik folyamát:

„Harmadszor is (1926 és 1957 után): Korunk.

A folyóirat hatvannégy éves históriáját végigkísérő, nemegyszer megbocsáthatatlanul súlyos, történelmi tévedések ellenére is: Korunk.[...]

Irodalomtörténetileg jegyzett, híres elődök után, harmadszor rugaszkodik tehát a feladatnak egy kolozsvári szerkesztőség, amely tudatában van a valamikori kincsesnek nevezett város s a tündérkertnek hitt Erdély valamennyiünkre kötelező hagyományainak, tudja viszont azt is, hogy már rég nem lehet a történelmi hagyományokból, a büszke évszázadok emlékéből megélni. Bethlen Gábor vagy Apáczai sokat emlegetett példája az európai (kelet-, nyugat-, közép-európai, sőt balkáni, sőt ázsiai) korszerű, politikus és művelődéspolitikus tájékozódást is jelentette és jelenti, s minthogy a világ, világunk kitágult, Amerikáról, de Afrikáról sem szabad megfeledkeznünk, idelent, a Kis-Szamos partján, a Kárpátok gyűrűjében.”

Dienes László és Gaál Gábor, Gáll Ernő és Balogh Edgár folyóiratának vállalható hagyományából az időszerűnek véltet folytatva, a lehetséges kapcsolódásokat meg nem tagadva, részben korábbi munkatársakkal, de egyre inkább fiatalokkal szövetkezve, új kötést ajánlottunk az olvasónak – nem csupán a Romániában élőknek, a továbbra is itt maradóknak, hanem a határokon vagy éppen óceánon túlra kerülteknek és mindazoknak, akik hajlandók hinni érveinknek. Az érv pedig: a hónapról hónapra megjelenő lapszám, a különböző tematikai és földrajzi területekre, korokba elvezető, de a mához szólni akaró súlypontok sorozata.

Hogy kik vállalták velünk – mondhatjuk nyugodtan: a megújulási szándékok, ugyanakkor az átfestések és átkeresztelések éveiben – a nem túl hálás, ráadásul rosszul (vagy sehogy sem) fizetett munkát, azt innen, a több mint egy évtizedet átfogó repertóriumból mindenki megtudhatja. Ezzel a csomaggal érkeztünk el az ezredvégre, ám nem a (végleges) lezárás gondolatával, épp ellenkezőleg: egy boldogabbnak, sikeresebbnek kívánt ezred évtizedeire jelentve be igényünket. Innen, Kolozsvárról, egy magyar értelmiségi folyóirattal, idősebbek és fiatalok fontosnak vélt szövetségében.